Amikor Donald Trump bejelentette, hogy elindul az amerikai elnökjelöltségért folytatott harcban, az egyik legelső intézkedése a veteránokhoz szólt. Ahogy arra a Huffington Post című lap is emlékeztetett, a milliárdos tavaly segélyvonalat nyitott a veteránoknak, ahol elmondhatták, hogyan változtatnának az őket érintő bürokrácián. Trump még azt is megígérte, hogy néhány üzenetre személyesen fog válaszolni.
„Minden veteránt szeretek, és segíteni fogok nekik, hogy végre olyan életet éljenek, ami őket megilleti” – mondta.
Csakhogy a volt amerikai katonák hiába hívták a segélyvonalat, a többségüket egy automata hang fogadta, amely annyit közölt, írjanak e-mailt. Aki mégis tudott beszélni egy ügyintézővel, szintén azt a tanácsot kapta, írja le a panaszait.
A fenti történet jól példázza, hogyan áll hozzá Donald Trump a hadsereghez. A republikánus elnökjelöltségre pályázó milliárdos ígérgetni ugyan szeret, de a hozzá közel állók is elismerik:
nem igazán tiszteli sem a hadsereget,
sem pedig a szabályait.
A World Politics Review egyenesen úgy fogalmazott: Donald Trump elnöksége olyan forradalmi változásokat hozhat a fegyveres erők életébe, amilyenre a harmincas évek óta nem volt példa. A kérdés már csak az, hogy pozitív vagy negatív irányba.
A Trump katonai stratégiájával foglalkozó cikkek mindegyike megjegyzi: az elnökjelölt-aspiráns sosem volt katona. A vietnami háborút a tanulmányai miatt úszta meg, később egészségügyi okokból, csontkinövései miatt nem sorozták be. Életrajzírója szerint Trump ugyanakkor komolyan hiszi, hogy az exkluzív, fizetős New York-i katonai akadémia, ahova járt, több tapasztalatot adott neki, mint a valódi sereg.
Állandóan úgy éreztem magam, mintha a seregben lennék”
– emlékezett vissza a tanulmányaira.
Azzal már kevésbé szokott dicsekedni, amit évfolyamtársai meséltek róla: a fiatal Donald állítólag annyi nőt vitt be az egyetemi kampusz területére, hogy az évkönyvben csak nőcsábászként emlegették.
Sokan nem felejtették el azt sem, amikor a kilencvenes években Trump azért lobbizott, hogy
tiltsák ki a Trump Tower környékéről a veterán árusokat.
Kérését tizenhárom évvel később az akkori polgármesternek, Michael Bloombergnek is megismételte, azzal az indoklással, hogy a veteránok elcsúfítják az Ötödik sugárutat, New York legelegánsabb bevásárlóutcáját.
A katonákat a legjobban nem is ezzel akasztotta ki, hanem azzal, hogy 1997-ben a Howard Sternnek adott interjújában a nemi betegségek elkerülését a háborúhoz hasonlította.
A szexuális életem a nyolcvanas években az én személyes Vietnamom volt.
Úgy érzem magam, mint egy nagyszerű és bátor katona” – mondta akkor Trump.
Túlzás lenne persze azt állítani, hogy az elnökjelöltségét egyetlen katona sem támogatja, sőt, a hadseregben sokan vannak, akiknek imponál a politikus szókimondó stílusa. A katonai vezetés többsége ennek ellenére kifejezetten
retteg attól, hogy Trump valaha is bekerülhet a Fehér Házba.
Van, aki bizakodik, hogy ebben az esetben azért megváltozna a véleménye, más viszont kijelentette, hogy azonnal leszerel, ha elnökként Trump lesz a hadsereg első embere.
„Teljesen félreérti a katonai hivatást” – mondta róla Robert Killebrew nyugalmazott ezredes.
Ne higgyük, hogy legalább tapasztalt külpolitikai és katonai tanácsadókkal veszi körül magát.
