A nagy tapasztalatokkal rendelkező amerikai szerzőtrió e kötetben foglalja össze mindazt, amit a hírszerzés elméletéről és gyakorlatáról tudni érdemes. Könyvük a fogalmi meghatározásokat követően vezeti be az olvasót a hírszerző közösségek és a hírszerzési módszerek, eljárások világába, a megszerzett információk elemzésének és értékelésének fogásaiba, a jelentések elkészítésének módjába, de szól az elhárításról, a fedett műveletekről, a katonai és a bűnügyi hírszerzésről is, összegezi a hírszerzés előtt álló kihívásokat, valamint körvonalazza a hírszerzés jövőjét.
Carl J. Jensen, David H. McElreath és Melissa Graves könyve nagyon sok érdekességet rejt azok számára, akik érdeklődnek a hírszerzés különféle területei iránt. A könyvből eddig nem ismert dolgok is ismertek lesznek a magyar olvasók előtt. Így például valószínűleg sokan azt hitték, hogy az amerikai hírszerzés mindig is a világ élvonalában volt. Most kiderült, hogy az első világháború előtt meglehetősen gyerekcipőben járt a tengerentúlon ez a terület. Mindez persze érthető, mivel a háborúk elkerülték az Újvilágot.
A kiadványban nagyon részletes leírást olvashatunk arról, hogy
az amerikai hírszerző szervek, milyen hibákat követtel el a hidegháború során.
Így például az 1950-es években az amerikai hírszerzés tévesen figyelmeztetett a szovjet rakéta- és bombázófölényre. Az 1970-es években a hírszerző közösség folyamatosan alábecsüli szovjet katonai kapacitást és költségvetést. A 2000-es évek legnagyobb bakija pedig, hogy nem sikerült előre jelezni a 2001. szeptemberi 11-i terrortámadásokat, valamint a hírszerzés téves értékelése az iraki tömegpusztító-fegyverek kapacitásról.
A kiadvány értelemszerűen csak az Egyesült Államok hírszerzésével foglalkozik. A többi nagyhatalom hasonló szerveinek kevesebb rész jut, de ez egyáltalán nem hátránya a könyvnek. Természetesen a szerzők széles kitekintetést nyújtanak arról, hogy a következő évtizedekben, milyen fenyegetésekkel kell szembenézni. Így például szó esik a járványokról, az illegális migrációról, a kiberbiztonságról, a fegyverkereskedelemről, a terrorizmusról és többek között a bukott államok jelentette fenyegetésről is.
Az elmúlt évtizedekben a hírszerzéssel kapcsolatos programok és tanfolyamok száma meglepően gyorsan növekedett. Ezen talán nem is kell csodálkoznunk, hiszen
azoknak a kihívásoknak az intenzitása, okfélesége és hatóköre, amelyekkel szembe kell néznünk, szintén jelentősen megnőtt.
Mindezekből az is következik, hogy hogy ma már a hivatásos hírszerző lehet tudós, politikus, mérnök, antropológus vagy orvosi képesítéssel rendelkező személy is. Ez valószínűleg nem fog megváltozni és a hírszerzési programok a jövőben is folytatódni fognak.
A kötetet elsősorban a társadalomtudományi, illetve a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanulmányokat folytató egyetemi hallgatóknak ajánlja az Antall József Tudásközpont, de hasznos olvasmány lehet azoknak a döntéshozóknak is, akik a hírszerzés eredményeit, a hírszerzői jelentéseket felhasználják, illetve mindenkinek, aki az információszerzés- és feldolgozás területén mélyebb ismereteket akar szerezni.