Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Kedden a damaszkuszi reptér mellett egy támadásban meghalt Musztafa Badreddín, a Hezbollah katonai parancsnoka. Az első hírek arról szóltak, hogy a merénylet mögött Izrael állt – a Hezbollah belső vizsgálatára hivatkozva azonban tegnap azt közölte: dzsihádisták voltak a támadók.
Az 55 éves, libanoni állampolgár Badreddín sikeresen álcázta magát – a hivatalos adatok szerint nem volt útlevele, jogosítványa, bankszámlája, és semmilyen tulajdona sem. Szerepének jelentőségéről azonban sokat elárul, hogy
az Egyesült Államok és Irán külügyminisztériuma is megszólalt a halála után.
Az iráni külügy szerint például „szenvedélyesen elhívatva harcolt az iszlám eszményeiért és az ellenálló libanoni emberekért”. Egy, a New Yorkernek nyilatkozó szakértő pedig azt mondta róla:
Nem becsülhetjük túl napjaink terrorizmusára gyakorolt hatását.
Badreddín katonai karrierje a legnagyobb libanoni napilap, az an-Nahar szerint a Palesztin Felszabadítási Szervezetben kezdődött. 1982-ben, Libanon izraeli inváziója után lépett be az iráni Forradalmi Gárda által létrehozott síita Hezbollahba, hogy Izrael és szövetségesei ellen harcoljon.
Bombagyárosi tehetségével gyorsan a szervezet fontos tagjává vált:
rájött, hogyan lehet gáz használatával még halálosabbá tenni a plasztikbombákat. Ilyen szerkezetet használtak az amerikai tengerészgyalogosok bejrúti központja elleni öngyilkos támadás során, ami 241 áldozatot követelt – ez volt az amerikai hadsereg által elszenvedett legnagyobb egyszeri veszteség az 1945-ös Ivo Dzsima-i csata óta.
Badreddínnek szervezőként és bombagyárosként is szerepe volt az 1983. decemberi kuvaiti merényletsorozatban: az amerikai és a francia nagykövetség mellett négy másik célpont ellen hajtottak végre összehangolt támadást. Ez az akció a végrehajtók hibáinak és a szerencsének köszönhetően csak öt halálos áldozatot követelt 86 sérült mellett.
A szakértők szerint a kuvaiti fontos mérföldkő volt a terrortámadások történetében:
ekkor fordult elő először, hogy terroristák azonos időpontban több helyszínen hajtottak végre összehangolt merényleteket.
Az azóta az al-Kaida és az Iszlám Állam által is előszeretettel használt módszer valószínűleg Badreddín ötlete volt.
Badreddín és társai nem úszták meg a kuvaiti akciót: 17 társával halálra ítélte egy kuvaiti bíróság, de az ítéletet nem hajtották végre. Kiszabadításáért mindent megtett a Hezbollah, amiben az is szerepet játszott, hogy Ímád Mugníje – a szervezet későbbi katonai parancsnoka – Badreddín sógora volt.
Először repülőgépekkel próbálkoztak: 1984 és 1988 között három járatot is eltérítettek. A hosszan tartó túszdrámák több halálos áldozatot követeltek, de nem jártak sikerrel. A kudarcot követően a szervezet taktikát váltott:
a bejrúti utcákról kezdtek el amerikai állampolgárokat elrabolni.
Annak ellenére, hogy volt olyan túsz, akit hét évig tartottak fogva, Badreddínt és társait nem engedték szabadon.
Badreddín végül a Szaddám Huszein vezette Irak kuvaiti inváziója után került ki a börtönből, miután a megszálló csapatok minden foglyot szabadon engedtek. A következő másfél évtizedet – sógorával, Ímád Mugníjével közösen – arra fordította, hogy a Hezbollahot a Közel-Kelet legkifinomultabb terroristacsoportjává tegye.
Badreddín tevékenységéről a Guardian szerint ezt követően csak 2011-ben értesülhetett a szélesebb nyilvánosság, amikor az ENSZ különleges bírósága a Rafik Hariri libanoni miniszterelnök halálát okozó 2005-ös bejrúti bombatámadást vizsgálta.
A vizsgálat a merénylet fő koordinátoraként Badreddínt nevezte meg.
Az ügyészeknek nem volt egyszerű feladatuk, amikor a férfit a támadáshoz akarták kötni – Badreddín ugyanis sikeresen őrizte inkognitóját az évtizedek során. Néhány fényképen kívül nem sokat lehetett róla tudni, a hivatalos nyilvántartásokban nem szerepelt a neve. A vizsgálat vezetője azt mondta:
Badreddín azonosíthatatlan és követhetetlen szellemként járta be Libanont.
A kutatás során végül kiderült, hogy Badreddín Szammi Issza álnéven sokféle tevékenységet folytatott az évek során. Az információk szerint például 2002 és 2004 között politikatudományt hallgatott a libanoni amerikai egyetemen. De nem csak a tanulással volt elfoglalva:
Bejrútban ékszerbolthálózatot irányított, élénk éjszakai életet élt, és egy jacht fedélzetén is gyakran látták.
A New Yorker szerint emiatt utasította is őt a Hezbollah finanszírozásában kulcsszerepet betöltő iráni Forradalmi Gárda, hogy fogja vissza magát, de ő nem engedelmeskedett.
Badreddín 2008-ban lett a Hezbollah katonai főparancsnoka, miután elődjét (a sógorát) Damaszkuszban a CIA és a Moszad közös akciójában megölték. Az elmúlt években főként a Hezbollah szíriai tevékenységét irányította, miután legalább 6 ezer harcossal a szervezet is beszállt a háborúba, hogy segítse Bassár el-Aszad szíriai elnök hatalmának megőrzését. Badreddín néhány hónapja állítólag azt mondta:
Vagy mártírként, vagy győzelmi zászlóval fogok visszajönni Szíriából.
Végül az első forgatókönyv vált valósággá.
A szakértők szerint Badreddín halála – még ha érzékeny veszteség is – nem fogja megrengetni a Hezbollahot.
Egy ilyen szervezetben fel vannak készülve arra, hogy vezetőiket likvidálhatják, így vannak, akik át tudják venni a helyét. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy a Hezbollah működésében a vezetők személyénél sokkal fontosabb az iráni hadsereg támogatása. Ám az an-Naharnak nyilatkozó francia Közel-Kelet-szakértő szerint a veteránnak számító, a szervezeten belül nagy tekintéllyel bíró Badreddín halálának szimbolikus és pszichológiai hatása még így is lehet a tagokra.
