2700 méterről siklanak alá a Fesztiválturisták

Horváth Dávid, Hankó Viktor, Szász Tamás - Fesztiválturisták

A munka és a kötelezettség úgy hozta az életben, hogy az Origo fesztiválkommandója idén kénytelen lényegesen hamarabb berúgni a fesztiválmotorokat: kevesebb mint egy hét múlva felkerekednek az online világ fesztiválhercegei azért, hogy megnézzék, mit művel 3500 magyar fiatal a francia Alpokban, a Snowattack-en. Végigmeditálják a barbermodell lemezlovas, Henry Saiz finom és érzékeny szettjét, ahogyan végigrángatózzák majd Sub Focus tört ütemeit is. Mindezt teszik azért, hogy Önöknek ne kelljen aggódniuk a jeges távolban kint tartózkodó hozzátartozóikért. Rendszeres tudósításaikkal rajta tarthatják ujjukat a fesztiválmindennapok ütőerén. Gyakorlatilag a fesztiválozók közé ledobott babakamerák lesznek ők.

Fontos tudni, hogy a Fesztiválturisták bevetésére már csak azért is szükség van a Snowattack történetében először, mert

ekkora méretű bulihorda még az életben nem kerekedett fel azért, hogy elfoglaljon egy mindössze 500 lelket számláló francia falvat a mesebeli táj kellős közepén.

Történelmi időket élünk, amelyről ki tudja, hogy milyen formán találkoznak majd évtizedek múltán a későbbi generációk. Egy biztos: a történelmi érettségin kötelező tétel lesz Les Orres partimegszállása. 11. alkalommal annyi magyaron feszül majd jégeralsó Les Orres-ben, hogy nyugodtan hívhatjuk tiszteletbeli magyar falunak is egy hétig.

Idén már január végén aktivizálják magukat a Fesztiválturisták Fotó: Hirling Bálint - Origo

Ennyi idő alatt olyan élménylavinát zúdítanak a szervezők az ember nyakába, hogy valóban jeges gleccsernek kell csörgedeznie annak az ereiben, akinek nem olvad fel a szíve az örömtől! Egyébként az alapcsomagot elég durván lehet turbózni mindenfélével. Nyilván lehet majd nagyokat csúszni. Pontosabban eléggé trükközni kell ahhoz, hogy ne tudjon az ember nagyot csúszni, ha mondjuk 2700 méterről nekilendül - vagy irodalmi formán megrajzolt, szívbeli esetlennek. Na, de ha valaki idő előtt befárad és puffadt pocakúra tömi magát a svájci-francia kulináris kalandtúrán töménytelen raclette-tel (vagyis olvasztott, krémes sajttal) és desszerttel, akkor diéta gyanánt még mindig el tud puffogni kényelmesen a Chio Játékbarlangban, vagy a Mizo Szabadulószobában.

Aki nem tud síelni, annak egyik lehetőségként ott van az esi partyaréna, mint alternatív programpont... Forrás: Snowattack

Amíg a többiek csusziznak, popsisíznek, vagy a jeges Tony Hawk-ot alakítva 720-akat pörögnek a lemenő nap fényében, addig selymes basszusos agyhártyamasszíroztatással megbolondított Kincskeresés, vagy Beerpong lehet még az, ami leköti a figyelmünket. Addig a pillanatig, amíg a haverokkal elég bátor és bódult állapotba nem kerülünk ahhoz, hogy

élő bowlinggolyóként egy nagy felfújt labdába bújva nekilendüljünk a havas lankának és borítsunk, amit csak nem szégyellünk: álmokat, üres poharakat, bábukat, egymást, akármit.

Aki volt már sítáborban valaha az életben, az tudja, hogy egy ilyen rendezvény nem csak az idegrendszer élményekkel történő állandó megedzéséről szól, hanem időnként nem árt visszavonulót fújni egy-egy hüttébe és forralt bor, vagy pezsgő mellett ellazulgatni picit. Mondjuk behuppani egy borvacsorára, Activity-zni és úgy általában épp elég erőt gyűjteni ahhoz, hogy az esti Corona Arénában megtörténjen mindennek, aminek ilyenkor meg illik történnie. Hiszen ki ne ismerné a régi mondást: aki nappal legény, az éjjel nem volt ott....

3500 fesztiválozó rúgja be az idei fesztiválszezont Les Orres-ben Forrás: Snowattack

Nyilván akad olyan is, aki mondjuk valóban csúszni szeretne egy baromi jó társasággal és dögös zenével megtámogatva. A szervezők szerencsére rájuk is gondoltak, így a hardcore télisport-rajongók számára külö csomagot állítottak össze.

Hogy aztán végül mi fog történni azon az egy héten át, amíg mindannyian fent leszünk?

Az már a megtörténte előtt maga a fényesen ragyogó történelem. Mindenesetre ne feledjük: ami Les Orres-ben történik, az ott is marad. Legfeljebb a szívünkben tudjuk hazahozni.