MELBOURNE, AUSTRALIA - FEBRUARY 26 : Banners relating to the closure of the Manus Island detention centre, Reza Barati and Aboriginal Genocide hung at the gates of a refugee detention centre during a candlelight vigil as protestors stand in solidarity with refugees in detention in Melbourne, Australia February 26, 2016. Many refugees inside the Immigration Detention Centre are due to be sent to Nauru or Manus Island. Asanka Brendon Ratnayake / Anadolu Agency
Vágólapra másolva!
Érzéketlenség, fiatalkorúakkal és felnőttekkel szembeni szexuális erőszak és zaklatás, öngyilkossági kísérletek – nagyon sötét képet fest a Guardian által nyilvánosságra hozott több mint 2 ezer jelentés arról, milyen állapotok uralkodnak az ausztrál állam által az illegális bevándorlók számára az ország határaitól több ezer kilométerre fenntartott központokban. A hatóságok szerint az, hogy az eseteknek írásos nyoma van, jelzi: a rendszer jól működik. A táborok korábbi dolgozói szerint azonban, ami most kiderült, az csak a jéghegy csúcsa.
A Guardian által nyilvánosságra hozott esetek az egyik, migránsok számára fenntartott táborban történtek, amit Ausztrália a világ egyik legkisebb szigetországában, a partjaitól több mint 4 ezer kilométerre található Naurun, alvállalkozók üzemeltetésében tart fenn. Az esetek nagyon sokfélék, egy közös van bennük: azt bizonyítják, hogy
a tábor lakóival gyakran hihetetlenül megalázóan bántak.
Volt olyan, hogy a tábor által alkalmazott buszsofőrök kukkoltak a lakók után, hogy az így készült fotókat önkielégítésre használják. Egy menedékkérőnek azt mondta az egyik őr, hogy ő is rajta van azon a „várólistán", amit az egyedülálló nőkről vezetnek. Egy „kulturális tanácsadó" állítólag azt mondta egy nőnek, akit szexuálisan zaklattak:
a nemi erőszak nagyon gyakori Ausztráliában, és az elkövetőket nem büntetik meg.
Az ehhez hasonló esetek gyakoriságát jelezheti, hogy egy nő öngyilkossággal fenyegetőzött, „ha egy férfi a testéhez ér".
A kilátástalanság – egy átlagos lakó 450 napot tölt a táborban – és a nehéz körülmények miatt gyakran tesznek kárt magukban a menedékkérők, vagy vannak komoly pszichés zavarra utaló tüneteik. Nem ritkák az öngyilkossági kísérletek, de olyan is előfordult, hogy egy nő a már Ausztráliába jutott férje nevét véste egy késsel a mellkasára – mert tetoválást nem készíthetett.
Srí Lankából Ausztráliába tartó menekültek egy fából készült hajón – a sötét kilátások ellenére is vállalják az utat Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Junaidi Hanafiah
A gyerekeket sem kímélik
Talán még ezeknél az eseteknél is durvábbak a gyerekeket érintő ügyek – és ezekből aránytalanul sok történt. Az összesen 2116 most nyilvánosságra került jelentés 51 százaléka szólt gyerekek elleni cselekedetekről, miközben a vizsgált időszakban, 2013 májusa és 2015 októbere között csak a lakók 18 százaléka volt kiskorú.
Előfordult, hogy egy őr megragadott egy gyereket, és azt mondta neki, megöli, de más fenyítések – például pofonok formájában – is történtek. Egy gyerek tiltakozásul összevarrta a száját, mire az egyik őr kinevette. Amikor egy lány a szokásos két perc helyett négyperces zuhanyozásra kért engedélyt, az őr azt mondta:
engedélyezi, de csak akkor, ha nézheti zuhanyzás közben.
Egy 10 évesnél fiatalabb kislánynak meztelenül kellett arra biztatnia egy csoport felnőttet, hogy érintsék meg a nemi szervét.
