A La Vie című francia katolikus hetilap egész Franciaországot megrendítő különszámmal emlékezik az egy éve meggyilkolt, idős papra.
A legfelkavaróbb a pap 76 éves húgának, Roselyne-nek a visszaemlékezése.
Ő eddig sohasem beszélt a borzalmas napról, pedig - ez viszont köztudott volt - ő is ott volt, a templom melletti parókián várta, hogy bátyja befejezze a misét. Roselyne két lányával (Angélique és Jessica) látogatta meg bátyját, velük volt két unokája is. Még három napig maradtak volna a kisvárosban (Saint-Etienne-du-Rouvray), és utána együtt mentek volna el egy hónapra nyaralni, Auvergne-be.
Az idős pap, Jacques Hamel - nővére elmesélése szerint - reggeli után elment misézni.
Roselyne-t nemsokkal később a parókia telefonján egy újságíró felhívta, hogy igaz-e, hogy túszdráma van a bátyja templomában.
Roselyne azt mondta, hogy egyáltalán nem örül, hogy valaki ilyennel viccelődik. Majd látta az utcán a kommandósokat, ő megpróbált bemenni a templomba, de természetesen nem engedték. Aztán két óra múlva megmondták neki: 86 éves bátyját, aki egész életét a szegények megsegítéséért élte le,
két muszlim terrorista kivégezte.
Elvágták a torkát, meggyilkolták. A La Vie-ben Roselyne kegyetlenül átélhető részletességgel idézi fel azt a pillanatot, amikor elmondták neki, hogy mi történt. Így fogalmazott: úgy üvöltött, hogy úgy érezte, kiszakad a tüdeje.
Hogy a templomban miként történt az idős pap meggyilkolása, azt a Mártír című könyvben lehetett elolvasni tavaly ősszel.
Hogy kényszerítették térdre a 86 éves embert, hogy ütötték, hogy rikácsoltak a fülébe Allah Akbart, hogy filmezték közben, hogyan vágták el a torkát.
Roselyne a La Vie-ben Jacques Hamel életéről mesélt el szívszorító részleteket.
Jacques Hamel - húga szerint - részben azért lett pap, mert annyira felkavarta szüleik válása. A két világháború között, egy francia faluban azért ritkaságnak számított, ha egy többgyerekes házaspár elválik. Jacques-ot annyira megdöbbentette a szülői ház szétszakadása, hogy
tizenévesen elhatározta, életét az emberek megjavítására, segítésére fordítja.
Roselyne szerint hihetetlenül szigorú napirend szerint élt, minden reggel 7-kor kelt, ugyanazt reggelizte, miséin nagyon egyszerűen beszélt, sohasem oktatott ki senkit. Mindenkivel toleráns volt.
Nagyon szerette a társasjátékokat, különösen a betűrejtvényeket. Roselyne elmesélte, hogy még egy pókot is képtelen volt bántani - ha a szobájában talált egyet, kivitte a kertbe. Azt mondta: Isten teremtményét nincs joga birtokolni, oda viszi, ahol a legközelebb van Istenhez, a természetbe.
Jacques Hamelt, a mártír papot egyébként hamarosan boldoggá avatják.