„Valószínűleg ők a legképzetlenebb csapat, akikről valaha hallottam” – jellemezte őket Richard Kohn civil katonai szakértő.
Iraki és afganisztáni veteránok, külügyminisztériumi és védelmi minisztériumi alkalmazottak és a CIA munkatársai a Huffington Postnak név nélkül ennél is keményebb jelzőket használtak. A legtöbben úgy fogalmaztak, megrémültek, és rettegnek attól, hogy egy olyan ember lehet az elnök, aki ennyire nem tiszteli a katonaságot.
Bár Trump eddig részletesen nem fejtette ki katonai programját, a kampánya alatt tett kijelentésekből már most látszik, hogy radikális változásokat képzel el. Szó szerint úgy fogalmazott, hogy a „szart is kibombázza” az Iszlám Államból, levadássza a családtagjaikat, és
megkínozná a terrorizmussal gyanúsított személyeket is.
Sőt, még a vízzel való kínzást is megengedné, akkor is, ha nem használ, mert a foglyok „úgyis megérdemelték”. Amikor pedig közölték vele, hogy ezt a katonák jogilag nem hajthatnák végre, azt mondta: biztos benne, hogy nem fognak neki ellentmondani.
Éppen a fenti kijelentések azok, amik miatt a katonai vezetés igazán tart Trumptól. Az eddigi nyilatkozatai alapján kifejezetten törvénytelen dolgokat akar a katonákkal végrehajtatni. Hivatalosan ezt persze nem teheti meg, mert minden hasonló rendelethez szüksége van a Kongresszus támogatására, de a tiszteket ettől függetlenül maga ellen hangolja. Trump ötletei ugyanis mindennek ellentmondanak, amiben a hadsereg tagjai hisznek.
„Elképzelhetetlen, hogy a hadsereg valaha is kövessen ilyen otrombán törvénytelen és a becsületét ennyire sértő parancsokat” – írta cikkében David French, a National Review szerzője.
Trump esetleges megválasztása nemcsak az országon belül, hanem azon kívül is jelentős változásokat hozna. Ha bekerülne a Fehér Házba, jelentősen
megnövelné a védelmi költségvetést,
a hangsúlyok azonban máshova kerülnének. A megelőzés helyett Trump mindig is a katonai csapások erejében hitt, ezért a tengerészgyalogság és a légierő biztosan nyertesként jönne ki a változásból. A stabilizációért és a békefenntartásért felelős katonai alakulatok viszont kevesebb pénzt kapnának.
A hadiipar nem feltétlenül járna rosszul, Trump már többször is említette, hogy fejleszteni akarná a katonák fegyverzetét. Jelentősen csökkenne ugyanakkor a külföldre eladott fegyverek száma, mivel a milliárdos nem látja értelmét annak, hogy így szerezzék meg külföldi államok támogatását. Trump úgy látja,
az Egyesült Államok szövetségeseinek fizetniük kellene a védelemért cserébe.
Még ha néhány ország hajlandó is lenne erre, sokkal valószínűbb, hogy más partnereket keresnének, Oroszország, Kína vagy Irán személyében, ami a világ biztonságára nézve nem biztos, hogy jó ötlet.
Katonai szakértők azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy Trump elnöksége
leszerelési hullámot indítana el
az amerikai tisztek között. Ezzel megelőzhetnék, hogy ellentmondjanak az elnöki parancsoknak, és elégedetlenségüket is kifejezhetnék. Az üres posztokat persze fel kellene tölteni, minden bizonnyal a republikánus adminisztrációt támogató tisztekkel.
Fontos a feltételes mód, hiszen az Egyesült Államok védelmi politikájában vagy a hadseregben nem történhetnek nagy változások kongresszusi hozzájárulás nélkül. A milliárdos mindenesetre biztos abban, hogy átverhetné az elképzeléseit a képviselőkön, de az, hogy az ingatlanbizniszben bevált módszerei a kormányzásban is beválnak-e majd, még nyitott kérdés.