Szolidaritási plakátok az egyik tábor kerítésén Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Asanka Brendon Ratnayake
A jelentések szerint két és fél év alatt hét szexuális zaklatás és 59 fizikai erőszak történt gyerekek ellen. Kiskorúak 30 alkalommal próbáltak kárt tenni magukban, és 159-szer fenyegetőztek ilyennel.
Mindenkit biztatnak, hogy jelentse az eseteket
A Guardian által közzétett több mint 8 ezer oldalas jelentésre hosszú közleményben reagált az Ausztrál Bevándorlási és Határvédelmi Minisztérium. Ebben hangsúlyozzák, hogy mindenben támogatják a naurui kormányt a megfelelő körülmények megteremtése érdekében. A minisztérium szerint a közzétett esetek azt bizonyítják, hogy szigorú beszámolási eljárások vannak érvényben annak érdekében, hogy mindent ki lehessen vizsgálni, ha szükséges. Azt is hozzáteszik, hogy sok jelentés nem megerősített állításokat és gyanúsítgatásokat tartalmaz, amiket a tények nem feltétlenül támasztanak alá. Egyébként
a minisztérium álláspontja szerint az ezekhez hasonló ügyekben a naurui rendőrség az illetékes.
A kritikusok azonban szkeptikusak, hiszen az, hogy az ausztrál állam által fenntartott vizsgálati központok működésével vannak problémák, nem jelent újdonságot. Csak abban az időszakban, amelyikből a mostani jelentések kiszivárogtak, több vizsgálat is foglalkozott a táborok működésével. A kormány és alvállalkozói pedig mindenkit megnyugtattak: amit lehet, megtesznek az ellátás magas színvonalának biztosítása érdekében. Az üzemeltető Wilson Biztonság nevű cég például azt közölte az ausztrál parlamenttel tavaly:
az állítólagos szexuális zaklatásokat időben és érzékeny módon kezelik.
Messzire viszik őket
Az Ausztrálián kívüli táborok bezárását követelő tüntetők Melbourne-ben idén júniusban Forrás: Anadolu Agency/2016 Anadolu Agency/Recep Sakar
Az illegális bevándorlás Ausztráliában is fontos politikai kérdés, a jelenlegi gyakorlatot még akkor is sok kritika érné, ha nem történnének ilyen esetek. Sokáig az a meglehetősen szigorú szabály volt érvényben, hogy csak azok várhatják meg menedékkérelmi eljárásuk lefolytatását Ausztrália területén, akik hajójukkal elértek a szárazföldre. 2013 óta azonban ezt is szigorították, így
már minden papírok nélkül érkezőt el lehet vinni a Nauru szigetén és Pápua Új-Guineában létesített táborokba,
amelyek fenntartásáért évente 1,2 milliárd dollárt fizet az ausztrál kormány a két országnak. A hivatalos, június végi adatok szerint Naurun 442 migráns – 338 férfi, 55 nő és 49 gyerek – várja kérelmének elbírálását, a Pápua Új-Guineához tartozó Manus szigeten lévő táborban 854 férfi tartózkodik.
A több mint 2 ezer eset kiszivárgása után 26, korábban a naurui táborban dolgozó alkalmazott is nyílt levelet tett közzé. Ebben azt írják: a kormány állításaival szemben a jelentések nem puszta gyanúsítgatások. Szerintük
a most kiszivárgott esetek közel sem egyediek,
hanem inkább csak a jéghegy csúcsát jelentik. Úgy látják: a valódi változáshoz a táborok független felügyeletére lenne szükség, és arra, hogy a problémákat ne maga az üzemeltető cég vizsgálja ki.
A Guardian jelentése előtt nem sokkal egy fiatalkorúak börtönéből kiszivárgott felvételek miatt volt botrány. Ezekből kiderült: az ország bizonyos részein teljesen legális fegyelmezési eszköz az, hogy a kiskorúakat két órára egy székhez kötözik – zsákkal a fejükön.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!
Iratkozzon fel hírlevelünkre 
