Ahol egy kapu bezárul, ott egy másik kinyílik, tartja a mondás, és nem kizárt, hogy mindez az Európába irányuló menekülthullámra is igaz lesz. Most, hogy az idomeni menekülttábor kiürítésével
a migránsok balkáni útvonala végleg bezárult,
nehéz elképzelni, hogy azok, akik egyszer már bejutottak Görögországba, visszamenjenek, még ha az Európai Unió és Törökország közötti megállapodás ezt indítványozza is. Annyi biztos, hogy a Görögországba tartó menekültek száma jelentősen lecsökkent, hiba lenne azonban azt hinni, hogy ezzel meg is szűnt a válság. Az új cél, úgy tűnik, nem más, mint Olaszország.
Az olaszoknál persze eddig sem volt ismeretlen a migráció. Míg a közvélemény mostanában a görögökkel foglalkozik, sokan hajlamosak elfelejteni, hogy Afrikából százak érkeznek naponta Lampedusa szigetére, hatalmas kihívás elé állítva a helyieket. Tavaly 150 ezren értek partot Olaszországban, a parti őrség becslése szerint
a szám idén a 270 ezret is elérheti.
A görögországi adatokhoz képest ez elenyészőnek tűnhet, de a tényekhez hozzátartozik, hogy az útvonal rendkívül beszélyes: az IOM (International Organization for Migration) adatai szerint Afrika és Szicília között eddig háromezren vesztek a tengerbe. Ami azonban eddig életveszélyesnek számított, az mostantól lehet, hogy az egyetlen lehetőség lesz. Olaszország egyre jobban tart attól, hogy miközben Afrikából még mindig sokan érkeznek Lampedusára,
egy másik útvonal is megnyílik majd, Albánián keresztül a déli Puglia tartományba.
Mindez nem lenne előzmény nélküli: a kilencvenes években több tízezer albán menekült szállt partra Olaszországban Enver Hodzsa kommunista diktatúrájának összeomlását követően. Az indulatok az elmúlt két évtizedben lecsillapodtak, és a bejáratott útvonalat sokan elfelejtették, de szakértők szerint nem kizárt, hogy a következő hónapokban újra felfedezik majd a csempészek és azok, akik a veszélyeket is vállalva, mindenáron el akarnak jutni az EU-ba.
Márpedig az útvonal veszélyes, nem véletlenül akar a menekültek többsége Macedónián keresztül haladni. Az albán határt hegyek és szakadékok szegélyezik, az erdő mélyén medvék és farkasok ólálkodnak. Vaszílisz Niciákosz, egy észak-görögországi egyetem történelemprofesszora szerint viszont a 28 kilométeres görög–albán határszakasz igenis átjárható, ha valakinek sikerült a szárazföldre jutnia.
„Többször is átkeltem már illegálisan azon a határszakaszon, általában a diákjaimmal” – mesélte az al-Dzsazíra helyi tudósítójának a tanár, aki szerint sok helyi is a zöldhatáron közlekedik.
Ez egy történelmi útvonal, albánok ezrei használták, és használják ma is,
akik Görögországba járnak dolgozni. Nincsenek rendőrök, senkit nem érdekel, egy nyílt titok, ami felett szemet hunynak a hatóságok. Ha tehát a menekültek tudnának róla, ők is átjutnának” – tette hozzá.
Ha Albániába be is jutnak, még mindig kérdés, hogy a migránsok tovább tudnak-e menni a tengeren keresztül. Az albán hatóságoknak jelenleg szinte semmilyen infrastruktúrájuk nincs az érkezők ellátására, az országban egyetlen befogadóállomás van, Tirana mellett. Így minden esély megvan arra, hogy – hacsak a hatóságok máshogy nem döntenek – a menekültek akadálytalanul átjussanak az országon, egészen a tengerig.
A vízi átkelés Olaszország és Albánia között persze hosszabb, mint a görög–török határon: Puglia partjáig körülbelül nyolcvan kilométer az út, míg Leszboszig mindössze hat és fél kilométert kell leküzdeni. A csempészek azonban leleményesek, a menekültválság pedig jó üzlet. A helyi maffia eddig drogokkal és cigarettával üzletelt, a nehezen belátható partszakaszokról motoros csónakokkal vitték az árut Olaszországba. A probléma akkora volt, hogy az albán kormány évekre
betiltotta a gyors motorcsónakok használatát,
még szabadidős tevékenységre sem lehetett ilyet használni. A menekülthullám kezdete óta mégis találtak néhány darabot a partok közelében.
„Ha a menekültek ideérnek, a csempészek egészen biztosan megragadják majd a lehetőséget. Azt nem mondom, hogy könnyű lenne őket Olaszországba csempészni, de semmiképpen nem lehetetlen. Kis partszakasz, de vannak eldugott részei, így nem lehet kizárni, hogy ezekről a helyekről csónakokat indítsanak” – mondta Alba Cela, az Albán Nemzetközi Intézet igazgatóhelyettese.
A lehetőséggel az olaszok is tisztában vannak, bár egyelőre nem tudnak a Balkánról érkezett menekültekről.
Ha logikusan nézzük, akkor megnyílhat az útvonal, de ez egyelőre nem történt meg”
– nyilatkozta Angelino Alfano olasz belügyminiszter.
Hasonlóképpen gondolkozik a Frontex, az Európai Unió határvédelmi ügynöksége.
„Albánia csak egy a számos lehetőség közül. Mehetnek akár Montenegróba, de akár Horvátországba is” – mondta Berndt Korner, a szervezet egyik vezetője.
Jelenleg úgy tűnik, Olaszország még mindig főleg a Líbiából érkező migránsok célpontja.
Othman Belbeisi, az IOM líbiai misszióvezetője a dpa német hírügynökségnek Tuniszban elmondta: idén eddig 34 ezer migráns érkezett a Földközi-tengeren keresztül Olaszországba. A hatóságok nem zárják ki, hogy megdől a tavalyi rekord, és 270 ezren érnek partot az országban, miközben 100 ezren már így is ott vannak, egyre nehezebb helyzetbe hozva a helyieket.
Az olaszok helyzetét nehezíti, hogy
esélyük sincs olyan uniós megállapodásra Líbiával,
mint a törökökkel. Egyszer ugyan az olasz belügyminiszter felvetette az ötletet, de a soros elnökséget betöltő Hollandia belügyminisztere hamar lehűtötte a lelkesedését.
„Olaszország tengeri szomszédjai teljesen mások, mint Törökország” – mondta Klaas Dijkhoff.
Az Európai Unió jelenleg pénzügyi segítséggel próbálja rávenni az afrikai országokat, hogy állítsák meg az unió területére érkező menekülthullámot. A Politico információi szerint az Európai Bizottság hamarosan javaslatot tesz majd egy újabb,
60 milliárd eurós fejlesztési csomagra,
amellyel afrikai országokat támogatnának. Az összegből 4 és fél milliárdot állna az unió, a többit magánpénzből fedeznék. Kérdés, elég-e ennyi ahhoz, hogy a gyökereinél sikerüljön megállítani az afrikai bevándorlást, és Görögországhoz hasonlóan az olaszok helyzetére is megoldást találjanak.