A főkonzul azt mondja, még tart a DNS-analízis, és közben a boncolást is megkezdte az olasz hatóság.
„Amint 100 százalékos bizonyossággal tudnak adatokat mondani, kiállítják a hazaszállításukhoz szükséges dokumentumokat. A magyar kormány felkészült a földi maradványok hazaszállítására, az itt tartózkodó hozzátartozók is ma vagy holnap haza tudnak jutni” – mondta, majd hozzátette:
„Az utaslistából kizárásos alapon tudjuk, ki az, aki nem élte túl, róluk is van egy lista. Tudjuk, hogy 16 halálos áldozata volt a balesetnek, és még két súlyos sérültet kezelnek itt Veronában. Az ő személyazonosságukat eddig még nem lehetett megállapítani.”
A konzulátus tagjainak nagyon nagy teher volt a vállán az elmúlt két napban. A főkonzul a balesetet követő fél órában értesült a tragédiáról, és azonnal elindult. „Azóta még nem aludtam. Nekünk is szükségünk van a pszichológusokra, ez lelkileg mindannyiunkat megviselt, biztos, hogy sok idő kell ahhoz, hogy ezt fel tudjuk dolgozni” – mondja szomorúan.
A hivatalos szolgálati feladatok mellett ugyanis Timaffy Juditnak és konzul kollégáinak a feladata volt tájékoztatni a szülőket arról, hogy van a gyerekük: „Embert próbáló feladat a hozzátartozókkal közölni, hogy szerettük azon a bizonyos listán van. Sok szülő került az ideg-összeroppanás határára.”
Segítő kéz bőven akadt. Legalább 300, Olaszországban élő magyar ajánlotta fel a segítségét, és nem csak a környékről. Még Rómából is jelentkeztek. „Azt mondták, autóba ülnek, és jönnek, csak mondjam meg, mit tegyenek. Azt a rendkívüli összefogást, amit a környéken élő magyarok tanúsítottak, azt az együttérzést, együvé tartozást meghatódottsággal vettük mindannyian.”
Ötven itt élő magyar fordult meg a szállodákban és a kórházakban, elsősorban tolmácsoltak, de sok veronai is felkereste a szállodákat, ahol a diákok és a szülők laktak.
„Sokan ruhákat, cipőket hoztak, hiszen tudták, hogy a lángok közül nagyon sok gyerek égő ruhákban jött ki, és le kellett, hogy vegye azt, ami rajta volt. Arról is értesültek, hogy a kórházba sok gyerek cipő nélkül érkezett, hiszen aludtak, nem viselték, így érte őket a baleset.”
A főkonzul elcsukló hangon idézte fel, hogy amikor az egyik diák szülei elmentek ruhákat vásárolni a gyerekeknek, az üzletben nem hagyták őket fizetni. Ajándékba adták nekik a ruhákat, cipőket.
„Olyan szolidaritást tapasztaltunk itt, ami egyszerűen szívbe markoló. Egy 15-16 éves túlélő fiú azt mondta, nem tudta, hogy a világon van olyan nép, amelyben ennyi jó ember van, mint az olaszok között” – tette hozzá Timaffy Judit, aki nagyon hálás a sok segítségért. Azt mondja, az olasz hatóságok is rendkívül együttérzők voltak. A mentés jól szervezett volt, a sztrádafelügyelőség emberi hozzáállása pedig példás. Emellett kiemelte, hogy az olasz ügyészség is mindent megtesz azért, hogy gyorsított eljárásban minél hamarabb le tudják zárni az ügyet, hogy haza lehessen szállítani és el lehessen temetni az olasz buszbaleset halálos áldozatait.