A választások elemzésével foglalkozó intézet, a CEMI az összes szavazat összeszámlálása alapján közölte, hogy a Nyugat-barát DPS a voksok 41,1 százalékát szerezte meg, ami 35 képviselői helyet jelent a 81 fős törvényhozásban. A tíz pártot tömörítő Demokratikus Front nevű ellenzéki koalíció a szavazatok 20,6 százalékát gyűjtötte be, ezzel 18 parlamenti mandátumra tett szert. A Kulcs nevű ellenzéki tömörülés 10,7 százaléknyi voksot kapott, és kilenc képviselői helyhez jutott. A Demokratikus Montenegró nyolc mandátumot szerzett (9,7 százalék), míg a Szociáldemokrata Párt (SDP) négyet (5 százalék).
A CEMI összesítéséből kiderül, hogy rajtuk kívül még négy kisebb párt jutott be a parlamentbe, többségük kisebbségi alapon szerveződik. Feltehetően rajtuk múlik, hogy a DPS vagy az egymással koalícióra lépő ellenzéki pártok tudnak-e majd kormányt alakítani. Erre, úgy tűnik, a Nyugat-barát DPS-nek több esélye van az orosz- és szerbpárti ellenzéknél. Milo Djukanovic röviddel a nem hivatalos eredmények közzététele után bejelentette, hogy pártja
nagyon gyorsan megalakítja az új kormányt
a "hagyományos partnereivel", a kisebbségi pártokkal, és a kormányzó koalíciónak így legalább 42 képviselője lesz a parlamentben.
Djukanovic azt hangoztatta, hogy pártja jóval több mandátumot fog birtokolni, mint összességében a parlamentbe bejutott 15 ellenzéki párt vagy pártszövetség, és kétszer több képviselője lesz, mint a második helyre szorult Demokratikus Frontnak. Djukanovic szerint a DPS "megvédte Montenegrót és euroatlanti integrációs útját". Azt ígérte, hogy a parlament néhány hónapon belül ratifikálni fogja a NATO-hoz való csatlakozás jegyzőkönyvét, és az új kormány mandátuma alatt intenzívebben folytatják majd a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, és véghezviszik az elkezdett reformokat.
Montenegró függetlenné válása, 2006 júniusa óta a DPS most negyedszer nyeri meg a választást, a többpártrendszer bevezetése óta pedig tizedszer. Milo Djukanovic, a DPS egyik alapítója, negyed évszázada van hatalmon, hatodik miniszterelnöki mandátumát fejezi be – volt négy évig köztársasági elnök is –, és ilyen tekintetben abszolút csúcstartó az adriai törpeállam történetében. A most ötvennégy éves Djukanovic az egyetlen volt jugoszláviai politikai vezető, aki hatalmon tudott maradni a kilencvenes évek óta egészen mostanáig. Ez idő alatt kétszer vonult vissza a politikai közélettől, majd csakhamar – "a nép akaratából" – visszatért a politikába, és sikerre vitte a pártját.