Máig törékeny a gerillákkal kötött béke Kolumbiában

Cartagena, 2016. szeptember 27. Juan Manuel Santos kolumbiai elnök, Börge Brende norvég külügyminiszter, Raúl Castro kubai elnök, Mauricio Macri argentin elnök és Rodrigo Londono Echeverri (mozgalmi nevén Timoleon Jiménez vagy Timosenko), a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű szélsőbaloldali gerillaszervezet parancsnoka (b-j) a kolumbiai kormány és a FARC közötti békeszerződés alkalmából tartott ünnepségen Cartagenában 2016. szeptember 26-án. A felek közel négyévi tárgyalás után 2016 augusztusában egyeztek meg a latin-amerikai ország több mint fél évszázados belső konfliktusának lezárásáról, és a FARC augusztus 29-én fegyverletételt hirdetett. (MTI/EPA/Mauricio Duenas Castaneda)

Egy évvel ezelőtt írta alá a kolumbiai kormány és a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) a több mint öt évig tartó fegyveres konfliktust lezáró békemegállapodást, amelyről pénteken ünnepélyes keretek között emlékeznek meg a fővárosban, de az első évforduló keserű szájízt is hagy maga után.

A bogotái Kolombusz Színházban ünnepélyt rendeznek, amelyen részt vesz Juan Manuel Santos államfő és Rodrigo Londono (mozgalmi nevén Timochenko), a szélsőbaloldali gerillaszervezet legmagasabb rangú vezetője.

Tavaly november 24-én ők írták alá a békemegállapodást. Addigra mintegy hétezer gerilla az ENSZ felügyelete alatt beszolgáltatta fegyverét. Az egyezmény arra hivatott, hogy lezárja a dél-amerikai országban

több mint fél évszázadig elhúzódott véres viszályt,

amely miatt mintegy 220 ezer ember halt meg, 60 ezren tűntek el és csaknem 7 millióan hagyták el az otthonukat.

A megbékélés útja korántsem volt akadálymentes. A Norvégia és Kuba védnökségével megszületett békemegállapodás első változatát tavaly szeptember 26-án írták alá, s azt nem kötelező erejű népszavazásra bocsátották. Csakhogy az október 2-án rendezett referendumon a voksolók szűk többsége (52 százaléka) nagy meglepetésre elutasította. A békeszerződés ellenzői szerint az eredeti e

gyezmény túlságosan is elnéző volt a fegyveresekkel

szemben, ezért annak újratárgyalását követelték. A referendumon viszonylag alacsony volt a részvétel, a 34,9 millióból 13 millióan mentek el.

A kormány és a FARC november 12-én fogadta el az új békemegállapodást a kubai fővárosban, Havannában, de az nem tér el jelentősen az első változattól, sőt annak vitatott pontjai közül több továbbra is szerepel benne. Ezek egyike, hogy 2026-ig

tíz mandátumot biztosítanak a FARC-nak a kolumbiai parlamentben,

vagyis a szervezet indulhat a választásokon.

Juan Manuel Santos kolumbiai elnök, Börge Brende norvég külügyminiszter, Raúl Castro kubai elnök, Mauricio Macri argentin elnök és Rodrigo Londono Echeverri, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) nevű szélsőbaloldali gerillaszervezet parancsnoka Forrás: MTI/EPA/EFE/Mauricio Duenas Castaneda

Sokan sérelmezték, hogy emberrablások és gyilkosságok elkövetői nem börtönbe kerülnek, hanem parlamenti képviselő válhat belőlük. A FARC 1100 gerillája a fegyverleadás után néhány héttel pártalapító kongresszust tartott, amelyen egyebek mellett megválasztották az új politikai szervezet vezetőit és képviselőjelöltjeit.

A FARC az említett hétezer gerillán kívül sok ezer más "közkatonát" is maga mellett tudnak, akik nem tudnak beilleszkedni. A "szociális reintegrációs" programba a szervezetnek több mint 12 ezer tagját vonta be az állam, de sokan közülük nem találják a helyüket. Ezeknek több mint a fele kénytelen volt továbbállni a békés életbe való visszatérésükre kijelölt "békefalvakból", mert

a helyi lakosság bizalmatlanul, ellenségesen viszonyult hozzájuk.

Az állam mindenesetre pénzalapokat is elkülönített arra, hogy a társadalomtól évtizedekig elszigetelten élő egykori fegyveresek visszatérhessenek a civil életbe. Az EFE spanyol hírügynökség szerint 10 733 ember részesült egyszeri, 672 dollárnak megfelelő segélyben, 10 065 volt gerilla számára biztosítanak havi jövedelmet, amely a minimálbér 90 százalékával egyenértékű, s körülbelül ugyanennyi FARC-tagra terjesztették ki az egészségbiztosítási rendszert.

Mindezek ellenére sokan maguk is képtelenek együtt élni a békével. A lefegyverzett gerillák nagy része nem ért semmi máshoz, csak a fegyver kezeléséhez, és hozzászokott ahhoz, hogy a kábítószer-kereskedelem révén nagy pénzekkel "dolgozott" egykor. Életmódjukról képtelenek leszokni, és nagy a kísértés számukra, hogy továbbra is erőszakos cselekmények által folytathassák korábbi, kétségtelenül jól jövedelmező életmódjukat. Kábítószeres bandák előszeretettel toborozzák soraikba őket.