Így változott meg minden Ausztriában

Nagyon forró belpolitikai évek után tartanak előrehozott választást október 15-én Ausztriában. A nyugati szomszédunkban tartandó választásról két cikkben számolunk be. Az első részben bemutatjuk, hogyan jutott el az osztrák politika a mostani helyzetig, míg a második részben a választás esélyeit latolgatjuk.

Október 15-én előrehozott választások lesznek Ausztriában. Hosszú ideje meglehetősen magas szinten izzanak a politikai indulatok, ezért érdemes egy kicsit visszatekinteni, hogyan is jutottunk el a mostani helyzetig. Ausztriában egészen 1990-ig a két nagy párt Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) és az Osztrák Néppárt (ÖVP) uralta a politikai életet. A választásokon a két nagy párt általában a szavazatok 80-90 százalékát megszerezte, de az 1990-es évektől jelentős változások történtek.

Haider mindent átalakított

A meglehetősen unalmas, a két nagy párt kompromisszumaira, nagykoalíciójára épülő osztrák belpolitikát 1986-tól keverte föl Jörg Haider. Az Osztrák Szabadságpárt élére akkor választották meg a politikust, aki a

liberális alakulatból egy euroszkeptikus, bevándorlásellenes,

és a két nagy párt mutyijait élesen bíráló pártot hozott létre. Első kiemelkedő eredményét 1990-ben érte el, amikor a szavaztok közel 17 százalékát szerezte meg az FPÖ.

Jörg Haider berobbanása az osztrák politikába alapvetően alakított át a támogatottsági adatokat Forrás: AFP

A szabadságpárt szárnyalása ezt követően is folytatódott 1994-ben már több mint 22 százalékot, míg az 1995-ös előrehozott választáson egy picit visszaesve 21,89 százalékot szerzett. Az igazi áttörést 1999 hozta el Haider számára amikor ugyanannyi szavazatot szerzett mint az ÖVP. Mindketten 26,91 százalékot kaptak. Hosszas egyeztetéseket követően a két alakulat koalíciót kötött, amiből

óriási európai felháborodás lett,

de Haider nem tudta elérni, hogy legyen Ausztria kancellárja. Az EU szankciókat léptett életbe Ausztria ellen és nagy bécsi tüntetések is voltak, de a koalíció nem bukott meg.

Botrányok és választások

Az osztrák belpolitika következő fordulatát 2002 hozta. Az ÖVP előrehozott választásokat kényszerített ki, amit hatalmas fölénnyel megnyert, míg az FPÖ szavazóinak több mint felét elveszítette. Wolfgang Schüssel a legyengült FPÖ-vel már sokkal könnyebben tudott koalíciót kötni, és egészen 2006-ig kormányoztak közösen. A tizenegy évvel ezelőtti választás ismét visszahozta a régi időket, mivel a két nagy párt kötött egymással koalíciót. A nagykoalíció nem bírta sokáig, mivel Alfred Gusenbauer szociáldemokrata kancellár egy korrupciós ügybe belebukott, így 2008-ban ismét választottak az osztrákok.

Wolfgang Schüssel, volt osztrák kancellár kötött először koalíciót az FPÖ-vel Forrás: MTI/Soós Lajos

Az akkori voksolás a két néppárt óriási bukását hozta,

mivel egyikük sem tudott 30 százalékot szerezni. Ismét áttört az FPÖ, és nagyon jó eredményt el az FPÖ-ből távozó Haider vezette Ausztria Jövőjéért nevezetű párt. Az ÖVP és az SPÖ a súlyos kudarc ellenére ismét megállapodott egymással, és a kancellári székbe a szocdem Werner Faymann került. 2008-ban egyébként a Zöldek is nagyon jól szerepeltek, több mint 10 százalékot értek el.

Folyamatosan gyengülő nagyok

A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság ellenére a nagykoalíció kitöltötte a teljes ciklusát, így csak 2013-van tartotta újabb választást nyugati szomszédunkban. A voksolás ismételten a nagy pártok gyengülését hozta, míg az FPÖ tovább erősödött, és ismét húsz százalék fölé tornázta magát. A baloldali Zöldek történelmük legjobb eredményét érték el négy éve (12,42 százalék). Bejutott még a parlamentbe a liberális NEOS és az azóta már teljesen szétesett Stronach-párt. Az utóbbi alakulatot egy kanadai-osztrák milliárdos alapította. Az utóbbi párt egy nagyon liberális gazdaságpolitikát hirdetett, de élesen támadta az EU-t.

1990-ig nagyon stabil volt az osztrák pártrendszer Forrás: Dreamstime

Jól látszik, az előbb elmondott választási eredményekből is, hogy

a stabil osztrák pártrendszer 1990 után szétesett.

