Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
EU-ellenes? Euroszkeptikus? Nem európai? Jóformán naponta halljuk ezeket a kifejezéseket a médiában anélkül, hogy pontosan tudnánk, mit is jelentenek. De vajon van különbség ellenző, kritikus és kétkedő között? Vagy ez csupán játék a szavakkal? Brexit, Le Pen, Ciprasz... Repkednek a nevek és fogalmak. De mi van mögöttük? Kik is pontosan Európa bírálói? És miért teszik?
Dúró József munkája ezekre a kérdésekre keres választ a politikatudomány eszköztárát hívva segítségül. A szerző nem csupán pontosan definiálja az euroszkepticizmust, de világos határt húz annak fokozatai között is. Teszi mindezt úgy, hogy valamennyi tagállamban áttekinti az Európai Uniót kritizáló pártokat, teljes képet nyújtva a jelenség okairól és típusairól.
A kötet azonban jóval több pillanatfelvételnél:
felvillantja a legfontosabb történelmi előzményeket és az euroszkepticizmus fejlődését az integráció indulásától napjainkig.
A pártalapú euroszkepticizmus kutatása az utóbbi évek egyik legfelkapottabb témájává vált. Ez részben annak köszönhető, hogy megerősödtek az EU-t bíráló szervezetek. Ezek a pártok mind a nemzeti, mind az európai parlamenti választásokon, valamint a népszavazásokon egyre jobb eredményeket érnek el. Jó példa erre, hogy euroszkeptikus erő kormányozza Nagy-Britanniát és Görögországot, euroszkeptikus párt nyerte a 2014-es EP-választást Franciaországban és Dániában, és az euroszkeptikusok óriási sikere volt a brexit is.
Ezzel párhuzamosan pedig
az európai szavazók számára egyre fontosabb maga az európai ügy is.
Ma már egyáltalán nem igaz, hogy az európai ügyeknek kicsi a szerepe a választói döntésekben. Az is jelentős változás a korábbi évtizedekhez képest, hogy az EU ügye már nemcsak ott osztja meg a szavazókat, ahol különféle népszavazásokat rendeznek európai ügyekről, hanem olyan országokban is (Spanyolország, Finnország), ahol nem tartanak uniós ügyekről referendumokat. Mindezek a folyamatok pedig együttesen vezettek el ahhoz, hogy a téma iránt kiemelkedő az érdeklődés.
A szerző nagyon világosan mutatja be a kötetben azokat a politikai folyamatokat, amik egy-egy uniós ügy vagy szerződés kapcsán az egyes tagállamokban éles vitákhoz, vagy éppen a kormányok felbomlásához vezetnek. Jó példaként hozza a 2011-es szlovákiai példát, ahol a négypárti koalíció a görögök megsegítése kapcsán esett szét, és nyílt így meg az út Robert Fico előtt, hogy visszaszerezze a 2010-ben elveszített miniszterelnöki székét.
A kiadvány legnagyobb értéke a 28 országtanulmány. Ezekben végigkövethetjük a legfontosabb pártok hozzáállását a különféle uniós kérdésekhez. Világosan kirajzolódik előttünk, hogy míg az EU létrejötte során inkább a baloldali pártok viszonyultak nagyobb kritikával az integráció irányába, addig
az 1990-es évektől kezdve a baloldal sokkal elfogadóbb lett az EU-val szemben,
míg a jobboldalon nőtt a kritikus pártok és szavazók száma.
Dúró József munkája nagyon logikusan felépített, így rendet tesz abban a fogalmi zűrzavarban is, ami az elmúlt évtizedekben az euroszkepticizmus tárgykörében kialakult. Aki veszi a fáradságot, és ezt a könyvet végigolvassa, az olyan átfogó képet kap a kontinens ezen erőinek gondolkodásvilágáról, amire eddig egyetlen magyarországi politika kiadvány sem volt képes és nem is vállalkozott. Hiánypótló munka született, és a szerzőnek várhatóan a következő években is lesz dolga, hogy a következő kiadásba mit szerkesszen majd bele.
