Az orosz bíróság által 22 évre ítélt, majd Vlagyimir Putyin kegyelmével szabadult vadászpilóta már az első percekben jelezte, hogy nem szívleli annak a pártnak az elnökét, mely választási névsorának élén parlamenti mandátumhoz juttatták. Az újságírók tömegében nem fogadta el sem Julija Timosenko virágcsokrát, sem az ölelését. Majd a sajtósokat osztotta ki fennhangon,
hogy táguljanak, mert nem kap tőlük levegőt.
Később az elnöki hivatalban hasonló határozottsággal kerülte el Petro Porosenko ölelő karjait, és a továbbiakban is gondosan ügyelt, hogy betartsa a két lépés távolságot az államfőtől. Első nyilvános beszédében senkinek sem mondott köszönetet a kiszabadításáért, sőt a forróvérű hazafiaknak is csalódást okozott, miután a minszki egyezmény végrehatását sürgette, amire a szélsőségesek kapitulációként tekintenek.
Nagy sikert aratott viszont egy kijelentése, amit még a Timosenkóval történt találkozóján mondott, miszerint most elsősorban
két-három liter pálinkára van szüksége a lelki egyensúlyához.
A sajtó rögvest el is nevezte őt „háromliteres reménynek”, minthogy a Nagyija szó reményt jelent.
Ez a vágya alighanem teljesülhetett is, mert a Julija által az ő tiszteletére rendezett esti fogadásra nem is ment el, ami ily módon elmaradt. Szavcsenko az ügyvédei által csak annyit üzent Timosenkónak, hogy
nem kíván egy asztalhoz ülni a Kreml bérencével,
utalva ezzel az egykori kormányfő rendkívül jó viszonyára Putyinnal (a pilótanő valójában a bérenc helyett a nőstény kutyákra utaló köznyelvi kifejezést alkalmazta).
Most a politikai elemzők egymás szavába vágva próbálnak magyarázatot lelni arra, hogy a várt eufória helyett miért vált fagyossá a pilótanő hazaérkezése. Egyesek szerint Nagyija Szavcsenko eleve nem értékeli nagyra az ország jelenlegi politikai elitjét, akik – a saját korábbi nyilatkozatai szerint – valójában egy szalmaszálat sem mozdítottak a kiszabadításáért.
A titok leplét a mérvadó véleményéről ismert Jaroszlav Makitra politológus látszik fellebbenteni, aki úgy tudja, a pilótanő szabadulását végül is az a Viktor Medvedcsuk eszközölte ki, aki egykor Kucsma elnök „szürke eminenciásaként” az összes hatalmi szálat a kezében tartotta Ukrajnában, s nem mellékesen Putyin komája. Miután Szavcsenko nem engedte ügyvédeinek, hogy fellebbezzenek az általa el nem ismert ítélet ellen, és a kegyelem kérvényezését is megtiltotta neki, Medvedcsuk volt az, aki a pilótanő közreműködése által elhunyt orosz újságírók családjai nevében folyamodott Vlagyimir Putyin elnöki kegyelméért – írja a RIA Novosztyi.