Szeptember 6-án hirdette meg a katalán kormány a függetlenségről szóló népszavazást október 1-jére. A madridi hatóságok azonnal jelezték, hogy a spanyol alkotmány értelmében csak az ország valamennyi állampolgárának szavazási lehetőséget biztosító referendum dönthet valamely országrész kiválásáról. A katalán kormány azonban nem hátrált meg, álláspontjuk szerint elég az adott terület polgárait az ügyben megkérdezni, ahogy ez Skóciában vagy Quebecben történt.
Egy héttel a kitűzött időpont előtt a nyilatkozatháború direkt erőszakba váltott át a spanyol kormány részéről. Lefoglalták a szavazólapokat és a plakátokat, 14 magas rangú katalán tisztviselőt letartóztattak.
Az önálló katalán rendőrség felett átvette az irányítást a madridi, és további nyolcezer rendőrt vezényeltek Katalóniába Spanyolország más részeiből.
Később, a szavazás előtti napon kiiktatták a vasárnapra tervezett függetlenségi referendum szavazó- és szavazatszámláló rendszerét, teljes mértékig lehetetlenné téve a népszavazás megtartását. Bírói meghatalmazással működésképtelenné tették azt a szoftvert, amely a szavazókörök távközlési kapcsolatát, az online szavazást, illetve a szavazatszámlálási adatok megosztását szolgálta volna. Valószínűleg azért hagyták az utolsó pillanatra az akciót, hogy a katalán kormánynak már ne legyen ideje alternatív megoldást találnia. De a katalánok egy mobiltelefonos applikáció segítségével állításuk szerint azt is megoldották, hogy minden szavazókörből elérhető legyen a szavazásra jogosultak jegyzéke. Újabb szavazólapokat nyomtattak, és önkéntesek már napokkal a népszavazás előtt az utcákon osztogatták a szavazólapokat, hogy a madridi hatóságoknak ne legyen módjuk lefoglalni azokat.
A spanyol központi kormány és a katalán autonóm közösség közötti vitás kérdéseket tárgyalások útján lehetne megoldani. De mindkét fél egyre keményebb retorikát használt, így végül már óriási presztízsveszteség lett volna meghátrálni. Ezért aztán vasárnap egész Katalóniában egy hatalmas tömegverekedés alakult ki, amelyben egyik fél sem akart komoly sérüléseket okozni, így „csak”
844 tüntető és 33 rendőr sérült meg.
6249 szavazókört jelöltek ki 2315 épületben, főleg iskolákban. Sok helyen diákok, szülők és tanárok ott maradtak az iskola épületében, hogy azt ne lehessen lezárni. Játékos versenyekkel, pizsamapartikkal töltötték az időt vasárnap reggelig, hálózsákban aludtak. Vasárnap reggelig körülbelül 1300 épület bejáratát rendőrségi pecséttel zárták le.
Vasárnap délutánra teljes lett a káosz. A spanyol kormány azt közölte, hogy a szavazókörök többsége nem nyitott ki. A katalán kormány viszont úgy nyilatkozott, hogy a szavazókörök többsége fogadja a szavazókat, és hogy bárki, bárhol szavazhat: senkit sem akadályoz meg a szavazásban, hogy a rendőrök kezére kerül az a szavazókör, ahová tartozik. Az interneten közzétett fotókon és videókon az látszik, hogy a szavazók a testükkel védik különböző épületek bejáratát, általában passzívan viselkednek, gyakran ülnek a földön vagy egy lépcsőn.
A helyszínre vezényelt rohamrendőrök egyes felvételeken csak tessék-lássék próbálnak áttörni a tömegen, aztán abbahagyják a kísérletezést. Itt valószínűleg olyanok vannak a sisak alatt, akik maguk is függetlenségpártiak. Más videókon viszont indokolatlan rendőri brutalitás látszik, a passzív tüntetőket ütik-verik, a hajuknál fogva rángatják a rendőrök.
Gumilövedék alkalmazásáról is van fotó: puskával célzó rendőr és vérrel eláztatott pólójú áldozat.
Az viszont tény, hogy a szokásos tömegoszlató eszközök, könnygáz és vízágyú nem kerültek bevetésre. Pedig vidéki gazdák százai érkeztek traktorral Barcelonába, hogy erőgépeikkel nekimenjenek a vízágyúknak, ha szükséges. Egyes szavazókörökbe némi lökdösődés után be tudtak jutni a rendőrök, és lefoglalták az urnákat, illetve a szavazólapokat. A legtöbb internetes videón viszont akkora a létszámkülönbség, hogy esélyük sincsen a rendőröknek: pár embert elrángatnak az első sorokból, de mialatt újabbakért nyúlnának, a kirángatottak már állnak is vissza a tömegbe.
