Évekig küldözgettek hamis információkat saját kollégáiknak a CIA vezetői, mert így akarták megőrizni a legfontosabb titkokat - derítette ki a Washington Post. A hazugságokat a szervezet belső, hivatalos - és egyébként is szigorúan titkos - rendszerén, feljegyzések formájában terjesztették. Ha szükség volt arra, hogy kollégáik egy kisebb része megismerje a valóságot, akkor őket más csatornákon keresztül tájékoztatták.
Az eljárásnak külön neve is volt: "szemfényvesztés".
Előfordult olyan eset, hogy a Pakisztánban dolgozó ügynököknek azt mondták, az al-Kaida egyik vezetője törzsi leszámolás áldozata lett. A szélsőséges fegyverest valójában dróntámadás ölte meg. A CIA vezetői viszont akkoriban nem akarták, hogy az elemzők ismerjék, mire képes az amerikai drónprogram.
Egy másik alkalommal szintén a Pakisztánban dolgozó ügynökök kapták azt az információt, hogy nincs engedélyük az al-Kaidához köthető Abu Zubaida megtámadására. Nem sokkal később egy kisebb csoport más csatornán azt az információt kapta, hogy végrehajthatják az akciót, a támadásban
meg is ölhetik a fegyverest.
Abu Zubaidát egyébként 2002-ben élve fogták el Pakisztánban. A CIA terroristákkal szemben alkalmazott vallatási módszereit vizsgáló amerikai szenátusi bizottság jelentésében is szerepel a férfi neve, nem véletlenül. Brutálisan megkínozták, többször is.
A "szemfényvesztésre" is akkor derült fény, amikor ez a bizottság gyakorlatilag nyomozni kezdett a CIA ellen. A vizsgálatot végzők furcsa ellentmondásokat találtak a szervezet belső tájékoztató anyagaiban.
A Washington Postnak név nélkül nyilatkozó ex-ügynökök véleménye eltér abban, hogy a módszer hasznos-e vagy sem. Volt, aki azt mondta, hogy ritkán alkalmazták a szemfényvesztést, de akkor muszáj volt hazudni.
Mások szerint az eljárás "játék a tűzzel". Ezt mondta Fred Hitz is, aki 1990 és 1998 között volt a szervezet egyik vezetője. Szerinte nagyon kockázatos hamis információkat közölni az ügynökökkel, mert előfordulhat, hogy valaki egy hazugságra alapozva hoz döntést.
Ez egy rázós helyzetben nagyon veszélyes lehet.
A hamis információk terjesztése egyébként bevett titkosszolgálati fogás, de általában az ellenérdekelt féllel szemben szokták alkalmazni. Névtelenül nyilatkozó ügynökök is azt mondták, hogy a módszer a szervezeten belül is bizonytalanságot szül.
Az sem tiszta, hogy hányszor alkalmazták az eljárást. Az egyik ügynök azt mondta, hogy két évtizedes pályafutása alatt csak öt, esetleg hat szemfényvesztést látott.