Európa figyelme egyre inkább Olaszország felé fordul a március 4-i parlamenti választás közeledése miatt. Az Európai Unió egyik legerősebb gazdaságában egyáltalán nem mindegy, milyen végeredménnyel végződik a voksolás. A végeredményt illetően bőven van izgulnivalója a politikacsinálóknak, mivel egyelőre úgy tűnik, egyik politikai tömb sem tud majd többséget szerezni. De nézzük, hogy mire számíthat Olaszország és Európa.
A mostani választáson három nagy politikai tömb próbálja megszerezni a 650 fős képviselőházi és 315 szenátusi helyek többségét. Az egyik tömböt a kormányzó balközép Demokrata Párt körüli csoportosulás alkotja. A Paolo Gentiloni miniszterelnök vezette pártszövetség várhatóan 25-27 százaléknyi voksra számíthatna, ha most lennének a választások, de a kampány igazi része még csak most következik majd.
27-29 százalékra számíthat az euroszkeptikus, megszorításellenes Öt Csillag Mozgalom (M5S).
A mozgalom korábban az euróövezetből való kilépés mellett kampányolt, de mostanra finomítottak az álláspontjukon. A párt tagjai és szavazói szokás szerint interneten jelölhették magukat a római szenátusi és képviselőházi helyekre. Több mint tízezren jelentkeztek és a jelöltekre szintén interneten lehetett szavazni. Az M5S miniszter-elnökjelöltje Luigi Di Maio 27 százalékos támogatottságot élvez.
A harmadik politikai erőcsoport a jobbközép, ők jelenleg a szavazatok 35-40 százalékára számíthatnak. Bár a választáson nem indulhat a 81 éves Silvio Berlusconi, de részben ő vezeti a pártszövetség választási kampányát. Ezt bizonyítja, hogy a Hajrá Olaszország (FI) elnöke Brüsszelben tárgyalt többek között Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnökével, az Európai Néppártot (EPP) vezető Joseph Daullal és a Brexit-tárgyalásokat vezető Michel Barnier biztossal.
„Silvio Berlusconit tekintve a legfontosabb szempont az, hogy
továbbra is képes különválasztani magát az olasz politika egyéb szereplőitől – a vetélytársaitól –,
annak ellenére, hogy csaknem három évtizede tevékenykedik politikusként” – fogalmazott Francesco Filia, a Fasanara Capital vezetője. Berlusconit 1994-ben, 2001-ben és 2008-ban nevezték ki miniszterelnöknek. Lévén jogi végzettséggel rendelkezett, szakmai életét üzletemberként kezdte: mielőtt miniszterelnök lett volna, többek között alapított egy ingatlancéget, TV-hálózatokat indított, áruházakat, valamint még egy focicsapatot – az AC Milant – is vásárolt magának.
„Berlusconi egy olyan üzletember és milliárdos, aki saját erejéből érte el mindezt, ezért pedig nem illik bele Olaszország politikai életébe” – mondta Filia, kiemelve, hogy ez nem politikai véleménynyilvánítás, hanem inkább arra vonatkozó magyarázat, hogy mi lehet Berlusconi vonzerejének hátterében. „Berlusconi fénye a szuverén adósságválság emlékei, jogi problémái és különféle botrányai miatt kissé elhalványult,
a volt miniszterelnök azonban most az idősebb államférfi szerepére törekszik” –
fejtette ki Peter Ceretti, az Economist Intelligence Unit (EIU) elemzője a CNBC-nek.
„Fontos tulajdonsága, hogy képes közvetíteni az üzenetét a különböző közönségeknek, tudva, hogy mikor kell viccelődni, és mikor érdemes komolyan megvitatni a politikai kérdéseket. Még az életkora is eszköz lehet a kezében, hiszen az olasz választók több mint 40 százaléka 55 éves vagy annál idősebb, több mint egynegyedük pedig 65 éves vagy idősebb” – tette hozzá Ceretti.
Az biztos, hogy a legtöbb képviselővel a jobbközép rendelkezik majd a mostani felmérések alapján, de a 260-280 mandátum nem lesz elegendő arra, hogy stabil többséget hozzanak létre. Az M5S 150-170, míg a balközép 140-160 mandátumot szerezhet.
Tehát egyik oldalnak sem lesz többsége, ami szinte biztosan nem segíti elő, hogy az olasz belpolitika a stabilizálódás felé mozduljon el.
Ráadásul az olasz gazdaság továbbra sem szárnyal, így pedig egy stabil kormány hiánya nem fog az ország előnyére válni.
A másik probléma pedig, hogy a pártok által nyilvánosságra hozott gazdasági programok megvalósíthatóságával kapcsolatban meglehetősen sok a kétely az elemzők körében. Olaszország gazdasági növekedése az egyik legalacsonyabb az euróövezetben, miközben az ország államadóssága 130 százalékra rúg a bruttó nemzeti termék arányában, ami az egyik legnagyobb az EU-ban. Értelemszerűen egy ilyen helyzetben a növekedés ösztönzésére és az államadósság csökkentésére lenne szükség, és nem a kiadásokat növelő gazdaságpolitikára.
A populista Öt Csillag Mozgalom azt ígéri, hogy az adócsökkentéssel párhuzamosan, csökkenti az államadósságot, és felfuttatja a beruházásokat. A párt emellett bevezetné az alapjövedelmet a legszegényebbek számára, ami körülbelül évi szinte 70 milliárd euróval növelné meg a deficitet. Gazdasági szakértők szerint a jobbközép pártok adócsökkentési tervei 40 milliárd euróval növelnék meg a költségvetési hiányt. A pártok programjában nyugdíjreformra vonatkozó intézkedések is szerepelnek, de azoknak a költsége is tízmilliárd eurókban mérhetőek. Mindezeket az intézkedéseket pedig lehetetlen finanszírozni a mostani gazdasági helyzetben – vélték elemzők.
Politikai elemzők abban egyetértenek, hogyha a következő egy hónapban nem történik jelentős változás, akkor szinte biztosra lehet venni, hogy egyetlen politikai blokknak sem lesz abszolút többsége. Peter Ceretti szerint azt szinte biztosan ki lehet zárni, hogy a jobbközép meg tudjon állapodni az Öt Csillag Mozgalommal, de annak is meglehetősen kicsi a valószínűsége, hogy a balközép Demokrata Párt kiegyezzen a jobbközép szövetségbe tartozó Északi Ligával. A legvalószínűbb opciónak az tűnik, hogy
a Hajrá Olaszország és a Demokrata Párt köt majd nagykoalíciót, de ez sem lesz sima ügy.
Így pedig az előrehozott választást sem lehet kizárni – tette hozzá.