Szimbolikus, hogy fél évszázaddal az atomellenes német zöld mozgalmárok látványos akciói után most ismét a német környezetvédők tiltakozó akcióitól hangos a nemzetközi média. Az időközben párttá szerveződött és e minőségében az atomerőművek bezárását elért német atomellenes zöldektől eltérően a mai tüntetők a szénerőművek okozta katasztrofális környezetpusztítás ellen tüntetnek.
Az elmúlt hónapokban a szénerőművek okozta környezetrombolás elleni küzdelem jelképévé vált az Észak-Rajna-Vesztfáliában található 12 ezer éves Hambach-erdő utolsó, 200 hektáros területe. Az RWE német energetikai óriáscég fákat akar kivágatni annak érdekében, hogy tovább növelje a már most is átlagosan évi 40-50 millió tonna lignitet kitermelő legnagyobb európai nyíltszíni fejtésének területét, amely már így is 4400 hektáron működik. Az erdő sorsával kapcsolatban a National Geographic idén áprilisban látványos képes beszámolót jelentetett meg. Ebből kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatosan zsugorodott az erdő, miközben a bánya egyre nagyobb területet foglalt el.
Az erdő védelmében a helyszínen 2014 óta táborozó környezetvédők harca újabb szintet lépett. Szeptember elejétől kezdődően a német rohamrendőrök több alkalommal is összetűztek az erdőt védő és a szénbánya terjeszkedését megakadályozni próbáló aktivistákkal. Vasárnap délután már több ezer aktivista tüntetett az erdő megmentésért. Eközben a rendőrök az erdőbe beköltözött környezetvédők fára épített házait lerombolták és az ellenállókat fizikai erő alkalmazásával elvonszolták.
Németország atomellenessége mára oda vezetett, hogy miközben leállítják a klímavédelmi szempontból roppant előnyös atomerőműveket és gőzerővel építik a nap- és szélerőműveket, mégsem csökken az ország szén-dioxid-kibocsátása a várt mértékben. A folyamatos termelésre képes alaperőművek nélkül ugyanis az irdatlan mennyiségű szélerőműfarm és napelempark csak a szénerőművek termelésének növelésével tudja garantálni a német energiarendszer stabilitását a még üzemelő atomerőművek és gázerőművek mellett.
Ehhez roppant mennyiségű szénre van szükség, amelyet saját forrásból és importból fedeznek. Ennek érdekében újabb és újabb szénbányákat nyitnak, a szenes lobbi pedig elpusztít mindent, ami az útjába kerül. Falvakat és temetőket számolnak fel, templomokat rombolnak és pusztítják a természetet.
A jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy a német energiatermelésben a jövőben is döntő szerepe lesz a fosszilis, különösen a szénerőművi termelésnek. Ráadásul az elmúlt években Németország mindössze 1 millió tonnával csökkentette szén-dioxid-kibocsátását, miközben a 2020-ra vállalt 40 százalékos kibocsátáscsökkenés eléréséhez további 155 millió tonnával kellene azt visszafognia. Ez a jelenlegi helyzetben lehetetlen, hiszen a szénerőművek nélkül a német lakosság a saját bőrén tapasztalná meg azt, hogy hiába vannak hatalmas nap- és szélerőművi kapacitások, ha éppen nem süt a nap vagy nem fúj a szél, nem lesz belőle energia.
A szénbányák terjeszkedésének oka egyértelmű. Az idei – német – nyár a napnál is világosabban bizonyította, hogy az időjárásfüggő megújulók mit sem érnek folyamatos termelésre képes alaperőművek nélkül. Az előző év augusztusához képest mintegy 7 százalékkal, csaknem 7000 MW-tal növekedett a német rendszerbe beépített nap- és szélerőművi kapacitás, viszont idén nyáron az előző év hasonló időszakához (június-augusztus) képest az időjárásfüggő megújuló energia termelése mintegy 2 százalékkal csökkent. A forróságban a naperőművek hatásfoka kisebb és a tartós európai melegben a szélerőművek is alig tudtak termelni, mert alig volt szél. A klímaberendezések tömeges használata miatt ahhoz, hogy a német villamosenergia-igényeket kielégítésék az emelkedő árak mellett kénytelenek voltak tartalék szénerőműveket üzembe állítani. 2018 nyarán a német szénerőművek mintegy 11 százalékkal több villamos energiát termeltek, mint az előző év azonos időszakában! A diagramon látszik, hogy például 2018 31. hetében is domináns szerepet töltöttek be a német szénerőművek és a szintén folyamatos üzemre képes még üzemelő atom-, illetve a gázerőművek is.
A fenti diagramból az is jól látszik, hogy lényegében a szénerőművek mentették meg a német nyarat, hiszen az atomerőművek leállítása és a megújulók óráról órára, évről évre változó, szeszélyes termelése miatt csak a szénerőművekkel lehetett fenntartani a német rendszer stabilitását.
A szakmai előrejelzések szerint 2020-ra a német fogyasztás meg fogja haladni a termelési értékeket és az import lehetősége is kétséges. A jelenlegi tervek szerint Németország legkésőbb 2038-ig betiltja a szénalapú villamosenergia-termelést. Ezért az a nagy kérdés, hogy az éves szinten 220 TWh szénerőművek által termelt villamos energia mennyiségét mivel is kívánják majd helyettesíteni? Jelenleg és még belátható ideig a tömeges energiatárolás nem megoldott, ezért a nap- és szélerőművek önmagában nem adnak választ a problémára. A gázerőművek használatával még jobban függenének az orosz földgáztól. Mindezek alapján nyilvánvaló, ha Németország komolyan gondolja, a klímavédelmet, kénytelen lesz felülvizsgálni az atomellenességet.
Németország eddigi példája ugyanis az erőltetett megújuló energetikai fejlesztésekkel és az atomenergetika tagadásával – zsákutca. A felelős szakemberek és politikusok távlatokban gondolkoznak. Ahhoz, hogy a fenntartható fejlődésre alapozó, élhető világot hagyjunk magunk után örökül, a villamosenergia-termelést az atomenergiára és a megújuló energiaforrásokra kell alapozni. Környezetvédelmi szempontból kiemelten fontos a tiszta levegő, és ennek érdekében az erdők megóvásának hangsúlyos szerepet kell kapnia. A szimbolikus németországi erdőirtás éppen ezért nem járható út, a növekvő tájsebek egy átgondolatlan energiapolitika mementói.
Frissítés:
Ideiglenesen leállították csütörtökön reggel az erdőkivágást, mert egy újságíró meghalt az erdőben. Lezuhant egy 15 méter magas állványról, ahonnan tudósított az eseményekről.
Hárfás Zsolt
energetikai mérnök, okleveles gépészmérnök
az atombiztos.blogstar.hu oldal szerzője