Egy rapper is pályázik Angela Merkel helyére

Amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek

Most vasárnap tartják Németországban a parlamenti választásokat, egy berlini olvasónk lefotózta az Origónak az ottani hivatalos szavazólapot, amelyből kiderül, hogy milyen pártokra lehet voksolni a fővárosban. A helyzet úgy áll, hogy már nem a Kalózpárt a német nagypolitika legviccesebb szereplője, feltűnt ugyanis a színen a HipHop párt és a vegánok mozgalma is.

A szeptember 24-i német választásokon stílszerűen 24 pártra adhatják le a szavazataikat a német választópolgárok Berlinben - többek között ez is kiderül abból a fotóból, amelyet az Origo egyik olvasója juttatott el a szerkesztőségünkbe. Ezen a hivatalos szavazólap látszik, az első oszlop az adott választókörzeti jelölteket mutatja, a második pedig az országos listát állító pártokat sorolja fel.

Rapperek és zöldségevők Merkel ellen Forrás: Origo

A német választási rendszerről azt kell tudni, hogy az országos lista állítása nem azt jelenti, hogy az adott párt mind a 16 német tartományban elindul. Németországban összesen 34 párt állított országos listát, de csak 9 olyan van, amely mindegyik tartományban megméretteti magát. A CSU-ra például hagyományosan csak Bajorországban lehet voksolni, több baloldali törpepárt pedig kizárólag Berlinben (a német főváros egyben önálló tartomány is) áll rajthoz. Vagyis az országos lista állításának nem feltétele, hogy valóban országosan választható legyen az adott párt, a német választási rendszer inkább a tartományokra szabja a pártpalettát. Abban a kérdésben, hogy a 2017-es választásokon melyik párt pontosan hol indul, ezen a linken lehet mélyebben elmerülni.

Visszatérve a berlini felhozatalra és a nekünk megküldött szavazólapra, nemcsak az tűnik fel, hogy annak ellenére, hogy a német főváros egyik fontos kerületéről van szó, a listás pártok kevesebb mint fele állított csak ki indulót egyéniben, hanem az is, hogy CDU-SPD-Zöldek-AFD-FDP tömb mellett

a pártlista, finoman szólva is hemzseg a kamuszagú mozgalmaktól.

Kezdésnek ott van a du. névre keresztelt, idén tavasszal bejegyzett párt, amely nem kevesebbet állít, minthogy egyedül a hiphop zene az, amely összeköti az embereket. A vezetőjük a 34 éves Raphael Hillebrand tánckoreográfus és Nikki Drakos videós. De mondanak más meglepőt is: az egyik céljuk, hogy kiléptessék Németországot a NATO-ból, közéjük pedig csak olyan tartozhat, aki vallja a hiphop értékeit.

Érdekes a választásokra vadiúj arculattal nekifutó SGP ismételt feltűnése is, Ulrich Rippert munkásmozgalmár-újságíró pártja, ugyanis kimondottan trockista nézeteket vall, létezését pedig azzal magyarázza, hogy a munkásosztály globális egyesítéséért küzd. Marxista, de elhatárolódik a sztálinizmus, ahogy a szintén kommunista alapokon nyugvó nagytestvértől, a Die Linke formációjától is. Az SGP fontosságát talán jól mutatja, hogy 30 éves fennállása alatt a legjobb eredményét a

2005-ös választásokon érte el, 0,033 százalékos aránnyal.

Berlin a furcsa baloldali pártok Mekkája (ha szabad ezzel a képzavarral élni), de mind közül a B* rövidítés alatt futó művészcsoport az egyik legszemetszúróbb, amely önmagát ökoanarchistaként és reáldadaistaként határozza meg. Először állítanak listát, alapvetően a berlini házfoglaló mozgalmakból nőtték ki magukat. A tömörülés vállaltan anarchista, a modern életforma minden szegmensét tagadja.

Amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek Forrás: Origo

Hosszan lehetne még szemezgetni a 2017-es német választások berlini indulói között (Kalózpárt, Állatvédők, a Szürkék, az Emberbarát Világ, vagy éppen az Egészségügyi kutatások Pártja), a V-Parteil mellett azonban nem lehet elmenni szó nélkül. A 2016-os alapítású mozgalom nem mást, mint a vegetarianizmust és a vegán kultúrát tűzte a zászlajára, és többek között étkezési szokásokkal is foglalkozik. A Föld minden ismert életformáját védetté nyilvánítanák.

Love és lóvé

Nem elvitatva, hogy a fenti törpepártok valóban a társadalom számára is égető témákat ragadtak meg a létrejöttükkel, mégis felmerül, hogy miért alapít bárki is pártot gyakorlatilag nulla támogatottság mellett Németországban. Nos, az egyik magyarázat lehetne akár az állami források lehívása is, politizálni ugyanis a németeknél sem éppen rossz biznisz.

A költségvetés minden érvényes, listára leadott szavazat után 0,83 eurót fizet ki két ciklus között évente az adott pártnak,

sőt a pártkasszába beérkező magánadományokat eurónként további 0,45 euróval egészíti ki, szintén évente. Ahhoz, hogy valaki lehívhassa ezeket a támogatásokat, ökölszabály szerint el kell érni a leadott voksok 0,5 százalékát. Németországban idén 61,5 millióan jogosultak választani, a részvételi arány az elmúlt évtizedek trendje szerint valahol 70 százalék környékén mozog. Vagyis országosan 200 ezer szavazattal már kinyílhatnak a pénzcsapok. Berlinben ennél is könnyebb közpénzhez jutni, itt 2,5 millióan rendelkeznek választójoggal, közülük 1,6 millióan általában élnek is a voksolás lehetőségével.