Borzalmas lenne – így értékelték kormányközeli forrásaink azt a helyzetet, ha a szeptemberi németországi választások után Martin Schulz kerülne a kancellári székbe. Az INSA által készített legfrissebb felmérés szerint a német szociáldemokraták (SPD) 31, míg a kormányzó kereszténydemokrata unió (CDU) 30 százalékon állt. Annak jártunk utána, hogy a hazai kormánypártok hogyan értékelik a változásokat.
A választásokig még több mint hét hónap van hátra, ezért többen nem vonnának le messzemenő következtetéseket a közvélemény-kutatási eredményekből. A kampány java még csak most következik, de forrásaink szerint Schulz valóban
felrázta a szocdem tábort Németországban,
és azokat is, akik változást szeretnének. Az SPD leendő kancellárjelöltjének abból a szempontból könnyű dolga van, hogy Angela Merkel már 12 éve kormányon van, így a választók egy része már unja a jelenlegi kormányt.
Forrásaink szerint az is nagy kérdés, hogy Merkel mennyiben fog úgymond „beleállni a kampányba”. Már nagyon hosszú ideje kancellár, és számára nem élet-halál kérdés, hogy a következő ciklusban is ő vezesse Németországot. Az egyik legfőbb nehézsége, hogy mozgósítania kellene azokat a kiábrándult jobbközép szavazókat, akik Merkel menekültpolitikája miatt fordítottak hátat a CDU-nak, és álltak át a bevándorlásellenes Alternatíva Németország (AfD) táborába vagy a passzívak közé.
„Magyarország szempontjából egyáltalán nem kedvező, hogy a német belpolitikában témák vagyunk” – mondta egyik diplomáciai forrásunk. Schulz rögtön az első kampánybeszédében Orbán Viktorral szemben határozta meg magát, és egyébként pénzbüntetéssel is fenyegetőzött, ha nem változtatunk az álláspontunkon migránsügyben. Az SPD politikusa nem először határozza meg magát a magyar miniszterelnökkel szemben, mivel azt gondolja, így szavazatokat tud gyűjteni. Az SPD erősödésével párhuzamosan
nagyon sokat vesztettek a Zöldek,
a szélsőbaloldal és a szabaddemokraták.
Schulz tehát az elmúlt hetekben maga mögött egyesítette azokat a baloldali szavazókat, akik az SPD-ből kiábrándulva inkább a kisebb erők felé vándoroltak. Az EP volt elnöke minden bizonnyal a következő hónapokban is napirenden tartja majd Orbán személyét, és sokat fogja támadni, de nagy kérdés, hogy ezzel még hány plusz százalékot tud majd szerezni. Ráadásul az SPD azzal, hogy a kisebb erőktől elszívja a szavazókat, könnyen koalíciós társ nélkül maradhat, így egy újabb nagykoalíció következhet.
Mindezt alátámasztja egy másik felmérés is. A Civey Intézet által készített kutatás szerint a CDU 34, az SPD 27,2, az AfD 11,3, a Die Linke 8,5, a Zöldek 8,3, míg a szabaddemokraták 6,4 százalékon állnak. A mandátumbecslés alapján a szocdemek még a Linkével és a Zöldekkel közösen sem tudnának többséget alkotni, így csak olyan koalíció jöhetne szóba, amelyben a CDU is helyet kap.
Egy másik forrásunk arról beszélt, hogy Orbán és Schulz kapcsolata a látszat ellenére egyáltalán nem olyan rossz, mint azt sokan gondolnák. Az EP elnöke
többször is tárgyalt a magyar miniszterelnökkel,
ráadásul az Európai Parlamentben több, hazánkról szóló vitára is meghívta. Mindketten tudják, hogy teljesen eltérő a világképük, de ennek ellenére a viszonyuk nem mérgesedett el annyira, mint mondjuk Orbán és Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezetőjének kapcsolata.
Változást akarnak a német választók, és Schulz megjelenésével nyitottá vált a szeptemberi szövetségi parlamenti választás kimenetele – mondta a Bildnek az Insa közvélemény-kutató intézet vezetője. Hermann Binkert kiemelte, hogy az SPD kancellárjelöltje és jövendő elnökének színre lépése a szociáldemokraták javára fordította a közhangulatot.
Az országban megjelent a „váltóhangulat”,
és „a Bundestag-választás ugyan nem dőlt el, de teljesen nyitottá vált” a küzdelem – mondta az Insa igazgatója.
A 2013-ban tartott Bundestag-választás előtt hasonló folyamat ment végbe, a szociáldemokrata bázis akkor is lelkesedéssel fogadta, hogy a pártban végre eldöntötték, ki legyen Merkel kihívója. Akkor Peer Steinbrück volt pénzügyminisztert tették meg kancellárjelöltnek, és a döntés utáni hetekben meglódult a párt támogatottsága, de a lelkesedés idővel alábbhagyott, és az SPD végül a szavazatok 25,7 százalékával történetének egyik legrosszabb eredményét érte el a választáson, messze elmaradva a győztes CDU/CSU 41,5 százalékától. A „Schulz-hatás” azonban erőteljesebb, mint amilyen a „Steinbrück-hatás” volt – mondta a napokban Manfred Güllner, a Forsa kutatóintézet igazgatója.