Az a provokáció, ha gyengének látszunk

Ballaschino főhadnagy kémleli a terepet egy M1131 Stryker tűzvezető, -támogató járműből

B-52-es nehézbombázó, Apache helikopterek, csatarepülők és 10 ezer katona: az Oroszország szomszédságában tartott, nemrég véget ért NATO-hadgyakorlat számokban. A Baltikum lakóinak az ilyen erődemonstrációk jelentik az egyetlen biztosítékot arra, hogy számíthatnak szövetségeseikre, ha külső – leginkább keletről érkező – agresszió éri őket. A kérdés már csak az, hogy milyen gyorsan. Az Origo Észtországban járt a Saber Strike hadgyakorlaton. 

Egy hadgyakorlaton, legalábbis azon a részén, amire a sajtót is beengedik, általában nem rágja le az ember a körmeit. Jó messziről rátekint egy gyakorlótérre, egy narrátor meg közben azt magyarázza, hogy épp mit kéne nézni. Kis szerencsével légi támogatást is szimulálnak, az a pár másodperc mondjuk felejthetetlen, amíg a harci gépek szem előtt vannak. De ha eljátszották, hogy a jó legyőzte a gonoszt, jönnek a tábornokok, akik egymásnak gratulálva elmondják, milyen felkészültek a katonáik.

Ő a jókhoz tartozik. A további képekért kattintson! Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Fotó, mosolyok, fegyverbaráti vállveregetések.

Most is ez lenne, ha…

A balti országokban 2000 óta évente megtartott Saber Strike (Kardcsapás) hadgyakorlat is nagyjából ilyen kényelmesen csordogálhatott, egészen 2014-ig. A Nyugatnak és Oroszországnak a Krím annektálása óta húzódó konfliktusával ugyanis

nem csak a helyiértéke nő évről évre, hanem a résztvevők száma is.

Az idei gyakorlaton megjelent 10 ezer katona például, akiket 12 NATO-tagállam és Finnország küldött (nem beszélve a június elején 31 ezer főt megmozgató lengyelországi Anakonda hadgyakorlatról), már kész provokációt jelentenek az oroszok számára.

13 országból érkeztek. Képeinkért kattintson! Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Reagálnak is rá, noha az említett tábornokok – Timothy McGuire vezérőrnagy, az amerikai hadsereg európai parancsnokhelyettese és Riho Terras altábornagy, az észt fegyverek erők főparancsnoka – decensen terelnek, amikor arról kérdezzük őket, ki ellen is kell gyakorolni a védekezést.

A tábornokok diplomatikusak maradtak. Galériánkért kattintson! Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

De az nem kérdés, hogy kell, és az is nyilvánvaló, hogy az oroszok miatt. Az már más lapra tartozik, hogy vajon ezt okvetlenül B-52-es stratégiai nehézbombázókkal, HIMARS-rakétákkal vagy épp Apache-kötelékekkel kell-e megtenni. Merthogy a Saber Strike észtországi műveleteiben, melyeknek utolsó felvonásait a helyszínen kísértük végig, pontosan ez történt.

Szembetámad egy Apache. Kattintás után több képet is láthat róluk Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Egymásra utalva

Interoperabilitás, vagyis együttműködési (netán összedolgozási) képesség. Mármint a NATO-országok hadseregei között. Ha van mostanában agyonhangoztatott panel, akkor ez az. Krím ugyanis éppen arra tanította meg a NATO-t, hogy hiába a világ legerősebb katonai szövetsége, a nem konvencionális hadviseléssel szemben – legalábbis azonnali visszavágással – tehetetlen.

Litván katonák Észtországban. Interoperabilitás. További képek kattintás után Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A Saber Strike-kal ebben igyekeztek javulást elérni, hiszen ha a szövetségnek van sebezhető pontja, akkor az a gyors reagálási képesség – nemrég beismert – hiánya. Ez pedig a Baltikumban kulminálódhat, hiszen minden összetevő adott egy valódi háborúhoz: szomszédság Oroszországgal, jelentős orosz kisebbség Lettországban és Észtországban, kis méret.

