Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Amikor Hillary Clintont New York állam szenátorának választották, nemcsak first ladyként írt történelmet. Ő lett az első nő, aki az államban elnyerte ezt a posztot. Szintén történelmet írt akkor, amikor nyolc évvel ezelőtt, első elnökjelöltségi próbálkozása idején nyert New Hampshire-ben – egy nőnek sem sikerült korábban előválasztást nyernie.
Idén
ő lett az első nő, akit valamelyik nagy párt elnöknek jelöl.
Az amerikai politikát ma is a férfiak dominálják: a Kongresszusban 20 százalék a nők aránya, a kormányzók között pedig összesen hat nő van. De most nagy esélye van annak, hogy az országot hamarosan egy nő vezeti majd.
Hillary Diane Rodham 1947. október 23-án született Chicagóban.
Szülei republikánusok voltak.
Anyja egyébként 1919-ben született – abban az évben, amikor elfogadták a 19. alkotmánykiegészítést, amely a következő évtől szavazati jogot adott a nőknek.
Hillary Clinton saját honlapja szerint édesanyját a szülei elhagyták, és olyan rokonokhoz került, akik nem igazán akarták felnevelni, ezért már a középiskola alatt bejárónőként és bébiszitterként dolgozott.
Hillarynek két öccse született: Hugh 1950-ben, Anthony 1954-ben. Egy Chicago melletti kisvárosban, Park Ridge-ben nőttek fel, ahol apjuknak textilboltja volt.
Carl Bernstein, a Watergate-ügy kirobbantásával világhírűvé vált újságíró könyvet írt Hillary Clintonról, Women in Charge címmel. Szerinte nehéz gyerekkora volt, mert
apja rendkívül szigorúan nevelte őket.
Őrmester volt a háborúban, így is nevelte a gyerekeit. Ha például valamelyik nem csavarta vissza a fogkrémes tubusra a kupakot, akkor kidobta a hóba, és a gyereknek négykézláb kellett megkeresnie. A feleségét pedig lenézte, verbálisan folyamatosan megalázta – ezt Hillary legjobb gyerekkori barátnője mesélte el Bernsteinnek. Innen is jöhet, hogy meg akarja mutatni, nőként is képes lehet mindenre.
Tizenkét évesen írt egy levelet a NASA-nak, amelyben azt kérdezte, hogyan lehetne belőle űrhajós. Azt a választ kapta, hogy a nők nem lehetnek űrhajósok. Anyja ekkor azzal próbálta vigasztalni, hogy úgyis rossz a szeme.
Fiatalként Hillary is aktív republikánus volt,
kampányolt például Barry Goldwater mellett 1964-ben. Ugyanakkor nagy tisztelője volt Martin Luther Kingnek is. Később a massachusettsi Wellesley College-ban az ottani republikánus diákszervezet vezetője is lett.
De itt kezdett el balra fordulni: támogatta Eugene McCarthy elnökjelölti kampányát, majd tiltakozásokat szervezett a vietnami háború ellen. 1969-ben diplomázott politikatudományból, szakdolgozatát a szegénységről és a közösségi fejlesztésről írta.
Egy wellesleys csoporttársa 25 évvel később azt mondta róla a New Yorkernek, hogy már akkor nagyon ambiciózus volt.
A főiskola után a Yale-re ment. A Politico szerint azért nem a Harvardra, mert egy fogadáson egy ottani professzor azt mondta neki, hogy nincs szükségük több nőre. Így inkább a Yale-re ment, ahol jogot tanult, és 1973-ban dicsérettel diplomázott, majd posztgraduális képzésben is részt vett, ahol főleg gyerekekkel és egészségüggyel foglalkozott.
Egy yale-es csoporttársa szintén a New Yorkernek azt mondta róla 1994-ben, hogy soha nem kételkedett önmagában,
mindig tudta, hogy politikai karriert akar,
és befolyásos akar lenni.
A Yale-en találkozott először Bill Clintonnal, akkor, amikor ő épp a csoporttársait akarta meggyőzni, hogy anélkül is érdemes ellátogatni Arkansas-ba, hogy előtte sokat innának. Nem sokkal később a könyvtárban beszéltek először: Hillary odament Billhez, és azt mondta neki:
Figyelj, ha tovább bámulsz, és én is téged nézlek, akkor legalább ismerjük meg egymást.
