A közös terhek elosztását szabályozó kvótarendszer alapján Pirmasensnek a tartományban elhelyezett menedékkérők és oltalmazottak 0,99 százalékát kell befogadnia, de 2,33 százalékuk lakik ott
– indokolta a rövidesen életbe lépő beköltözési tilalmat szerdán Anne Spiegel tartományi integrációs miniszter.
A Zöldek politikusa a Südwestrundfunk (SWR) regionális közszolgálati médiatársaság összeállítása szerint hangsúlyozta, hogy a lakóhelyválasztási korlátozás nem csodaszer, de Pirmasens különleges helyzetben van.
A városnak nem azóta kell "társadalompolitikai kihívásokkal megbirkóznia", hogy emelkedésnek indult a menekültügyi rendszer keretében Németországban tartózkodók száma – utalt a miniszter arra, hogy Pirmasens évtizedek óta válsággal küszködik.
A 40 ezer lakosú város egykor a német cipőgyártás központja volt. Az ágazat leépülése révén elveszítette lakossága egyharmadát, és ott a legmagasabb – januári adat szerint 12,5 százalékos – a munkanélküliség az egész tartományban. A gazdasági hanyatlással a lakhatási költségek is csökkentek, és az alacsony lakbérek vonzzák a menedékkérőket, menekülteket.
A nagymértékű beáramlás veszélyezteti a beilleszkedés sikerét.
Az újonnan érkezők csak a hosszú várólistára iratkozhatnak fel, mert nem tudnak elég német nyelvtanfolyamot szervezni, az óvodákat és iskolákat pedig túlterheli, hogy egyetlen csoportban vagy osztályban néha 18 országból, nemzetiségből vannak gyerekek – sorolta a gondokat Bernhard Matheis polgármester.
A lakóhelyválasztási korlátozás lehetőségét a 2016-ban bevezetett szövetségi integrációs törvény teremtette meg. A jogszabály alapján a tartományi kormányok elrendelhetik, hogy a menekültügyi jogállásban lévők csak bizonyos járásokban vagy településeken lakhatnak, és alkalmazhatják a "röghöz kötés" fordított formáját is, beköltözési tilalmat rendelhetnek el.
A jogalkotó szándéka a társadalmi beilleszkedést hátráltató nemzetiségi zárványok – gettók – kialakulásának megelőzése.
Korábban az alsó-szászországi Salzgitterben, Delmenhorstban és Wilhelmshavenben, és a szászországi Freibergben függesztették fel a menedékkérők befogadását a település integrációs képességének kimerülése, az ellátórendszerek túlterheltsége miatt, a brandenburgi Cottbusban pedig azért, mert több incidens és erőszakos bűncselekmény nyomán felerősödött a feszültség a helyiek és a menedékkérők között.