Van egy francia muszlimbarát szervezet. CCIF a neve, ez egy rövidítés, és ha feloldjuk a betűk mögött rejlő tartalmat, nagyjából úgy lehetne fordítani, hogy a francia muszlimgyűlölők ellen harcoló szövetség. Már a cím is provokatív. Franciaországban nem muszlimgyűlölet van, nem általában gyűlölik őket, hanem harcol a francia társadalom normális része a terrorista, dzsihadista, bűnöző muszlimok ellen. A CCIF egyik fő támogatója - ki más is lehetne - Soros György.
A CCIF vezetője Samy Debah. Negyvenes évei közepén járó, másodgenerációs migráns, aki Párizs egyik legrosszabb elővárosában nőtt fel. Nagy álmokkal indult az életben, egyetemi katedra, történelmi esszék, világhírnév - ebből semmi nem lett. Bár még rádió- és tévéinterjúkban is szívesen álmodozik arról, hogy mondjuk muszlim Luc Ferryként vagy Alain Finkielkrautként a gondolatait idézik majd a filozófiatankönyvek, valójában egy hétköznapi provokátor. Középiskolai tanár és mozgalmár, szervezetét Soros pénzeli.
Samy Debah - Gulyás Mártonhoz hasonlóan - megszolgálja a támogatást. Éjjel-nappal szerepel, és szidja a francia embereket. Szerinte a franciák rasszisták, és a mindenkori francia állam tehet arról, hogy szerinte iszlámgyűlölet van az országban. Igaz, Samy Debah olyan ügyekből is megpróbál iszlámellenességet mutatni, amikben természetesen ilyesmiről szó sincs. Reims-ben néhány évvel ezelőtt fiatalok elloptak egy kábelt, és eladták. A kábel a helyi mecsetbe vitte az áramot. Samy Debah szerint súlyos muszlimgyűlölő akcióról volt szó.
A nagyhangú, minden médiumba azonnal berohanó, ott rengeteget locsogó Samy Debah tüntetni is szeret persze. Mint tudós (ne felejtsük el, Franciaországban a sikeres társadalomtudósok is népszerű közszereplők, egyfajta értelmiségi sztárok) megbukott, nem lett professzor, esszéiért nem indított háborút egymással a Flammarion és Gallimard, a TF1 sem hívja meg irodalmi vitaműsorokba. Maradt a sorosista szereplés, a provokáció.
A CCIF egyébként fő feladatának - talán ismerős - az érzékenyítést tartja. Hivatalosan is így nevezik ők (sensibilisation) azt a folyamatot, amikor a többségi társadalommal próbálják megkedveltetni a muszlim embereket, a muszlim kultúrát. Feladatuk, hogy megszállják a közösségi médiát is. Egyik ismert akciójuk pedig az volt, hogy követelték, hogy a félelmet keltő női fürdőruhát, a burkinit hordhassák a muszlim nők a francia tengerpartokon.
És hát természetesen fontos feladatuk, céljuk a migráció támogatása, de hát ezt nem is kell külön mondanunk.
Samy Debah közeli barátja az a Taraq Ramadan, aki szintén tele van dzsihadista, terroristagyanús barátokkal, és aki éppen börtönben van. Nem, nem szalafista tevékenysége vagy dzsihadista mondatai miatt, nem. Sokkal prózaibb oka van. A magát szentéletűnek mondó prédikátor és írószerűség megerőszakolt három nőt.
Samy Debah egyébként a francia politikusok többsége szerint egy terroristákhoz közeli felforgató, többen a belügyminiszterhez fordultak, hogy vizsgálja ki a tevékenységét. Samy Debah egyébként az egyik párizsi elővárosban megpróbált a 2017-es parlamenti választáson is indulni, de a helyi jelölttől kikapott.