Ismerőseik szerint Bill Clintonnal a lehetséges politikai partnert is meglátták egymásban. Pedig elég különbözőek voltak. Egy barátjuk szerint Hillary volt az, aki minden órára bement, mindent elolvasott, amit kellett, jegyzetelt, és keményen tanult a vizsgákra, Bill viszont kihagyta az órái egy részét, ezt-azt elolvasott, a vizsgán hagyta, hogy szabadon csapongjanak a gondolatai. A végén viszont mindketten a legjobb jegyet kapták.
Hillary még az egyetem alatt járt először munkaügyben Washingtonban, Walter Mondale szenátor bevándorló munkásokkal foglalkozó albizottságában dolgozott 1971-ben. A következő évben George McGovern demokrata elnökjelöltért kampányolt.
Egyre komolyabb feladatai voltak. 1974-ben Washingtonban ő volt az egyik a három nő közül a 43 jogászból álló csapatban, amely a Richard Nixon esetleges leváltásáról szóló vizsgálatban dolgozott.
Nixon lemondása után aztán Bill Clintonnal Fayetteville-be, Arkansas-ba költözött, és mindketten az Arkansas-i Jogi Egyetem tanárai lettek.
1975. október 11-én házasodtak össze. Hillary Rodham először megtartotta a saját nevét, de a konzervatív környezetben emiatt sokan bírálták, és megkérdőjelezték házasságuk stabilitását.
1976-ban Jimmy Carter elnökválasztási kampányában dolgozott. Két évvel később
Bill Clintont megválasztották Arkansas kormányzójának.
Hillary ekkor már egy Little Rock-i ügyvédi irodának dolgozott – ezzel ő lett az első kormányzófeleség Arkansas-ban, akinek munkahelye volt.
1980-ban megszületett lányuk, Chelsea Victoria Clinton, akit Joni Mitchell Chelsea Morning című száma után neveztek el.
Férjét 1980-ban nem választották újra arkansas-i kormányzónak, meglepetésre egy szinte ismeretlen jelölt legyőzte. Hillary Rodham ezért komoly döntéseket hozott.
Ekkor vette fel a Clinton nevet.
Sőt, nem csak a nevét változtatta meg. A Politico szerint felvett egy divattanácsadót, szemüveg helyett kontaktlencsét kezdett hordani, és megváltoztatta egész stílusát, hogy jobban beleilljen abba a képbe, amelyet az arkansas-iak elvártak egy kormányzófeleségtől.
Ezek után férjét 1982-től 1990-ig folyamatosan újraválasztották kormányzónak.
Hillary arkansas-i first ladyként több pozíciót elvállalt. Ő volt például egy oktatási bizottság elnöke, és tagja volt az arkansas-i gyerekkórház, a Gyerekvédelmi Alap és a Wal-Mart igazgatótanácsának is.
1988-ban és 91-ben a National Law Journal
az ország 100 legbefolyásosabb jogásza közé választotta.
1992-ben férje elindult az elnökválasztáson.
Jeff Gerth és Don Van Natta Her Way című könyvében azt írta, hogy ezt már sokkal korábban eldöntötték, a Clinton házaspárnak ugyanis van egy megállapodása, amelyet még a Yale-en kötöttek: mindketten elnökök akartak lenni. (Nem ez az egyetlen párhuzam egyébként, amelyet a House of Cards / Kártyavár című sorozat nézői felfedezhetnek az Underwood és a Clinton házaspár között.) Ennek egyik jele lehetett az is, hogy amikor a New Yorker már említett portréja 1994-ben készült, a szerző, Connie Bruck két órán keresztül beszélgethetett a Fehér Házban Bill Clintonnal – szinte végig arról beszélt neki, milyen jó elnök lenne a felesége.
Hillary 1992-ben
aktívan részt vett férje elnökválasztási kampányában.
Pedig ez nem volt egyszerű időszak számára. Carl Bernstein szerint ugyanis Bill többször is megcsalta, volt olyan kapcsolata, amelyet nem is titkolt előtte, egyszer majdnem el is váltak. Az elnökjelölti kampány alatt aztán egy Gennifer Flowers nevű színésznő nyilvánosan is előállt azzal, hogy 12 évig viszonyuk volt. Válaszként elmentek a 60 Minutes című műsor rendkívüli kiadásába, amelyet közvetlenül a Super Bowl után sugároztak – itt Hillary megvédte Billt, aki meg is nyerte az elnökválasztást.
Ezután nem sokkal derült ki az is, hogy korábban befektettek a Whitewater nevű ingatlanprojektbe. A projekt mögött álló bank, a Morgan Guaranty Savings and Loan azonban csődbe ment, ami a kormánynak 73 millió dollárjába került. Emiatt vizsgálat is indult. Ezt az ügyet később is sokszor felemlegették.
