Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A szíriai polgárháború dinamikája 2016 vége óta alapvető átalakuláson ment keresztül. Bár a háromszintű – helyi, regionális és globális – szereplőkkel és érdekellentétekkel zajló konfliktus rövid távon továbbra sem tűnik megoldhatónak. Több katonai és geopolitikai elemző szerint nem is várható, hogy elhallgatnak a fegyverek, mivel egyes értelmezések szerint a XVII. század első felében Európában látható harmincéves háború ismétlődik meg a szemünk előtt.
Négyszáz évvel ezelőtt Thurn Mátyás, egy cseh protestáns gróf és II. Mátyás, a Német-Római Birodalom császára konfliktusba keveredett egymással. Egy évvel később a hágai angol nagykövet már arról beszélt, hogy a csehországi konfliktus lángokba fogja borítani a teljes keresztény világot. A követnek igaza lett, mivel
az európai kontinensen egészen 1648-ig nem hallgattak a fegyverek,
iszonyatos pusztítást hagyott maga mögött a harmincéves háború.
Egy évvel azt követően, hogy Szíriában kitört a polgárháború és a szembenálló felek között háborús állapotok alakultak ki Javad Zarif, iráni külügyminiszter azt mondta, hogy egy esetleges amerikai katonai beavatkozás az egész Közel-Keletet lángba boríthatja. Elemzők azóta is többször felvetették, hogy a szíriai polgárháború magában hordja a lehetőségét egy III. világháború kitörésének. Mind az 1618-ban a cseh területeken, mind a 2011 óta tartó szíriai konfliktusban közös pont, hogy nemzetközi szintre emelkedett az összecsapás jelentősége.
Szakértők szerint a két konfliktus közötti egyik fontos párhuzam, hogy a szemben álló felek, mind a harmincéves, mind a szíriai háborúban minden eszközt megragadtak a másik fél megsemmisítésére. Pontosan emiatt érdemes megvizsgálni azt, hogy ezek az időben meglehetősen távol lévő események, hogyan hathatnak egymásra. Érdekes módon a szíriai polgárháború kapcsán az első harmincéves háborúval párhuzamba állítható megjegyzést Frank-Walter Steinmeier volt német külügyminiszter tette még 2015 novemberében. Akkor arról beszélt, hogy
a Közel-Keleten az 1648-as vesztfáliai békeszerződés mintájára kellene elsimítani a konfliktust.
Mi volt a vesztfáliai béke?
A vesztfáliai békeszerződéseket 1648-ban több részletben kötötték meg. A Német-római Császárság fejedelmei jogot kaptak az önálló külpolitikára, így a birodalom csupán több száz független állam halmaza maradt. A Német-római Császárság széttagoltsága tovább erősödött. Spanyolország nagyhatalmi pozíciója megszűnt, a Habsburg-ház politikai súlypontja a Közép-Duna-medence felé tolódott. Az 1648-as év szimbolikus év lett a kontinens történeti emlékezetében. Az óriási diplomáciai erőfeszítés és az európai szintű békére való törekvésnek a civilizációs hatásai csak jóval később értek be. A béke nemcsak lezárt egy hosszú háborút, hanem utat nyitott a független államokból álló új Európa megközelítéséhez. A magyar történetírás ritkán hangsúlyozta, hogy Erdély önálló államiságának elismerése is megtörtént 1648-ban.Nemcsak a német külügyminiszter ismerte fel a párhuzamokat. Zbigniew Brzezinski, az Egyesült Államok volt nemzetbiztonsági tanácsadója egy 2014-es interjúban azt mondta, hogy
valóban vannak világos párhuzamok aközött, ami a Közel-Keleten zajlik és aközött, ami Európában történt a XVII. század első felében.
Leon Panetta, a CIA korábbi igazgatója pedig azt mondta, az elmúlt évtizedekben az arab világban látható válságok Iraktól Szomáliáig egy 30 éves háborúra emlékeztetnek.
A szíriai helyzetet azonban lényegesen bonyolítja a különféle lázadó csoportok, nem állami szereplők jelenléte, akiknek az aktuális ereje mindig attól függ, hogy létezésük éppen milyen nagyhatalmi érdeknek fele meg. A nem állami szereplők jelenléte a harmincéves háborúban is fontos tényező volt, és sok esetben a harc pillanatnyi állását nagyban befolyásolta, hogy az úgynevezett szabadcsapatok kinek az oldalára álltak.
A párhuzamosságok ellen érvelők azt mondják, hogy értelmetlen a XVII. századi európai szereplők értékeit és motivációit összevetni a XXI. század eleji közel-keleti résztvevőkkel.
A protestánsok és a katolikusok harcát nem lehet párhuzamba állítani azzal az ellentéttel, ami a síiták és a szunniták között zajlik.
Mások azt mondják, hogy a harmincéves háború Európában csupán a végjátéka volt az 1517-es reformáció óta zajló konfliktusoknak. Európában akkor szomszédos államok harcoltak egymás ellen, míg Szíriában olyan szereplők is jelen vannak, akik nem szomszédjai egymásnak, mégis harcban állnak.
Abban a szakértők nagy része egyetért, hogy csak az Egyesült Államok és Oroszország égisze alatt jöhetne létre egy vesztfáliai békeszerződés 2.0 a Közel-Keleten. Azonban a szíriai konfliktus összetettsége lényegesen nagyobb, mint amilyené a 400 évvel ezelőtti európai összecsapásoké volt. Bár egy ilyen „arab Vesztfália" nehezen elérhető, de egy új regionális rend létrehozásra a teljes világrendszerre is nyugtatólag hatna. Persze egy ilyen rendezésben a nagyhatalmaktól kezdve a regionális főszereplőkön át mindenkinek részt kellene vennie. Ennek egyelőre meglehetősen kicsi az esélye.
A szíriai válság egyik másik aspektusa a polgárháború által keltett óriási migrációs válság, aminek a csúcspontját 2015-ben Magyarországon is átélhettük. Abban az esetben, ha azon elemzőknek lesz igaza, miszerint egy harmincéves háború is kialakulhat a konfliktusból, akkor
a migrációs válság a következő évtizedekben is velünk marad.
A konfliktus eszkalálódása pedig egy 2015-ösnél is nagyobb migrációs válságot okozhat Európában.