Végül is tehát a madridi kormány látszólag keményen fellépett a népszavazás megakadályozására, de a katalán kormány birtokában van 2,26 millió szavazólap. 5,34 millió szavazásra jogosult személy van, tehát ez 42,3%-os részvétel. A szavazók 90%-a „igen”-nel szavazott a független katalán köztársaságra. Nem lehet tudni, hogy a rendőrség által lefoglalt urnákban mennyi szavazólap van. Másrészt a spanyol kormány azt állítja, hogy a mobiltelefonos applikáció nem működött megfelelően, egy ember több szavazókörben is le tudta adni a szavazatát.
Ha a katalán nemzeti büszkeség egyik fontos szimbóluma, az FC Barcelona idegenben játszik a hétvégi fordulóban, akkor nem találják magukat a politikai események kellős közepében. A provokációt a vendégcsapat kezdte, a kanári-szigeteki Las Palmas bejelentette, hogy játékosai mezére spanyol zászlót varrattak, így tiltakoznak a katalán függetlenségi népszavazás ellen. A Barcelona szurkolói szinte kivétel nélkül függetlenségpártiak, és hogy az atrocitásokat elkerülje, a Barcelona vezetése kérte a spanyol labdarúgó-szövetségtől, hogy halasszák máskorra a meccset. A labdarúgó-szövetség erre azt válaszolta, hogy ezt csak az indokolhatja, ha a rendőrség nem tudja biztosítani a mérkőzés biztonságos lebonyolítását. A rendőrség némi cinizmussal azt állította, hogy képesek lesznek fenntartani a rendet.
Az FC Barcelona százezer férőhelyes stadionjában amúgy is minden meccsen felfokozott a hangulat és sok a katalán zászló. A Barcelona vezetése az utolsó pillanatban rászánta magát a nehéz döntésre és bölcsen úgy határozott, hogy zárt kapuk mögött rendezik meg a meccset. Az 1899-ben alapított Barcelona soha nem játszott még zárt kapus meccset.
Ezt büntetésként szokták kiszabni csapatokra, a futball történetében ez lett az első eset, amikor egy csapat önszántából nem engedi be a nézőket a stadionjába.
A döntés az utolsó pillanatban született meg, a szurkolók már ott voltak a stadion környékén. Tartani lehetett tőle, hogy a felbőszült több tízezres tömeg összecsap a rendőrökkel, de ez szerencsére elmaradt. Estére eltűntek a rohamrendőrök Barcelona utcáiról, a Katalónia téren pedig spontán utcabál alakult ki, ahol táncolva ünnepeltek a függetlenségpártiak.
Szombaton és vasárnap izzott a levegő Barcelona utcáin, hogy nem alakult ki polgárháborús helyzet, az inkább csak a szerencsén múlott. De vajon mitől tudnak így elszabadulni az indulatok, ha Katalónia függetlenségéről van szó?
Mitől olyan fontos ez a katalánoknak?
És spanyolok tömegei mitől ellenzik ezt annyira, hogy a múlt héten kifogyott a boltokból a spanyol nemzeti zászló, mert annyian demonstráltak a kitűzésével a katalán népszavazás ellen? Ehhez a történelmet kell egy kicsit jobban ismerni.
A katalán népnek külön nyelve, külön kultúrája van, sohasem tartották magukat spanyolnak. A történelem folyamán változatos államalakulatok jöttek létre az Ibériai-félszigeten, a katalánok többnyire nem voltak függetlenek, de széles körű autonómiát élveztek például Aragónia részeként. Franco tábornok közel négy évtizedig tartó diktatúrájában még a katalán nyelv használata is be volt tiltva.
Ehhez képest óriási előrelépés volt Franco halála után az új spanyol alkotmány, amely 1978-ban autonómiát adott Katalóniának.
Saját parlamentjük és kormányuk lett, sőt saját rendőrségük. Ezért emlékeztetett sokakat Franco diktatúrájára, hogy Madridból érkezett rendőrök verik a katalánokat Barcelona utcáin.
Az évek során egyre nagyobb lett az autonómia, ugyanis Spanyolország élen jár Európában abban a tekintetben, hogy mennyire érvényesül a regionalitás az országban. Spanyolország közigazgatási rendszere háromszintű: 17 autonóm közösség (comunidades autónomas) van, ezek egy vagy több tartományból (provincias) állnak. Összesen 50 tartomány van, Spanyolország teljes területén pedig 8111 saját önkormányzattal rendelkező település (municipios).
Az autonóm közösségek mindegyike saját törvényekkel és több-kevesebb önállósággal kormányozhatja magát.
Az autonómia legmagasabb fokáig eljutott közösségek: Baszkföld, Galícia, Katalónia és Andalúzia. Egyedülálló egy olyan rendszer, ahol a különböző kisebbségek a saját körülményeikre szabva kapnak autonómiát.