Hillary Clinton
egyenlő partnerként akart szerepelni a Fehér Házban,
irodát akart a nyugati szárnyban, nem csak a ceremoniális célokra használt keletiben, ahol általában a first ladyk hivatala volt. Aktívan részt akart venni a politikában. 1993-ban az egészségbiztosítási reform kidolgozásáért felelős csapat vezetője lett.
A terv viszont elbukott, el sem jutott a Kongresszusig. Ez nemcsak őt érintette nagyon rosszul, hanem Vince Fostert is. Ő volt az egyik legközelebbi munkatársa, akivel még az arkansas-i ügyvédi irodában barátkozott össze, és az egyik legjobb barátja lett. Washingtonba is velük tartott, sokat dolgozott az egészségügyi reformon ő is. A reform kudarca, valamint egy, az utazási költségekkel kapcsolatos vizsgálat a Fehér Házban depresszióssá tették Fostert. Öngyilkos lett.
A reform bukásáért
sokan Hillary Clintont okolták,
sőt, részben őt tették felelőssé a kongresszusi választáson elszenvedett nagy demokrata vereségért. Ezért a háttérbe kellett vonulnia.
Carl Bernstein szerint ezután újra felfedezte és kitalálta önmagát. Elkezdett nagyon hangsúlyosan foglalkozni a nők jogaival, amivel újra elismerést vívott ki magának. Egyik legnagyobb hatású beszédét ebben a témában tartotta Pekingben, egy ENSZ-konferencián.
1997-ben fontos szerepe volt abban, hogy elfogadták a gyerekek biztosításáról szóló törvényt, majd két évvel később az örökbefogadási törvényt.
Közben viszont újabb, a korábbiaknál is nagyobb botrány robbant ki, amely majdnem Bill Clinton elnöki székébe került: a Monica Lewinsky-ügy. Hillary ugyan nyilvánosan kiállt férje mellett, de egyes hírek szerint az is felmerült benne, hogy elhagyja Billt.
A Politico szerint ekkoriban rengeteget veszekedtek, volt, hogy Bill hónapokig egy kanapén aludt egy külön szobában. Végül nem váltak el, és Bill Clinton is megúszta az ellene folytatott eljárást. A New York Times szerint a botrány valamennyire segített is Hillarynek: sok szavazó úgy tekintett rá, hogy „mi mindenen kellett átmennie”.
Ez azért volt fontos, mert 1999-ben úgy döntött, hogy
elindul a New York-i szenátori székért,
miután a posztot addig betöltő Daniel Patrick Moynihan visszavonult. A következő évi választáson 55 százalékot kapott, republikánus ellenfele 43-at.
A szeptember 11-ei terrortámadások után támogatta a katonai akciót Afganisztánban és Irakban, de azt már kritizálta, ahogy a háború zajlik.
Carl Bernstein szerint azért szavazta meg az iraki háborút, mert úgy látta, ha nemet mond, az rontja későbbi elnökválasztási esélyeit. Szerinte egyébként később ugyanezért vállalta el a külügyminiszteri posztot, amikor Obama felkérte.
Szenátori munkájával elégedettek voltak a szavazók. 2006-ban újraválasztották. A következő év elején viszont bejelentette, hogy indul az elnökjelöltségért, de Barack Obama legyőzte. Ekkor egyébként saját pártján belül is megosztó személyiségnek látták, és úgy gondoltak rá, mint akire nagyon sok amerikai nem szavazna.
Amikor bejelentette, hogy feladja a versenyt, azt mondta:
Ha 50 nőt képesek voltunk az űrbe küldeni, akkor képesek leszünk egyet a Fehér Házba (...) Bár nem voltunk képesek most áttörni a legmagasabb, legkeményebb üvegplafont, nektek köszönhetően 18 milliónyi repedés van rajta.
Miután elnöknek választották, Obama Hillary Clintont jelölte külügyminiszternek. A Guardian szerint miniszterként a hozzá nagyon közel álló anyjával lakott együtt (ő 2011-ben halt meg). Ő lett Amerika legtöbbet utazó külügyminisztere: összesen 112 országba utazott el. Ebben a pozíciójában sokat foglalkozott a nők jogaival és általában az emberi jogokkal.
Erre az időszakra esett az arab tavasz és a líbiai katonai beavatkozás is. 2012. szeptember 11-én aztán támadás érte az amerikai konzulátust a líbiai Bengáziban. Négy embert öltek meg, köztük Christopher Stevens nagykövetet is.