Először az FPÖ tört előre, majd pedig a Zöldek és más kisebb erő tudott bejutni a törvényhozásba. Ezzel párhuzamosan persze az SPÖ és az ÖVP számára elérhetetlen magasságba került a 30 százaléknyi szavazat megszerzése. Pedig az SPÖ az 1970-es években többször is 50 százalék fölött végzett, míg az ÖVP 1945-1990 között egyszer sem szerzett 40 százaléknál kevesebbet.

Migráció és FPÖ-áttörés

Az unalmasnak számító osztrák belpolitika 2013 után éles fordulatot vett. A 2014-es európai parlamenti választáson még nem történt átütő változás, de az FPÖ, a Zöldek és a liberális NEOS jelentősen tudott érdemben javítani a korábbi eredményén, míg a két nagy párt továbbra is megőrizte 20 százalék fölötti támogatottságát. Az illegális bevándorlók keltette válságszituációról először a 2015-ös burgenlandi és stájerországi tartományi választáson mondhatták el a véleményüket a választók. A voksolás az FPÖ előretörését hozta a baloldali tartományba. Az SPÖ elveszítette a többségét és a radikális jobboldali alakulattal kötött koalíciót.

A migrációs válság miatt nagyon megerősödött az FPÖ Ausztriában Forrás: MTI/EPA/Christian Bruna

Stájerországban még nagyobb áttörést ért el a bevándorlásellenes FPÖ a szavazatok több mint 26 százalékának a megszerzésével, miközben a két nagy párt ebben a tartományban is 30 százalék alá esett. Az osztrák politika azonban még ekkor sem reagált érdemben az illegális bevándorlás által keltett feszültségekre, pedig

az FPÖ országos támogatottsága ekkor már bőven 30 százalék fölött volt,

és egyre többen beszéltek arról, hogy Heinz-Cristian Strache lehet Ausztria következő kancellárja.

Bécs ostroma

A nagy pártok összeomlása és az FPÖ előretörése a szeptemberi alsó-ausztriai voksoláson folytatódott. Az FPÖ a szavazatok több mint 30 százalékának a megszerzésével a második lett, míg az SPÖ húsz százalék alá zuhant. Ezekben a hetekben úgy tűnt, hogy az FPÖ-nek sikerül októberben bevennie Bécset is, ahol a felmérések azt mutatták, hogy a szabadságpárt és a szocdemek gyakorlatilag fej-fej mellett állnak. Végül az SPÖ nyerni tudott a nagyon erős baloldali hagyományokkal bíró Bécsben, de

az FPÖ-nek sikerült ott is több mint 30 százalékot szereznie.

Soha nem látott kampány

2016 az elnökválasztás éve volt Ausztriában. A posztnak a végrehajtó hatalom szempontjából nincsen jelentősége, és a korábbi évtizedekben ezek a voksolások nem is jártak sok feszültséggel. A tavalyi év azonban teljesen más volt. Az első forduló előtt a felmérések azt mutatták, hogy a voksolást a zöldpárti Alexander Van der Bellen nyeri, míg a szabadságpárti Norbert Hofer örülhet, ha bejut a második körbe. Ezzel szemben Hofer az első körben 35 százalékot kapott, Ven der Bellen pedig csak 21-et. A két nagy párt jelöltje pedig megsemmisítő vereséget szenvedett. A két forduló között pedig megbukott Faymann kancellár.

Óriási csatát vívott tavaly az elnöki posztért Alexander Van der Bellen és Norbert Hofer Forrás: MTI/EPA/Christina Bruna

A második forduló előtt olyan kampányt folytattak a jelöltek, amit már nagyon régen tapasztalt Ausztria. A voksolást pár tízezer szavazattal a zöld párti jelölt nyerte, de az FPÖ választási csalásra hivatkozva fellebbezett, amit a bíróság helybenhagyott, így decemberben ismét szavazhattak az osztrákok. A kampány során végig fej-fej mellett álltak a jelöltek, de végül

a szabadságpárt elleni teljes összefogásnak köszönhetően Van der Bellen lett az elnök.

Van der Bellen sikerében az is szerepet játszott, hogy 2016 második felében lényegesen kevesebb migráns érkezett Ausztriába a magyar határzárnak köszönhetően, mint a korábbi hónapokban.

Eltűnőben az ÖVP

Az elnökválasztás után az FPÖ-jelöltjének a veresége ellenére is a szabadságpárt maradt Ausztria legnépszerűbb alakulata, miközben az ÖVP egyre mélyebbre süllyedt. Idén tavasszal volt olyan felmérés, miszerint a néppárt 20 százalék alá süllyedt.

A párt nagyon jó úton haladt a teljes eljelentéktelenedés felé,

és ha semmi nem változott volna, akkor szinte biztos lett volna, hogy a 2018-as parlamenti választáson megsemmisítő vereséget szenvednek.

Cikkünk következő részében Sebastian Kurz megválasztása utáni helyzettel és a választás esélyeivel foglalkozunk.