A globális problémákra a médiának is reagálnia kell

A média és a jelenkori demokrácia fontos kérdéseit járja körül James Curran legújabb könyve, amit a Wolters Kluwer kiadó adott ki.

A Média és demokrácia című könyv kísérletet tesz arra, hogy túllépjen a hagyományos alkotmányközpontú megközelítésen, amely szerint a demokratikus szabadságjogok (szavazójog, gyülekezési szabadság, törvény előtti egyenlőség, szólásszabadság) számára alkotmányos védelmet kell biztosítani –

ez valóban rendkívül fontos, azonban egyáltalán nem elégséges.

Számos önkényuralmi rendszer rendelkezik kiváló alkotmánnyal.

Választás és kampánykiadás

Szükség van például a választási verseny tisztaságát biztosító szabályokra. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy hatékony korlátok közé kell szorítani a kampány kiadásokat és a televíziós politikai reklámtevékenységet. Az Egyesült Államok – számos más országgal szemben – nem rendelkezik ilyen szabályokkal, ami meg magyarázza, hogy az ország erős demokratikus rendszere hogyan silányulhatott plutokráciává. Az olcsón elérhető internet sem szolgált eddig olyan műszaki megoldással, amely a választási versenyre vonatkozó méltányos szabályok helyébe léphetne.

A demokráciának emellett kiterjedt nyilvánosságra is szüksége van.

Szükség van olyan helyekre, ahol az eltérő érdekeket és értékeket képviselő csoportok hatékonyan szerveződhetnek, és erőteljesen kifejezhetik álláspontjukat és javasolt megoldásaikat. Szükség van ugyanakkor olyan közös helyekre is, ahol a társadalom tagjai összegyűlhetnek és diszkurzív keretek között megvitathatják az alternatívákat."

James Curran legújabb könyvéből kiderül, hogy a médiának a világ változásával együtt kell megújulnia Forrás: Origo

Fejlődés kell

A demokrácia tökéletesítésében való közreműködéshez azonban a médiarendszereknek fejlődniük is kell. A nemzetállamok és nemzeti demokráciák a liberalizált kapitalizmus következtében kevesebb hatalommal rendelkeznek (ami megnehezíti az állam számára, többek között, a multinacionális nagyvállalatok megadóztatását).

Az éghajlatváltozáshoz hasonló globális problémák továbbá jellemzően nem oldhatók meg csupán országos szintű intézkedésekkel. Az ilyen problémákra adott válasz eleddig jellemzően további irányítási szintek (például az Európai Unió és a nemzetközi igazságszolgáltatási rendszer) kialakítása, valamint szupranacionális kormányközi fellépés volt.

E megoldásokat azonban a médiarendszerek jelenlegi,

erősen országhatárokhoz kötött felépítése nem támogatja.

Nem rendelkezünk tehát egy szilárd euromédiarendszerrel, amely erősítené az európai polgárok önazonosságának érzetét, támogatná az egész Európára kiterjedő demokratikus eszmecserét, és felelősségre vonná az európai intézményeket.

Halott dogma?

A legtöbb országban a hírek között egyre inkább háttérbe szorulnak a nemzetközi és globális problémák – pont, amikor erre a legnagyobb szükség lenne. A média szerkezetének és a hírekkel kapcsolatos érték rendjének alkalmazkodnia kell a demokratikus rendszereink fejlődéséhez.

Curran nem ledönteni akarja a sajtószabadság liberális narratívájának egyes oszlopait,

nem is kíván új paradigmát kínálni.

Inkább azt mondhatjuk: reális képet szeretne kapni az uralkodó elmélet megvalósulásáról. Ezért nem fél az ismert alapelveket elővenni, gyakorlati és összehasonlító elemzéseknek alávetni, történeti kontextusba helyezni, hogy pontosan lássuk, azok minként érvényesek a jelen korban. James Curran nem szeretné, hogy a sajtószabadság és a róla alkotott liberális elképzelés „halott dogmává" váljon.