Az egy és három éves csecsemőket egyfajta biztosítékként, erőszakkal vették el édesanyjuktól, akit így akart a téglaégető tulajdonosa arra kényszeríteni, hogy folytassa munkáját, amíg vissza nem fizeti adósságát.
Az anyuka a csecsemők mentése közben éppen szülőfalujában tartózkodott, elmondása szerint két motoros férfi ragadta el tőle gyermekeit a hazaúton. A hatóságok már egyesítették a családot.
Az édesanya és férje 15 ezer rúpiával (62 ezer forinttal) tartozott a téglaégető tulajdonosának.
Az adósrabszolgaság ellen kampányoló aktivisták elmondták: bár Indiában 1976-ban betiltották ezt a típusú kényszermunkát, a mai napig országszerte elterjedt gyakorlat, milliók kényszerülnek fizikai munkával visszafizetni munkaadóikkal vagy hitelezőikkel szembeni tartozásukat.
A csecsemők kiszabadítását kezdeményező Szarvanan Radzsendran, az aktivista csoport egyik tagja közölte:
olykor teljes családok rekednek az adósság csapdájában, és amikor munkáltatóik ideiglenesen elengedik a szülőket, sohasem távozhatnak együtt, a munkáltatók pedig gyakran maguknál tartják az adósok gyermekeit.
A hitelezők így szavatolják azt, hogy munkásaik visszatérjenek, és ledolgozzák tartozásukat.
A két csecsemő édesanyja és férje 600 rúpiát (2480 forintot) keresett minden 1000 tégla elkészítésével, és munkáltatójuk pedig két évig nem engedte őket hazalátogatni szülőfalujukba. A nő férje ráadásul egy hónapja eltűnt.
Tamilnádu államban mintegy félmillió adósrabszolga dolgozik tizenegy ipari szektorban, többségük téglaégetéssel próbálja visszafizetni adósságát.