Egyre nagyobb az elégedetlenség a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) soraiban, és egyre többen vonják kétségbe, hogy szükség van-e a nagykoalíció folytatására az Angela Merkel vezette Német Kereszténydemokrata Unióval (CDU). Az SPD-ben vasárnap döntenek arról, hogy elkezdik-e a formális koalíciós egyeztetéseket a kereszténydemokratákkal, vagy pedig magára hagyják Merkelt.
A szocdemek döntését alapvetően befolyásolhatja, hogy a párt támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt, és a németek többsége nem szeretné, hogy Martin Schulz pártelnök legyen az alkancellár a következő kormányban.
A Forsa adatai szerint a szociáldemokraták választói támogatottsága 18 százalékra süllyedt,
ami mélypont a 34 éve működő intézet felméréseinek történetében, és 2 százalékpontos csökkenés az egy héttel korábban végzett előző méréshez képest.
Az egyik legnagyobb ellenérzés az észak-rajna-vesztfáliai SPD-ben a nagykoalíció iránt. A párt tartományi szervezetének azért is van nagy szava, mivel az SPD küldötteinek negyede az ország ezen részéből érkezik majd a kongresszusra. A helyi pártvezetők szerint az SPD eddig semmit sem nyert a nagykoalícióból, ráadásul sokak szerint a tavalyi 20,5 százalékos nagyon gyenge parlamenti választási eredmény is annak köszönhető, hogy a párt képtelen volt hatékony érdekérvényesítésre. Mindezek a fejlemények pedig sokakat afelé hajtanak, hogy semmi értelme sincsen megállapodni a CDU-val.
Az SPD-ben sokan azt szeretnék elérni, hogy az esetleges Merkel-kabinet kezdjen hozzá a társadalombiztosítási rendszer átalakításához, valamint a jobb módúak esetében adóemelést szeretnének elérni. Több tisztségviselő szerint ezt lehet úgy jobban el tudnák érni, ha kívülről támogatnák inkább a CDU-kabinetet, mintha bent lennének a kormányban. Az elmúlt 12 év két nagykoalíciós kormányának a példája azt mutatja, hogy
Merkel nagyon ügyesen el tudja nyomni a szocdemeket a kormányban azzal, hogy több javaslatukat átvette és a sajátjaként adta el.
Ezzel pedig teljesen elnyomta az SPD identitását.
Az SPD-ben a másik véleményáramlat, hogy egy 20 százalékos támogatottsággal rendelkező pártnak szükséges kompromisszumokat kötnie, értelemszerűen egy ekkora választási eredménnyel furcsa lenne, ha a szocdemek mondanák meg mindenkinek, hogy mit kell csinálni. Ennek a tábornak a véleménye, hogy mindenáron el kell kerülni egy előrehozott választást, mert ott még rosszabb eredményt érne el az SPD, így a párt még jobban marginalizálódna.
A mostani helyzetben teljesen világos, hogy nincsen igazából jó döntés az SPD előtt. Ha összebútoroznak a CDU-val, akkor azért csökkenhet a támogatottságuk, ha pedig nem akkor pedig azért, mert a választók egy jelentős része őket fogja hibáztatni az előrehozott választások kiírása miatt. Az SPD-ben sokan azért is tartanak a nagykoalíciótól, mert ebben az esetben a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) lenne a legnagyobb ellenzéki párt, és a leghangosabb bírálója lehetne a két nagy pártnak.
Az AfD támogatottsága egyébként már most is nagyon közel van a szocdemekéhez,
és egy esetleges helycsere nemcsak zavart, hanem komoly döbbenetet is okozna az SPD táborában.
Sok párttag teljesen jól látja ezt a dilemmát. Felteszik a kérdést, ha belemennek egy újabb nagykoalícióba, akkor könnyen lehet, hogy négy év múlva már csak 15-16 százalékos eredményben reménykedhetnek országosan. Ez pedig gyakorlatilag a párt teljes felmorzsolódását és későbbi eltűnését vetítené előre. Sokan tudják, hogy mind a Zöldek, mind a radikális baloldali Die Linke arra vár, hogy lecsapjanak az SPD hibáira, és megszerezzék a még meglévő szavazóikat.
Időközben természetesen Merkel pártjában sem lehet örömtüzeket gyújtani. Az SPD-hez hasonlóan a CDU támogatottsága vagy kisebb, vagy azonos azzal a 33 százalékkal, amit a tavalyi választáson szereztek. A CDU gyenge közvélemény-kutatási eredményeiben nagy szerepe van annak, hogy a 2015 óta tartó migrációs válságot Németország rosszul kezelte, és sokan úgy látják, hiba volt korlátlanul beengedni az illegális bevándorlókat. Az biztos,
ha az SPD kongresszusán leszavaznák a megállapodást, akkor Martin Schulznak le kellene mondania,
de Angela Merkel CDU- és Horst Seehofer CSU-elnök pozíciója is megrendülne. Ez pedig súlyos válsághoz vezethet, ami felgyorsítaná a politikai nemzedékváltás folyamatát.
A Forsa kutatásából egyébként az is kiderült, hogy az SPD mellett kitartó választók csaknem kétharmada, 61 százaléka azt szeretné, hogy a párt a vasárnapi bonni rendkívüli kongresszusán a hivatalos koalíciós tárgyalások megkezdése mellett döntsön.
A legnagyobb, 67 százalékos arányban a nők sürgetik az újabb nagykoalícióról szóló tárgyalások megkezdését.
A szociáldemokrata tábor egészét tekintve 59 százalék azzal számol, hogy a kongresszuson a koalíciós tárgyalások megkezdésének támogatói lesznek többségben.
Ha a vasárnapi kongresszus felhatalmazza a pártvezetést a koalíciós tárgyalások elkezdésére, és sikerül is kidolgozni egy koalíciós szerződést, a mintegy 450 ezres tagságú SPD pártszavazással, a tagság voksai alapján dönt arról, hogy ismét koalícióra lép-e a CDU/CSU-val. Az új kormány így húsvét körül alakulhat meg. Ez lenne a harmadik nagykoalíció, és a negyedik kormány Angela Merkel, a CDU elnökének vezetésével.
Egy felmérés szerint a németek mindössze 22 százaléka üdvözölné, ha az esetleges következő nagykoalíciós kormányban Martin Schulz lenne az alkancellár, és 33 százalék azt szeretné, hogy a következő ciklusban is a jelenlegi alkancellár, Sigmar Gabriel töltené be a tisztséget.
A németek még kevésbé üdvözölnék azt, ha Martin Schulz lenne a következő külügyminiszter:
a YouGov közvélemény-kutató intézet felmérése szerint csupán 11 százalék szeretné, ha az Európai Parlament volt elnöke lenne a német diplomácia vezetője.
A favorit ebben a vonatkozásban is a hivatalban lévő miniszter, Sigmar Gabriel - az SPD előző elnöke -, aki tavaly óta vezeti a tárcát. Martin Schulz támogatottsága az SPD-szavazók körében sem kiugró, 40 százalék üdvözölné, ha alkancellár lenne, és 13 százalék támogatná, hogy nevezzék ki az esetleges újabb nagykoalíciós kormány külügyminiszterének.