Megmutatták, mit tudnak

A gyakorlaton azonban a konvencionális elemeket sem hanyagolták el: volt például összfegyvernemi éleslövészet, amelyen a már említett HIMARS-rakéták mellett M777-es tarackokkal sorozták az „ellenség” állásait. Az amerikaiak megmutatták, hogy néz ki egy betöltés; jó látszik, öt ember hatékony együttműködése mellett is nagyjából fél perc:

Gyakorolták az előretolt repülésirányítást (JTAC) is, itt például a légi támogatásra érkező A-10-esek és a járulékos veszteségek minimalizálása végett a célpont közelébe irányított Stryker tűzvezető, -támogató jármű közötti rádiós beszélgetést hallják.

A leglátványosabb elem azonban kétségkívül a michigani nemzeti gárda A-10-es csatarepülőinek landolása volt a Tallinntól mintegy 20 kilométerre, keletre fekvő Jägala melletti 13-as út egy 5 kilométeres nyílegyenes szakaszán.

Csak a miheztartás végett: Európában 1984 óta nem hajtottak végre ilyen manővert. A michiganieket irányító Doug Slocum dandártábornok szerint ezekkel az akciókkal a túlélési képességek javulnak, hiszen előfordulhat, hogy nincs mindig idő a légibázisig repülni; ha találnak egy legalább 1700 méteres aszfaltcsíkot, akkor vészhelyzet esetén oda is le lehet parkolni.

Ilyen közelről ritkán látni A-10-est. További képeinkért kattintson! Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A helyiek mellesleg zokszó nélkül tűrték, hogy főutat vagy fél napra lezárták előlük, sőt, inkább a környékbeli falvak ad hoc zarándoklata lett a 32 év szünet után – alighanem okkal – újra gyakorolt landolás.

Kellemes meglepetés

Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter nemrég azzal vétette észre magát, hogy éles szavakkal kelt ki az Anakonda és a Saber Strike ellen: konkrétan háborús uszításnak nevezte őket. Németország külön nemzetként nem is volt jelen Észtországban, az amerikaiakkal együtt azonban így is eljött 50 katonájuk. „Nem tudták, hogy itt leszünk? Akkor valamit jól csináltunk" – kárörvendett a német egységet irányító Heine Buhmüller Bundeswehr-százados. Steinmeier szavait azonban nem akarta kommentálni, hiszen nem is szabad neki.

A nemzetek szuverenitása a tét

Amit a katonák nem nevezhettek néven, azt minden nehézség nélkül megtették a politikusok. A tapai katonai bázison tartott Saber Strike-záróünnepségen például Taavi Rõivas észt miniszterelnök azt mondta: Krím óta új biztonsági helyzet van, mert az annexióval Moszkva „az egységes, szabad és békés Európa megteremtéséért tett több évtizedes munka aláásásának útját választotta”.

Az észt miniszterelnök szerint Moszkva aláás. Képgaléria a kattintás után Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Azt is mondta, nem csak Ukrajna jövője a tét, hanem, hogy megmarad-e az az európai és transzatlanti konstrukció, ami a nemzetek szuverenitásának tiszteletben tartására épül. Beszéde után a kormányfő az Origo kérdésére kijelentette: szilárd meggyőződése, hogy ha nagy baj van, akkor a NATO a kollektív védelmet garantáló 5. cikkely értelmében országa segítségére siet – noha ebben más térségbeli politikusok egyáltalán nem olyan biztosak.

Egy ilyen hadgyakorlat nem provokáció. Az a provokáció, ha gyengének látszunk, az ilyen jelzésekkel ugyanis kisebb a kockázata egy fegyveres konfliktusnak”

– mondta kérdésünkre Rõivas, akinek szavait az észt győzelem napján, június 23-án Toomas Hendrik Ilves észt elnök visszhangozta – az orosz határtól 30 kilométerre fekvő Võruban, egy B-52-essel és Eurofighterekkel tarkított csinnadrattán.

B-52-es húz át az észt győzelmi parádé közönsége fölött. Képeinkért kattintson! Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Az észt közhangulatot megtapasztalva annyi biztos: csak a július 8-9-i varsói NATO-csúcs lehet akadálya annak, hogy a korábban megígért négy zászlóaljnyi katonát tényleg Oroszország tőszomszédságába telepítsék. Hiszen az észt miniszterelnök szerint az lenne a provokáció, ha nem tennék.