Nem akar visszatérni Ausztrália fennhatósága alá a jobbára a Bounty hadihajó lázadóinak leszármazottai által benépesített csendes-óceáni Norfolk-sziget, amely csődbe ment a 36 éve tartó önigazgatás következményeként.
A Norfolk-sziget Népe a Demokráciáért (NIPFD) mozgalom az ENSZ-től kért segítséget az Ausztráliától 1500 kilométerre keletre fekvő, 2210 lakosú sziget autonómiájának megőrzéséhez.
A petíció, amelyet Geoffrey Robertson emberi jogi ügyvéd vitt el New Yorkba, a világszervezet székhelyére, "újragyarmatosítási" törekvéssel vádolja az ausztrál szövetségi kormányt, amely feloszlatta a norfolki önkormányzatot és ott a többi külbirtokhoz hasonló,
ausztrál mintájú regionális tanácsot akar bevezetni július 1-jétől,
formálisan Új-Dél-Wales államhoz csatolva a 34 négyzetkilométeres vulkáni szigetet.
A petíció szerint Ausztrália "felszámolta a demokráciát" a szigeten azzal, hogy feloszlatta az önigazgatást, korlátozza a szólásszabadságot (a helyi rádióban nem szabad bírálni a visszacsatolást) és megszüntette a sziget tagságát a nemzetközi politikai és sportszervezetekben.
Az elszakadáspártiak szerint
az ausztrál uralom sértené a sajátos történetű sziget kulturális önazonosságát is.
A norfolki "demokráciamozgalom" azt kéri az ENSZ-től, hogy segítsen visszaállítani a helyi kormányt és parlamentet. Az aktivisták abban reménykednek, céljukat segíti elérni az, hogy Ausztrália éppen állandó helyet szeretne az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában.
Az ausztrál kormány szerint
az önigazgatást csak kísérletképpen vezették be 1979-ben,
és az kudarcot vallott. A sziget a Canberrától kapott kölcsönökből él, és lakosai kötelesek az ausztrál szövetségi államnak adót fizetni, ha ugyanolyan egészségügyi és népjóléti ellátást akarnak, mint amilyet általában az ausztrál állampolgárok kapnak - hangoztatja az ausztrál kormány.
A Bounty angol hadihajó legénysége 1789. április 28-án lázadt fel az embertelen körülmények miatt.
A Fletcher Christian fedélzetmester vezette matrózok tahiti nők társaságában a Pitcairn-szigeten telepedtek le 1790-ben, ám amikor az túl szűkké vált a szaporodó népesség számára,
a lakosság egy része 1856-ban továbbállt Norfolkra.
Az Ausztráliához tartozás ügyében a norfolki közvélemény megoszlik, bár a függetlenségpártiak többségben vannak, és a legelszántabbak közülük éppen a lázadó matrózok leszármazottai.