Az eset után vizsgálat indult,
amely azt találta, hogy a Külügyminisztérium szisztematikusan követett el hibákat, és komoly hiányosságok voltak a vezetésében is.
Az ügyben Clintont 2012 decemberében hallgatták volna meg a Kongresszusban. A meghallgatását azonban
egészségügyi problémák miatt el kellett halasztani.
Először gyomorfertőzést kapott, majd agyrázkódása lett, amikor kiszáradás miatt elájult. Többen, főleg persze republikánusok, megkérdőjelezték a betegségek valódiságát, de december 30-án kórházba is kellett vinni egy vérrög miatt, ami az agyrázkódás következménye volt.
Így végül 2013. január 23-án hallgatták meg. Vállalta a felelősséget, ugyanakkor megvédte tetteit.
2014 májusában egy szenátusi vizsgálóbizottságot is létrehoztak, hogy vizsgálja ki a bengázi támadás körülményeit. Itt Clintont 2015. október 22-én hallgatták meg, 11 órán keresztül. A bizottság végül idén júniusban adta ki 800 oldalas jelentését, amely ugyan nem talált olyan mulasztást, amelyért Clinton közvetlenül felelős lett volna, de kritizálta a Külügyminisztérium, a Védelmi Minisztérium és a CIA vezetőit, hogy nem ismerték fel a súlyos biztonsági kockázatot Líbiában.
Minisztersége alatt többször beszélt arról, hogy csak egy ciklusra vállalja el a pozíciót. 2013. február elsején le is mondott. Ezután, több más volt miniszterhez (és elnökhöz) hasonlóan, pénzért tartott beszédeket. Ehhez egy ügynökséggel is szerződött.
Ő és férje majdnem 140 millió dollárt kerestek beszédekkel nyolc év alatt. Közben 2014. szeptember 26-án nagymama lett, miután Chelsea-nek lánya született. Idén június 18-tól már kétszeres nagymama, egy fiúunokája is született.
Legnagyobb, karrierjét is komolyan fenyegető botránya 2015 márciusában robbant ki. Kiderült ugyanis, hogy
magán e-mail-címét és szerverét használta hivatalos levelezésére is külügyminiszterként.
Ő azt állította, hogy ezt a minisztérium szabályzata megengedte, lemondása után pedig minden hivatalos levelet átadott a kormánynak, a magánleveleit pedig törölte.
Azt is mondta, hogy kényelmi szempontok miatt használta a magánszervert, hogy ne kelljen például két telefont használnia. Az Economist szerint az is fontos szempont volt nála, hogy nem nagyon (vagy inkább: nagyon nem) ért a technikához. Egy Blackberry telefonon levelezett, a számítógépet alig tudja használni.
A magánszerverén összesen 193 olyan levelet találtak, amelyben titkosított információk voltak. Azzal is védekezett, hogy nem tudta, hogy a C betű azt jelenti: confidential (vagyis: bizalmas).
2016 májusában a Külügyminisztérium kiadott egy közleményt, amely szerint Clinton nem kért hivatalos engedélyt arra, hogy magánszerverét használja az e-mailezéshez, és egyébként ezt az engedélyt nem is kapta volna meg.
Az ügyben az FBI is vizsgálódott. Idén július 5-én James Comey igazgató végül bejelentette, hogy nem találtak olyan jeleket, amelyek alapján büntetőeljárást kellene kezdeményezniük. De azt is mondta: az kiderült, hogy
nagyon óvatlanul kezeltek érzékeny, szigorúan titkos információkat is.
Hillary Clinton 2015 tavaszán jelentette be, hogy újra indul az elnöki posztért. Kampányában a következő témákat emelte ki: a diákok adósságainak csökkentése, büntetőeljárási reform, kampányfinanszírozási reform, egészségügyi kiadások fedezetének fejlesztése és női jogok.
Az Economist szerint Clinton munkamániás, és a kampány alatt ugyanezt várta el az embereitől is, akikkel szemben sokszor nagyon kritikus volt – ugyanakkor mindig felköszöntötte őket a születésnapjukon, és arra is tekintettel volt, ha valakinek családi problémái voltak.
Bár sokan túlságosan is az establishment részének tartják, és a fiatal baloldaliak körében ezért nem túl népszerű, de végül az előválasztások alatt június 6-ára eldőlt, hogy Bernie Sandersszel szemben ő lesz a demokraták elnökjelöltje – az első nő, akit a két nagy párt valamelyike elnöknek jelöl. Július 22-én azt is bejelentette, hogy az alelnökjelöltje Tim Kaine virginiai szenátor lesz.
