Cohn-Benditet a héten Benjamin Griveaux kormányszóvivő és Christophe Castaner parlamenti kapcsolattartásért felelős miniszter is megkereste - írja a Journal du Dimanche (ez a Vasárnapi Híreknek megfelelő lap Franciaországban) internetes oldalán. Azt kérdezték tőle, érdekelné-e Nicolas Hulot helye a kormányban - mondták a lapnak Macronhoz közeli források.
Cohn-Bendit a JDD kérdésére elismerte, hogy beszélt telefonon Macron bizalmi emberével, Castaner-vel. A "német anarchista" - ahogy Cohn-Benditet a francia kommunisták nevezték 1968-ban - jelenleg Frankfurtban él, és a lapnak azt állította nem nagyon érdekli a poszt.
Sajtótájékoztatókat ugyan bármikor, bármilyen nyelven tart, de a közigazgatáshoz, a valódi politikához már kevésbé ért
- magyarázta.
Cohn-Benditnek valóban nincs semmilyen tapasztalata a végrehajtó hatalomban,
Frankfurt polgármester-helyettesi posztja volt a legmagasabb, amit betöltött. Úgy tűnik azonban ez Macront egyáltalán nem érdekli.
És Cohn-Bendit ellenkezése sem tűnik valódinak. Azt ugyanis
nem volt hajlandó kimondani, hogy nem vállalja a posztot.
Vasárnap elutazik Párizsba, találkozik Macronnal, és csak utána dönt, mondta a Journal du Dimanche-nak.
Daniel Cohn-Bendit a 1968-as párizsi diáklázadások egyik vezetője, a '68-as politikusi generáció valószínűleg legtöbb botrányt kiváltó tagja.
Német apától és francia anyától származik. Egyetemre Franciaországban, Nanterre-ben járt (itt törtek ki a diáklázadások), ahol anarchista lett. A diáklázadások központi figurája volt. Imádta a botrányokat, a provokációkat, ezért hamar a baloldali sajtó kedvence lett. A
Dany le rouge (Vörös Dany)
nevet kapta, nemcsak vörös haja, hanem szélsőbaloldali nézetei miatt is.
Daniel Cohn-Bendit máig 1968 egyik szimbóluma.
Miután Franciaországból az erőszakos cselekmények miatt kiutasították, visszatért Frankfurtba. Itt lépett be a német Zöld Pártba. 1994-től 20 éven át európai parlamenti képviselő, hol német, hol francia politikusként.
Magyarország egyik legádázabb ellensége volt,
az Európai Parlamentben többször is kiabálva szidta a magyar kormányt.
2014-ben visszavonult, azóta keveset lehetett hallani róla.
Cohn-Bendit legnagyobb botránya a pedofilügy volt. A L'Express francia lap 2001-ben idézte fel Cohn-Bendit egyik hetvenes évekbeli könyvének és későbbi interjújának sorait, amelyek nyugodtan nevezhetők döbbenetesnek.
A hetvenes években Cohn-Bendit egy frankfurti alternatív óvodában dolgozott, ahol a gyakorlatba próbálta ültetni a '68-as generáció elveit, például az ösztönök felszabadításáról. A Le Grand Bazaar című könyvében erről ezt írta
Többször is megesett, hogy néhány gyerek lehúzta a sliccemet, és elkezdtek simogatni. A körülményektől függően eltérően reagáltam, de a vágyuk mindenképp problémát jelentett számomra. Miért nem egymással játszotok, miért engem választottatok ki, és nem más gyereket? - kérdeztem tőlük. De ha kitartottak, én is visszasimogattam
Egy 1982-es interjúban pedig ezt mondta:
Tudja, ha egy öt-, öt és féléves leányka elkezd vetkőzni, az valami fantasztikus. Fantasztikus, mert ez egy játék, egy őrületesen erotikus játék.
A L'Express cikke után kénytelen volt elismerni, hogy ezek a mondatok vállalhatatlanok. Ugyanakkor bocsánatot soha nem kért, de 2014-es (úgy tűnik ideiglenes) visszavonulásában az újra és újra előkerülő ügy is szerepet játszhatott.
Most pedig Emmanuel Macron őt akarja környezetvédelmi- és szolidaritásügyi miniszternek. Ami a MeToo-mozgalom elindulása után vélhetően francia baloldali körökben sem fog nagy tetszést aratni.
Ha Cohn-Bendit Macron minisztereként tér vissza a politikába, az mindenképp jelképesnek lesz mondható. Orbán Viktor Tusványoson mondott legutóbbi beszédében a jelen politikai generációját éppen a '68-as nemzedékkel állította szembe. Néhány napja pedig Milánóban azt mondta: a bevándorláspártiakat Macron vezeti Európában, ezzel áll szemben a bevándorlásellenesek tábora, amelyet ő és Matteo Salvini képvisel.
A Macron-Cohn-Bendit kettősnél keresve sem lehetne jobb párost találni, ami szimbolizálná a letűnt, XX. századi Európát.