A szadista testőr Macron mellett egy muszlim sejk családjának is dolgozott

A Le Figaro újságírója, Georges Malbrunot 2017 márciusában, néhány héttel a francia elnökválasztási kampány előtt interjút készített Jamal al-Dhari iraki sejkkel. A beszélgetésre a párizsi Ritz hotelben került sor. Malbrunot meglepetésére megjelent egy számára ismeretlen férfi is a beszélgetésen, azt mondta, hogy a sejk biztonságát garantálja. Az újságíró kérésére odaadta a belépőkártyáját, amin a testőr neve alatt ez szerepelt: En Marche, biztonsági igazgató (az En Marche Emmanuel Macron akkori mozgalma, későbbi pártja). A testőr neve pedig: Alexandre Benalla.

Jamal al-Dhari egyébként egy ismert, radikális muszlim vezető unokatestvére. Georges Malbrunot az egyik legismertebb francia újságíró. 2004-ben elrabolták radikális muszlim terroristák Irakban, és azt követelték, hogy Franciaország változtassa meg a vallási jelképekre vonatkozó szigorú törvényeket a saját országában. Malbrunot-t egyébként a France Inter riporterével együtt rabolták el.

Négy hónapig voltak fogságban, végül feltehetően váltságdíjat fizetett értük a francia állam. Annak idején a The Times arról írt, hogy 15 millió dollárt fizettek a muszlim terroristáknak.

Georges Malbrunot az interjú alatt nem maradhatott négyszemközt a sejkkel, Macron testőre végig velük volt.

Felmerül a kérdés: 2017 tavaszán Macron egyszerű elnökjelölt volt, tehát az ő testőre mégis hogyan tudta volna garantálni egy külföldi állampolgár biztonságát? Vagyis, csak arra lehet következtetni, hogy Alexandre Benalla, a szadista testőr egyszerre dolgozott egy radikális muszlim családnak is. És mivel szállodai belépőkártyáján szerepelt Macron mozgalmának (pártjának) a neve, tehát mint Macron embere igazolta magát, ezt csak úgy merhette megtenni, ha mindkét gazdája tudott a másikról. Vagyis, Macron is pontosan tudta, hogy biztonsági szolgálatának vezetője egy iraki sejknek is dolgozik.

Erről nem beszélt Macron, amikor csütörtökön az ellene megfogalmazott vádakra válaszolt. Akkor egyrészt cáfolta, hogy óriási lakást adott a testőrparancsnoknak az elnöki hivatal (az igazság: egy közepes lakást kapott), cáfolta, hogy 10 ezer euró fizetése lett volna (az igazság: nettó 6 ezer eurót kapott), és cáfolta, hogy a tüntetőket rendőrségi álruhában passzióból verő testőrnek hozzáférése lett volna a nukleáris indítókulcsokhoz. Végül Macron cáfolta azt is, amivel senki nem is vádolta: azt mondta, hogy Benalla sohasem volt a szeretője.