Júliusban azonban, a demokrata konvenció előtt egy nappal, az egyre erősebb orosz befolyás alatt álló WikiLeaks 19 ezer olyan e-mailt hozott nyilvánosságra, amelyekből kiderült, hogy a demokrata párt vezetősége mennyire elfogult volt az elnökjelöltségért folytatott kampányban Clinton javára. A levelezést valószínűleg orosz hackerek törték fel.
Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az elutasítottsága nagyon magas. Pedig 2013-ban, amikor lemondott a külügyminiszteri posztról, még 65 százalékos volt a népszerűségi mutatója. Most viszont
ők ketten Donald Trumppal hosszú ideje a legnépszerűtlenebb elnökjelölteknek számítanak.
Ebben az sem segíti, hogy nagyon nem szereti a sajtót és az újságírókat. Annyira nem, hogy hónapokig nem tartott sajtótájékoztatót, hiába volt kampányidőszak. Annak sem örül, ha a barátai, munkatársai újságírókkal beszélnek róla. Carl Bernstein szerint szinte paranoiásan fél attól, hogy belső dolgaiba mások belelássanak. Szerinte egyébként ennek is szerepe volt abban, hogy magánszerverén keresztül levelezett: el akarta kerülni, hogy az e-mailjei az információszabadságról szóló törvény hatálya alá essenek, és így esetleg ki kelljen őket adni a sajtónak.
Több elemző szerint most is ugyanazokat a hibákat követte el a kampányban, mint nyolc éve: túl érzelemmentesnek látszik, és nincs koherens üzenete. Ráadásul az is kiderült, hogy nem túl jó a nyilvános beszédekben. (Különösen éles a kontraszt, ha az ezen a területen kiemelkedő képességű Barack Obamával hasonlítják össze.)
Viszont a mostani kampány alatt sokkal többet foglalkozott azzal, mennyire írhat nőként történelmet, mint nyolc éve.
Történelmi támogatást is kapott több újságtól, még republikánusoktól is. Igaz, ez általában nem az ő személyének szólt, hanem annak, hogy Donald Trumpot teljesen alkalmatlannak tartották arra, hogy elnök legyen. Ilyen volt az Arizona Republic, a Cincinnati Enquirer és a Dallas Morning News, amelyek eddig mindig a republikánus jelölteket támogatták, vagy az egyik legtekintélyesebb külpolitikai újság, a Foreign Policy, amely mindig semleges maradt.
Sokáig szinte biztos győztesnek érezhette magát, hiába támadták a Clinton Alapítvány kapcsolatai miatt, vagy azért, mert több olyan téma is van, amelyben többször is megváltoztatta nézeteit. Ilyen például a melegházasság, amelyet korábban ellenzett, most viszont támogat. Támogatja a halálbüntetést is, de azt mondja, csak különleges esetekben kellene alkalmazni.
A szeptember 11-ei megemlékezésen aztán rosszul lett, és hamarabb ott kellett hagynia a programot, stábja szerint tüdőgyulladása volt. Emiatt természetesen újra elkezdtek az egészségi állapotáról beszélni.
11 nappal a választás előtt aztán
kirobbant az e-mail-botrány újabb fordulója.
James Comey FBI-igazgató bejelentette, hogy újabb e-maileket találtak, amelyeknek közük lehet Clintonhoz. A leveleket közeli munkatársa, Huma Abedin férjének, Anthony Weiner volt New York-i képviselőnek a laptopján találták. Ellene azért indult nyomozás, mert szexuális üzeneteket küldött egy 15 éves lánynak. Végül két nappal a választás előtt jelentette be az FBI, hogy az új e-mailek sem változtatnak azon a véleményükön, hogy Clinton nem követett el bűncselekményt, és nincs szükség vádemelésre ellene.
A közvélemény-kutatások szerint az utolsó napokban Trump ugyan megközelítette Hillary Clintont, de még így is ő az elnökválasztás esélyese.
A Forbes 2015 után 2016-ban is a második legnagyobb hatalmú nőnek választotta – Angela Merkel mögött. Ha tényleg megnyeri a választást, biztosan helyet cserélnek. És akkor a sok történelmi elsőség mellett azt is elmondhatja majd magáról, hogy ő az, aki áttörte a legmagasabb és legkeményebb üvegplafont.