Arról például sohasem lehet olvasni a hírekben, hogy Galícia (nem keverendő össze a kelet-európai Galíciával) népe, a 2,7 milliónyi galego elégedetlen lenne az autonóm közösségük napi működésével. A katalánok jelentős része pedig valamiért elégedetlen: tartottak már másfélmilliós tüntetést Barcelonában, alkottak négyszáz kilométeres élőláncot Katalónia határvonalán, és ez már a harmadik népszavazás volt, amit a spanyol alkotmányt semmibe véve megtartottak. 2009: 30%-os részvétel, 95%-nyi igen. 2014: 42%-nyi részvétel, 83%-nyi igen. Az adatokból látható, hogy amikor nem kellett rohamrendőrökkel közelharcot vívni a szavazóköröknél, akkor is hasonló eredmények születtek, mint vasárnap.
A katalánoknak nem elsöprő többsége, de azért jelentős hányada függetlenséget szeretne.
Október 3-ra, keddre általános sztrájkot hirdettek meg Katalóniában, tehát tovább folytatódik a harc. Most azt akarják minél gyorsabban elérni, hogy a katalán rendőrség kapja vissza az ellenőrzést Katalónia fölött.
Mit kevesellnek az autonómiájukban a katalánok? Két elvi dolog van és egy nagyon is gyakorlati: a pénz. Hosszú előkészítő munkával megszületett 2006-ban a Katalán Autonómia Statútuma, ezt a spanyol és a katalán parlament is elfogadta. Csakhogy a Néppárt (Partido Popular, most is ők vannak kormányon Madridban) megtámadta az alkotmánybíróságon, amely testület nem kapkodta el, de végül 2010-ben két helyen megváltoztatta a dokumentumot.
Mindkét esetben az a kérdés, hogy a katalán identitás alárendelődik-e egy összspanyol identitásnak.
A statútumba végül azt került bele, hogy a katalán „nemzetalkotó népcsoport” és a katalán nyelv „használatos”. A katalánok azt követelik, hogy ismerje el őket Spanyolország alkotmánya önálló, a spanyollal egyenrangú nemzetnek, és a katalán nyelv ugyanúgy legyen hivatalos nyelv, mint a spanyol.
Ha önálló nemzetként élhetnének Spanyolország határain belül, akkor nem is akarnának már olyan nagyon új országot gründolni a katalánok, csak még azt szeretnék, hogy fejlett, virágzó tartományként ne kelljen finanszírozniuk Spanyolország szegényebb részeinek működését. Katalónia Spanyolország területének 6%-a (nagyjából akkora, mint a Dunántúl), lakossága Spanyolország lakosságának 16%-a, és a GDP 19%-át, az export 25%-át itt termelik meg.
A jelenleg érvényes adózási rendszerben a Katalóniában beszedett adóból 14,8 milliárd euró az ország más részein kerül felhasználásra, míg például Andalúzia az ott befizetett adóknál 9 és fél milliárd euróval többet kap különböző jogcímeken a központi költségvetésből.
Ez minden bizonnyal összefüggésben van azzal, hogy arról sem lehet hallani, hogy Andalúzia nagyobb autonómiát vagy éppen függetlenséget követelne magának. A „keresztfinanszírozás” miatt szinte a világ összes országában van valamennyi feszültség a különböző régiók között, de a központi kormány által koordinált újraelosztás magától értetődő dolog. Az arányairól persze lehet vitatkozni. Tehát ha a katalánokat egyenrangú nemzetnek ismerné el a spanyol, a katalán nyelv hivatalos lenne, és megalkudnának a központi költségvetésbe kerülő, illetve a helyben maradó adók arányáról, akkor már tárgytalan is lenne a függetlenség kérdése. Nem látszik valószínűnek, hogy a Néppárt hajlandó lenne engedni a három ügyben.
Katalóniában a helyi választásokat két évvel ezelőtt a Junts pel Sí (Együtt az igenért) pártszövetség nyerte meg, amely kifejezetten Katalónia függetlenségének kivívására jött létre.
Nekik nincs más választásuk, mint betartani legfontosabb választási ígéretüket:
mindenáron megtartani egyik népszavazást a másik után, hátha érvényes lesz végre egy. Tehát a katalán kormánykoalíciónak ugyanolyan merev az álláspontja, mint a spanyolnak.
A nemzetközi közvélemény elítélte a rendőrök erőszakos fellépését, ugyanakkor külföldről senki sem nyilatkozott úgy, hogy érvényesnek tekinti a népszavazást, és már alig várja, hogy felvehesse a diplomáciai kapcsolatot a független Katalóniával.
Ráadásul, ha egy kisebbség több jogot harcol ki magának, akkor abból erőt merít Európa többi kisebbsége is.
A román első osztályban játszó Sepsiszentgyörgy csapatának hétvégi meccsén székely és magyar zászlókon kívül katalán lobogókat is lengettek.
Egy teljesen új országnak hosszú évekig tartana, amíg visszakerülne az EU-ba és az eurozónába, ezt biztos megérezné az egyébként erős katalán gazdaság is. Ha az utcán tüntető emberek hisznek is a független Katalónia álmában, a politikusok valószínűleg csak azért kérnek sokat, hogy legyen miből lealkudni a spanyol kormánynak. Ha higgadtan, józan ésszel gondolkodnak Madridban, akkor kompromisszumot kellene ajánlaniuk Katalóniának, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba.