Nem sokkal halála előtt a kórház már közölte, hogy Liu több szerve, a veséje, a tüdeje, a mája is felmondta a szolgálatot, és vérmérgezés is fellépett nála, családja pedig visszautasította, hogy mesterségesen lélegeztessék, és így tartsák életben.
A csütörtöki közlemény szerint - amelyet a senjangi helyhatóság igazságügyi osztálya adott ki - több szervének leállását követően Liu életét nem sikerült megmenteni.
A 61 éves korában meghalt Liu
2010-ben nyerte el a Nobel-békedíjat, amellyel a Nobel-bizottság az emberi jogokért folytatott erőszakmentes küzdelmét ismerte el, de a kitüntetést soha nem vehette át.
Ellenzéki tevékenységét a kommunista Kínában ellenforradalmi tevékenységnek, rendszerellenes felforgatásnak tekintették, és emiatt
többször is börtönbe került.
Legutóbb 2009-ben ítélték 11 év börtönre a Charta 08 című kiáltvány miatt, melyben másokkal együtt politikai változást, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését sürgette Kínában. Csak súlyos betegsége miatt hagyhatta el a börtönt június végén.
Felmerül, hogy Liu Hsziao-po külföldi kezelést kapjon, Kína azonban többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó elengedni őt. A Nobel-békedíj odaítéléséről döntő norvég bizottság vezetője kijelentette:
felelősség terheli a kínai kormányt Liu Hsziao-po haláláért.
Az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad al-Husszein szerint az emberi jogi mozgalom meghatározó alakját veszítette el, akinek tevékenysége továbbra is fontos ösztönzést jelent majd az emberi jogok védelmezőinek. Közleményben arra kérte Kínát, hogy az özvegy elhagyhassa az országot.
Az orvosok szerint Liu
állapota múlt héten kezdett rohamosan rosszabbodni,
hétfőn intenzív osztályra került. A kínai sajtóban tabu volt Liu állapota, a családnak sem engedték meg, hogy felvegyék a kapcsolatot az újságírókkal. A rokonok kérésére egy német és egy amerikai orvos felmérte a körülményeket és a kezelést, ők mindent rendben találtak. Mindössze abban nem értettek egyet a kínai orvosokkal, hogy Liu szállítható állapotban volt-e vagy sem.
Liu Hsziao-po irodalom professzorként dolgozott. Ösztöndíjas tudósként oslói, hawaii és New York-i egyetemeken is dolgozott, majd 1989-ben épp a diáklázadás kirobbanásakor tért vissza Pekingbe, és a mozgalom egyik vezéralakjává vált. A tüntetés elfojtását követően 20 hónapot töltött börtönben.
Egy 1996-ban kiadott - a szabad vallásgyakorlást, a sajtó- és szólásszabadságot, valamint a politikai pártok alapításának és a tüntetések szervezésének szabadságát követelő - közlemény miatt
három évet töltött kényszermunkatáborban.
2003 és 2007 között a véleménynyilvánítás szabadságáért harcoló, s elsősorban írókat és költőket tömörítő PEN Club kínai szervezetének elnöke volt.
Az ellenzéki aktivista ez idő alatt számos esszét írt és publikált a Kínai Kommunista Pártról. 2009-ben "államellenes felforgatás" vádjával ítélték tizenegy év börtönre.