A hadsereg Törökországban 1923 óta meghatározó szerepet tölt be a belpolitikában. Szerepük abban ölt testet, hogy az elmúlt évtizedekben végig kiálltak a szekuláris hatalom mellett. Mindig ellenezték az állam és egyház szoros összefonódását.
Éppen emiatt Törökország elmúlt 65 évében több katonai puccs is történt. 1960. május 27-én Cemal Gürsel tábornok és az őt támogató – többnyire alacsonyabb rangú és fiatal – tisztek átvették a hatalmat a jobboldali Adnan Menderes kormányától, amelyet azzal vádoltak, hogy aláveti magát az Egyesült Államok akaratának, továbbá felelős az ország szegényedéséért.
Létrehozták azt az alkotmányozó testületet, amely 1961-ben megalkotta az ország leghaladóbbnak tartott alaptörvényét. 1961. október 15-én a puccsisták befejezettnek nyilvánították tevékenységüket, és új választásokat írtak ki,
de előtte még kivégezték Menderest és több miniszterét.
1971. március 12-én lemondani kényszerült Süleyman Demirel miniszterelnök, miután – alacsonyabb rangú, de haladó felfogású tisztek szervezkedését követően – a hadsereg memorandumot intézett a kabinethez. Ezt követően
a puccsisták reformot indítottak
az állami hierarchia átalakítására, illetve a kommunista eszmék beszivárgásának megakadályozására.
1980. szeptember 12-én Kenan Evren tábornok irányításával – az Egyesült Államok támogatásával – a hadsereg vezérkara hajtott végre puccsot, hogy véget vessen a radikális baloldali és a jobboldali szélsőséges mozgalmak közti évtizedes összetűzéseknek, amelyek a polgárháború szélére sodorták az országot. A hatalomátvétel után számos politikai vezetőt, aktivisták százait, szakszervezeti vezetőket és egyetemi tanárokat vetettek börtönbe.
Az 1961-es alkotmányt eltörölték, és 1982-ben újat (konzervatívabbat) léptettek hatályba. 1983-ban választásokat is tartottak, de ebből a korábbi politikai elitet kizárták.
Ez volt az eddigi legkegyetlenebb katonai puccs
Törökországban: a hatalomátvétel heteiben és az azt követő hónapokban ötven embert végeztek ki, összesen 600 ezer embert vettek őrizetbe, és sokan meghaltak a kínzásokban is.
1997. február 28-án a hadsereg 18 pontos memorandumot terjesztett Necmettin Erbakan kormánya elé, a miniszterelnök gyújtó hangú iszlamista beszédei miatt. A lépéssel sikeresen kiprovokálták Erbakan lemondását – ez június 18-án történt meg –, így a hatalomátvétel vértelenül folyt le. Ezt az esetet azóta is virtuális vagy posztmodern puccsként emlegetik.
2002-ben a mérsékelt iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja került hatalomra. Erdogan célja a kezdetektől az volt, hogy csökkentse a hadsereg politikára való befolyását, és ennek érdekében jelentős személycserék történtek, valamint büntetőeljárások is indultak. Éppen emiatt is volt meglepetés a mostani puccskísérlet, bár ez a mostani meglehetősen hamar hamvába holt. Mindez azt is mutatja, hogy következő időszakban nem várható sikeres akció.
Törökországban a korábbi évtizedek puccsai ellenére a katonaság továbbra is nagy megbecsültségnek örvend. Jelentős gazdasági előnyöket élvez ez a terület. A kurdok elleni harcokban elesett katonákat is hősként tisztelik.