Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Hogyan lett részese a kilépés melletti kampánynak?
Brit vagyok, de a családom Pakisztánból származik. Az indiai és a pakisztáni közösség – még a népszavazás kiírása előtt – nyílt levelet írt arról, hogy az EU-n kívüliekkel szemben tulajdonképpen diszkrimináció az, hogy a munkavállalás terén az unióból érkezők prioritást élveznek az országban. Mi azt gondoljuk, hogy
az Egyesült Királyságnak nem csak az EU-ra kellene fókuszálnia, hanem a közös múlt és a közös kultúra miatt például a Nemzetközösség országaira is
– Indiára, Pakisztánra, Dél-Afrikára. Ezt a levelet, mint az indiai és pakisztáni üzleti közösség tagja, én is aláírtam.
Miután David Cameron bejelentette a referendum időpontját, a BBC kapcsolatba lépett velem. Arra kértek, kommentáljam, hogy az EU bevándorlási politikája szerintünk miért nem méltányos. Szerepeltem a BBC1 egyik műsorában, ezután pedig több más helyre is meghívtak. Ennek hatására a kilépés mellett kampányoló szervezet, a Vote Leave megkeresett, és azt mondták, nagyon örülnek, hogy támogatom a kilépést, mivel volt egy olyan erőteljes vélemény, hogy aki ki akar lépni, az idegengyűlölő. Ennek megcáfolása szempontjából
szerencsés volt a pakisztáni származásom,
és az is, hogy ismert voltam az üzleti életben. Ezért megkértek, hogy dolgozzak velük. Korábban alelnöke voltam a Konzervatív Párt üzleti kapcsolatokért felelős tanácsának, több embert ismertem a csapatból, minisztereket és képviselőket is.
Ön szerint miért szavazott a britek többsége a kilépésre?
Szerintem sokan – annak ellenére, hogy EU-pártiak – úgy érezték, elvesztettük az irányítást. Amikor David Cameron az év elején a tárgyalások során kért egy kis rugalmasságot a bevándorlási kvótával és a munkaügyi szabályokkal kapcsolatban, gyakorlatilag semmit sem ért el. Persze próbálta úgy tálalni, mintha fontos eredményeket harcolt volna ki, de a média egybehangzó álláspontja az volt, hogy ezek nem valódi engedmények. Az EU-s vezetők azt mondták, senkivel nem kivételeznek, és
nem vették figyelembe a rugalmasságot kérő demokratikus hangokat.
Sokakat felháborított, hogy az EU nem demokratikusan megválasztott vezetői hoznak döntéseket az ország sorsáról, és nekünk nem áll módunkban befolyásolni ezeket, mivel kevesebb mint 3 százalékos szavunk van a közös döntésekben a másik 28 ország között. Pedig szerintünk nincsenek olyan szabályok, amelyek egységesen alkalmazhatóak lennének 28 országra. Ezek különböző országok, más és más kultúrával, gazdasági helyzettel és problémákkal.
Aztán jött Obama, és azt mondta, az Egyesült Királyság csak a sor végén lesz az Egyesült Államokkal való szabadkereskedelmi megállapodások megkötésekor. Ezzel azonban valójában nekünk segített, mivel az emberek azt érezték: igen, ez egy befolyásos ember, és fontos szövetséges is, de képmutatóan, a saját érdekeit képviselve tanácsolja azt, hogy adjuk föl az önállóságunkat.
Miközben az USA sohasem tenne ilyet
– nem nyitná meg a mexikói határt, vagy hagyná, hogy az USA-n kívül hozzanak fontos politikai döntéseket.
A kormánnyal szembeni elégedetlenség milyen szerepet játszott a döntésben?
