2017 a mediterrán térségbeli migránsáradatról szólt

Migrants wait to be rescued by the Aquarius rescue ship run by non-governmental organisations (NGO) "SOS Mediterranee" and "Medecins Sans Frontieres" (Doctors Without Borders) in the Mediterranean Sea, 30 nautic miles from the Libyan coast, on August 2, 2017. Italy on August 2, 2017 began enforcing a controversial code of conduct for charity boats rescuing migrants in the Mediterranean as new figures revealed a sharp drop in the numbers of people arriving from Libya. / AFP PHOTO / Angelos Tzortzinis

Tavaly alapvetően módosultak az illegális migránsok útvonalai. Főként Nyugat-Afrikából indulnak el. A politikai menekültek és az illegális gazdasági bevándorlók között pedig egyre nehezebb különbséget tenni, a Deutsche Welle cikke szerint. 

Az elmúlt év egyik legsokkolóbb látványa az volt, hogy több amerikai újság publicistái novemberben bemutattak egy líbiai rabszolgapiacot, ahol Fekete-Afrikából származó migránsokat állatok módjára adtak-vettek. Ezek a képek az egész világot megdöbbentették, de a balliberális sajtóorgánumok arról „elfelejtettek” tájékoztatni, hogy a rabszolga- és emberkereskedelem líbiai virágzása azoknak a nyugat-európai bevándorláspárti politikusoknak is köszönhető,

akik felelőtlen kijelentéseikkel hazájuk elhagyására ösztönzik az embereket

és ezáltal az embercsempészeket is segítik.

Migránsok a Földközi-tengeren Forrás: AFP/Angelos Tzortzinis

2017-ben kb. 118 ezer migráns jött a Földközi-tengeren keresztül. Flavio di Giacomo, a genfi székhelyű Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szóvivője szerint Európában gyakran különbséget tesznek a politikai menekültek és a gazdasági migránsok között. Ő viszont azon a véleményen van, hogy ez a Líbiába jövő bevándorlók esetén nem releváns. Tehát még egyszer:

a Nemzetközi Migrációs Szervezet egyik munkatársa szerint a két csoport között nincs értelme különbséget tenni.

Az olasz származású Di Giacomo állítását nagyon egyoldalúan támasztja alá, szerinte abban az esetben, ha valaki gazdasági okokból hagyta el a hazáját, és aztán Líbiában bántották, akkor az utóbbit kell figyelembe venni. Így akarja megindokolni, hogy mindenkit be kell fogadnia Európának. Ennek a biztonságpolitikai kockázatairól persze egy szót sem szól.

A bevándorláspárti szóvivő ismét „elfelejti” megemlíteni, hogy a nyugati politikusok és

Soros György szervezeteinek az ösztönzésére jöttek el ezek az emberek Fekete-Afrikából,

így ők is felelősek az esetleges a tragédiákért.

Di Giacomo szerint a migránsok származási országai jelentősen megváltoztak. Már alig jönnek Szíriából és Eritreából, az új kibocsátó központ Nyugat-Afrika szubszaharai térsége lett.

A Nemzetközi Migrációs Szervezet szóvivője is azon a véleményen van, hogy

az embercsempészek tevékenységét nem sikerült visszaszorítani,

annak ellenére sem, hogy az olasz hatóságok megerősítették az együttműködésüket a líbiai parti őrséggel. A római és a Líbia észak részét ellenőrző kormányok között az egyezség tulajdonképpen egy részintézkedés volt a választások előtt, de a Soros által támogatott, emberi joginak hazudott álcivil szervezetek még ez ellen is tiltakoztak.

Elméletileg az olasz cirkálók líbiai vizeken hajózva próbálják meg elfogni az embercsempészek csónakjait, majd az észak-afrikai országba szállítják őket vissza. Ugyanakkor humanitáriusnak nevezett folyósokat alakítottak ki Líbia és Olaszország, illetve Belgium között,

aminek az a célja, hogy legális úton szállítsák a migránsokat Európába.

Az olasz parti őrség egyik hajója Forrás: AFP/Matthew Mirabelli

Tehát röviden: Di Giacomo elismeri, hogy az egyezség nem hatékony, mert nem alkalmas az embercsempészek tevékenységének a visszafogására, ráadásul a rabszolga-kereskedelem is felütötte a fejét, ami elfogadhatatlan a XXI. században. Az ENSZ szóvivője ez ellen nemzetközi fellépést sürget, de nem fejti ki, hogy konkrétan mit kellene tenni.

2017-ben összesen kb. 3100 migráns fulladt a Földközi-tengerbe, amiért az őket hazájuk elhagyására ösztönző bevándorláspárti európai politikusok és Soros György természetesen nem vállalják a felelősséget.