Halmozta a pofonokat az osztrák kancellár

Bécs, 2016. május 9. Werner Faymann osztrák kancellár, az Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnöke (j) Bécsben 2016. május 9-én, miután lemondott az összes tisztségéről. (MTI/EPA/Christian Bruner)

A leköszönt osztrák kancellár eleinte kiállt Merkel befogadó menekültpolitikája mellett, amivel később kénytelen volt szembemenni. A pálfordulás nem volt véletlen, az osztrák kancellár kényszer szülte döntéseiben nagy szerepe volt az ellenlábasként fellépő 29 éves külügyminiszternek, Sebastian Kurznak és konzervatív párttársának, Johanna Mikl-Leitner volt belügyminiszternek. A kegyelemdöfést mégis a szélsőjobb adta meg a volt kancellárnak. 

Werner Faymann hétfői távozása teljes bizonytalanságot hozott az osztrák belpolitikába, a politikai szakértőket azonban nem érte váratlanul az osztrák kancellár lemondása. Faymannt régóta nyomás alatt tartották, és szép lassan elfogyott körülötte a levegő.

Támogatnám, de hogyan?

A leköszönt osztrák kancellár tavaly nyáron még teljes mellszélességgel kiállt Merkel befogadó menekültpolitikája mellett. Elképzeléseit a kormánykoalíción belül már nem tudta keresztülvinni – mondta el az Origo megkeresésére Christina Griessler. A budapesti Andrássy Egyetem osztrák politológusa szerint a szociáldemokrata kancellárt folyamatosan kihívás elé állította a kisebbik kormánypárt (ÖVP), amely egy szigorúbb menekültpolitikát dolgozott ki. Faymann a koalíció egyben tartásáért

egyre többet engedett a kisebbik kormánypárt akaratának,

ami azonban épp a kancellár saját szavazótáborában növelte a bizonytalanságot. A szociáldemokrata szavazók annyit érzékeltek, hogy Faymann eleinte menekültbarát politikát folytat, majd a saját elképzeléseivel megy szembe.

A volt kancellárt folyamatosan nyomás alatt tartotta a kisebbik kormánypárt Forrás: MTI/EPA/Christian Bruner

Fogadjuk be, majd zárjuk ki a menekülteket

Ausztria hirtelen párfordulása a menekültpolitikában emiatt is kevésbé a szeszélynek, sokkal inkább az erőviszonyok alakulásának tudható be. A menekültkérdés két táborra osztotta az osztrák kormánykoalíciót. A szociáldemokraták (SPÖ), élükön Faymann-nal, a menekültek befogadása mellett,

a néppártiak (ÖVP) a szigorítás és a határzár mellett tették le a voksot.

Az ÖVP két vezéregyénisége, Johanna Mikl-Leitner akkori belügyminiszter és Sebastian Kurz külügyminiszter elejétől fogva ellenezték a német Willkommenskulturt, és ezzel együtt Faymann támogató fellépését Angela Merkel politikája mellett.

Kurz számított Faymann egyik ellenlábasának Forrás: AFP/Emmanuel Dunand

Magukra haragították Németországot

Ahogy a menekültválság mélyült, úgy csappant meg a volt kancellár támogatóinak a köre. Ezzel egyidejűleg a kisebbik kormánypárt egyre inkább tudta érvényesíteni az akaratát. Így fordulhatott elő, hogy

az addig támogató Ausztria idén ultimátumot adott a német kormánynak.

Mikl-Leitner és Kurz február 24-én Bécsbe hívták a nyugati-balkáni országok bel- és külügyminisztereit, hogy Németország és Görögország részvétele nélkül tárgyaljanak a menekültkérdésről.

A két osztrák miniszter a találkozóval próbált nyomást gyakorolni a német kormányra, hogy változtasson eddigi menekültpolitikáján. Az osztrák kormány e pálfordulása a menekültpolitikában visszatetszést keltett Németországban. Mikl-Leitner és Kurz akciójába azonban Faymann-nak sok beleszólása már nem volt. A kancellár már csak azon fáradozott, hogy a koalíciót egyben tudja tartani.

Johanna Mikl-Leitner Kurzcal együtt próbált nyomást gyakorolni a német kormányra, hogy változtasson a menekültpolitikáján Forrás:AFP/NurPhoto/Aurore Belot

A szélsőjobbal nem paktál

Annak ellenére, hogy a volt kancellár egyre másra fogadta el az osztrák menekültpolitika szigorításáról szóló intézkedéseket az utóbbi hónapokban, egyetlen kérdésben hajthatatlan maradt. Amikor a kormánykoalícióban felmerült egy esetleges együttműködés az osztrák szélsőjobboldallal, Faymann elzárkózott még annak gondolatától is.

A szociáldemokrata párt más értékeket képvisel

– mondta Griessler, aki szerint Faymann a párt vezetőjeként ideológiai alapon tartotta összeegyeztethetetlennek a Szabadságpárt és az SPÖ közös munkáját.

Faymann elzárkózott a szélsőjobbal való együttműködéstől Forrás: AFP/Dieter Nagl

A kegyelemdöfés

Faymann politikai meggyengülésének mélypontját kétségkívül az április 26-i elnökválasztáson érte el. A kormánykoalíció mindkét jelöltje csúfosan leszerepelt az osztrák államfőválasztás első fordulójában. Sem a Néppárt, sem a szociáldemokraták jelöltje nem jutott be a májusi második fordulóban.

Az első fordulót az Osztrák Szabadságpárt jelöltje, Norbert Hofer nyerte meg,

aki a második legtöbb szavazatot begyűjtő Alexander Van der Bellennel, a Zöldek által támogatott jelölttel fog ringbe szállni az elnöki címért.

Miután kiderült, hogy épp a szélsőjobb jelöltje nyerte meg az első fordulót, a kormánykoalícióban egyből Faymannt tették felelőssé a történtekért. Innentől fogva már csak idő kérdése volt a távozása.

Van der Bellennel (balra) többen szimpatizálnak Forrás: MTI/EPA/Christina Bruna

Jön a jobbratolódás?

Az elmúlt napokban egyre több szó esett arról, vajon Faymann lemondása után az osztrák politika jobbra tolódik-e. Griessler szerint ez elsősorban attól függ, hogy Norbert Hofer megnyeri-e a május 22-i elnökválasztást.

Az osztrák politikai közéletet azért is döbbentette meg a szélsőjobb fölényes győzelme az első fordulóban, mert a választást megelőző közvélemény-kutatások szerint

a választók többsége a Zöldek jelöltjével szimpatizál.

A fordulatot mégis az hozta, hogy a szélsőjobboldalnak sikerült a szavazótáborát aktivizálnia, és elmentek voksolni. Van der Bellen támogatói közül azonban sokan nem járultak az urnák elé. A májusi választás végkimenetele így attól függ, hogy a Zöldek elnökjelöltjének sikerül-e mobilizálnia az osztrák választókat.