Az embereket felháborította, hogy a kormány a népszavazás kiírásakor – nagyon antidemokratikus módon – azt üzente: mi a maradást támogatjuk. És az egész kormánygépezetet, valamint az adófizetők pénzét is ennek népszerűsítésére használták, ahelyett, hogy egyenlő feltételeket teremtettek volna mindkét oldalnak. George Osborne pénzügyminiszter is előállt egy 200 oldalas tanulmánnyal arról, hogy milyen káros hatásai lehetnek a kilépésnek. Ez nagyon egyoldalú volt, és az emberek azt érezték, hogy meg akarják ijeszteni őket azzal: mindennek vége lesz, ha kilép az ország. Pedig
az Egyesült Királyság a világ hatodik legnagyobb gazdasága,
ráadásul az ország történetének legsikeresebb korszakai azok voltak, amikor nemcsak Európával voltak erősek a kapcsolataink, hanem a világ más részeivel is – Afrikával, Indiával, Új-Zélanddal vagy éppen Ausztráliával.
Nagy-Britannia számára milyen gazdasági előnyei lehetnek a kilépésnek?
Az első, hogy az EU-s szabályozások betartása a számítások szerint hetente 600 millió font kiadást jelent a gazdaságnak, miközben a brit cégeknak csupán 5 százaléka exportál az EU-ba. Másik előny lehet, hogy nem 27 másik országgal közösen kell döntenünk olyan hatalmas gazdaságokkal való együttműködésről, mint India vagy Kína – a velük való együttműködésben az EU már most is lemaradásban van. A harmadik nagy előny, hogy nem kell csak Európára fókuszálnunk,
az egész világból beengedhetünk embereket,
az alapján, hogy mire van szüksége az országnak. Nem utolsósorban pedig: a saját politikusaink az ország érdekeit szem előtt tartva hozhatnak szabályokat.
Mit gondol a politikai hatásokról?
Szerintem fontos és erőteljes üzenet a világnak, hogy mindenkivel nyitottak vagyunk a kapcsolatokra, és nem csak az EU-val. A döntés az önbizalomról is szól, amit a britek elvesztettek azzal, hogy ma már sokkal kisebb szavuk van a világban, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt. A kilépéssel pedig megmutatjuk:
bízunk magunkban, erősek vagyunk, és meg tudunk állni a saját lábunkon.
Ennek az üzenetnek természetesen inkább hosszabb távon lehet hatása, rövid távon lesznek kilengések a piacon, és el fogunk veszteni néhány céget – a maradást támogatók ezzel próbálták megijeszteni az embereket. De a tőzsdék korrigálni fognak, a termelés és az export is bővülhet. Az elfogult média próbálja úgy beállítani, mintha a gazdasági világban mindenki a brexit ellen lenne, de valójában sokan csak nem mertek nyilvánosan előállni azzal az álláspontjukkal, hogy a kilépést támogatják.
Mikor kezdték elhinni, hogy a kilépésre szavazók valóban többséget szerezhetnek?
Főleg azért, mert a maradást támogatóknak sokkal több anyagi forrásuk volt, és részben emiatt a média is őket támogatta, a többségünk nem gondolta, hogy nyerünk. Az utolsó napokban kezdtük elhinni, hogy győzhetünk. A választás előtt egy héttel még nagyon szomorú voltam, azt láttam, hogy a média nagyon elfogult. De a múlt péntek életem egyik legboldogabb napja volt, a demokrácia igazi győzelmének éreztem. Nagyon büszke voltam arra, hogy britek
nem dőltek be a propagandának és a félelemkeltésnek.
Most is azt sugallják, hogy a brexit miatt minden nagyon rossz. De ez csak azért van, mert a londoniak a maradást támogatták, a média nagy pedig része londoni. De az itteni véleményformáló elit nem reprezentálja a brit társadalom véleményét.
Ön szerint elképzelhető, hogy mások is követik a britek példáját?
Remélem, más országok is így döntenek, és ezt eszközként használják az EU megreformálása érdekében. Talán pont erre volt szükség azért, hogy az EU az legyen, aminek a kezdettől fogva lennie kellett volna: gazdasági együttműködés, és nem egy politikai unió.
