Az LMBTQ mozgalom szárnyai alatt talált magának helyet az a szexuális irányzat, amit el kellene fogadni. Azaz a pedofília. A nevük is megvan már: MAP, azaz az angol minor attracted persons, vagyis azok az emberek, akik szexuálisan vonzódnak a gyerekekhez. Zászlójuk is van már, ami szintén a szivárvány színében pompázik, akárcsak az LMBTQ-jé.
A csoport célja, hogy csökkentsék a pedofília megbélyegzését, és egyfajta félreértett kisebbségnek állítsák be a gyerekekhez szexuálisan vonzódó felnőtt embereket.
Annak érdekében, hogy minél jobban elfogadtassák a pedofíliát, honlapjukon olyan történeteket tesznek közzé, amikben pedofilok mesélnek arról, milyen hatással van rájuk a népharag és a megbélyegzés. A megható történetek között szerepel olyan, hogy valaki saját kezűleg akart véget vetni az életének az emberek kirekesztése és haragja miatt, de van olyan is, aki kezeltette volna magát pszichiáterrel, de az orvos nem vállalta, mondván nem foglalkozik bűnözőkkel.
A legmeghökkentőbbet azonban a würzburgi egyetem egyik kutatója, Mirjam Heine mondta, aki szerint
a pedofíliára úgy kell tekinteni, mint a heteroszexualitásra, mindkettő normális szexuális orientáció.
A kutató szerint a pedofília gondolat, érzés és nem cselekvés, amit el kell fogadni. Úgy fogalmazott:
meg kell különböztetni a gyermekek szexuális zaklatását és a pedofíliát. Nem szabad fokoznunk a pedofilok szenvedését azzal, hogy kizárjuk őket, azzal hibáztatva és gúnyolva őket.
Az elfogadás jegyében tehát már a pedofília is csak egy tünet vagy betegség, amit el kell fogadni, sőt legalizálni kell a csoport szerint, ezzel felmentve a bűnösöket szörnyű tettük alól, amivel egy gyermek lelkét nyomorítják meg egy életre.