Minden autoriter rendszernek szüksége van egy ellenségre, egy bűnbakra, akit akármikor elő lehet rántani, ha az országot baj éri. Aki nélkül nem lehet ideológiai credót adni, hiszen
nem árt, ha az valaki ellen, és nem valakiért születik.
Ha ez az ellenség esetleg külföldön él – ráadásul az Egyesült Államokban –, hát annál jobb: aki 8000 kilométerre van, azt mindig könnyebb sorozni, mintha a közvetlen közelünkben lenne. Recep Tayyip Erdogan Törökországában ez az ellenség ma Fethullah Gülen.
Alig több mint egy órával azután, hogy a török médiában múlt pénteken először közölték a katonai puccskísérletről szóló híreket, Binali Yıldırım török miniszterelnök bejelentette: a „párhuzamos struktúra” áll az események mögött.
A kifejezés Gülen szinonimája:
arra utal, hogy az 1999 óta pennsylvaniai önkéntes száműzetésben élő 75 éves imám a Hizmet (Szolgálat) nevű szervezetén keresztül olyan befolyással rendelkezik a török államigazgatásban és a hadseregben, ami már szinte tőle függetlenül is működik.
Tény, hogy az említett területeken sokan dolgoznak a Hizmet iskoláinak öregdiákjai közül, de kategorikusan azt állítani, hogy Gülen ezáltal párhuzamos államot épített ki – azért, hogy belülről bomlassza az „igazit” –, enyhe túlzásnak hat. Már csak azért is, mert Törökországban annak, aki az államigazgatásban akar dolgozni, egy központi vizsgarendszeren kell keresztülmennie.
Tolerancia, párbeszéd, elfogadás. Gülennek nem az a fontos, hogy jobb- vagy baloldali kormány van-e, hanem az, hogy a muszlimok békében éljenek a többi embertársukkal
– magyarázta az Origónak egy Budapesten működő civil szervezet, a Dialógus Platform elnöke, Ömer Almak, aki érdeklődésünkre nem csinált titkot abból, hogy szimpatizál az imám tanaival. – Gülen tanításaiból tudjuk, hogy pacifista a hozzáállása a világhoz, az iskolák, alapítványok és egyesületek, amiket Gülen gondolataival szimpatizáló emberek, filantrópok alapítottak, eleve a világbéke, az együttélés és a feltétlen tolerancia értékeit hirdetik immár 50 éve.”
Almak szerint nem igaz az, amit Erdogan elnök állít egykori szövetségeséből lett állandó bűnbakjáról: hogy ő szervezte a puccsot.
Már csak azért sem, mert nem sokkal az első hírek után a Gülen-mozgalom amerikai ága, a Szövetség a Közös Értékekért (AFSV)
kategorikusan elutasította a puccskísérletet, majd maga az imám is megszólalt.
Ennek külön súlyt ad az, hogy még a legnagyobb nyugati médiumok is évekig próbálkoznak, mire interjút kapnak tőle, ehhez képest most vagy fél tucat tévéstábot engedett be a saylorsburgi birtokára, sőt, az egyébként erődítménynek tűnő házához képest kifejezetten szerény hálószobájába is, amit a CNN riportja szerint csak az imák alatt hagy el, az alábbi térképen jelölt birtokán kívülre pedig amúgy sem megy.
Egészségi állapota mára megromlott, de népszerűsége töretlen: noha a török állam szekuláris mivoltát korábban kritizálta – igaz, szerinte ha az állam nem vallásellenes, akkor semmi baj –, a mások elfogadására épülő tanai miatt hívei afféle kortárs Gandhinak gondolják.
Sőt, a The Guardiannek Saylorsburg lakói barátságos szomszédnak írták le, aki megvendégeli a helyieket, sokuknak pedig munkát is ad, még ha személyesen nem is jelenik meg előttük.
A most adott interjúkban Fethullah Gülen többszöri kérdésre sem válaszolt arra, ki állhat a puccs mögött – vagyis nem vádolta meg Erdogant, hogy önpuccsot szervezett, ahogy azt páran hamar elkezdték terjeszteni a rosszul szervezett kísérlet után. Az viszont nem csak a Hizmetnek tűnik fel, hogy
Törökországban viharos gyorsasággal csaptak le azokra, akiket bűnrészesnek vélnek.
Ahhoz képest például, hogy péntek éjjel még csak pár tucat puccsistáról beszéltek, mostanra több ezer katonát – köztük tábornokokat – és rendőrt, továbbá ügyészeket és bírókat tartóztattak le, a török pénzügyminisztérium pedig 1500 Gülen-közelinek vélt munkatársát függesztette fel.
A rendkívüli gyorsaságú reakció az Európai Bizottságnak is feltűnt: Johannes Hahn szomszédságpolitikai biztos például egyenesen arról beszélt, hogy az eseményeket előkészítették, és a listák is készen voltak már, hogy adott pillanatban elővegyék őket.
A Hizmet véleménye az, hogy semmi jó. Erdogan ugyanis könnyedén leverte az igencsak suta, de több mint 200 halottal járó államcsínykísérletet, ezek után pedig bármilyen életképes ellenzékre rásüthető lesz a puccsista jelző.
Csak könnyíti a dolgát, hogy a világ vezetői egy emberként álltak ki mellette – Magyarország szerint a puccsot „terrorcselekménynek is lehet nevezni” –, ez pedig elég legitimáció lehet ahhoz, hogy a hadsereget (a szekuláris állam alkotmányban rögzített garantálóját) is kedvére alakítsa át.