A tömegturizmus felzabálhatja Európa egyik legszebb óvárosát

Estonia (Baltic States), Harju region, Tallinn, listed as World Heritage by UNESCO, view from the tower of the Town Hall

Az egykori Hanza-város, Tallinn, lassan, de biztosan közelít Velence, Barcelona vagy Prága felé – a tömegturizmus villámgyorsan tarolja le Európa egyik legszebb óvárosát. Az árak az egekbe szöktek, a részeg finn csoportok nem csökkennek, de az óváros látványa annyira megkapó, hogy itt minden bajt hamar elfeled az ember.

A komp Helsinkiből szombat este 22.30-kor indul – nézegetem a jegyet, és belém hasít a felismerés: te jó ég, mi lesz ott. Öt évvel ezelőtt szintén szombaton utaztam át a finn fővárosból Tallinnba.

Akkor szeszhajónak neveztem el a hatalmas úszó testeket. Igaz, a délelőtti indulás és a kora esti visszaérkezés felkínálta a nem mindennapi élményeket.

Óriási a forgalom a Balti-tengeren Helsinki és Tallinn között Forrás: Lantos Gábor

Helsinki lakosságának jó része alkoholért megy át az észt fővárosba. Ugyanis ott lényegesen olcsóbb, mint a finneknél, ahol amúgy is csak az erre kijelölt boltokban lehet vásárolni. Az észtek sem hülyék – a tallinni kikötőbe telepített bevásárlóközpontban minden kapható, ami a kapatos finneknek kell. Sör, bor, vodka.

A nép már odafelé, a 120 percig tartó hajóúton leissza magát, aztán lemennek, a hónuk alá csapnak két karton sört, van, aki bőröndbe pakolja az itókát, majd hajófordultával irány Helsinki.

És ez így megy minden pénteken és szombaton.

Most viszont szerencsém volt. A szombat esti utolsó hajónak nem volt visszainduló párja, úgyhogy csak azt láttam, ahogy az észt oldalról befutó kompról (mert ez valójában kamionokat, buszokat, autókat magába nyelő komp) több ezren zúdulnak le. Tallinnba viszont hetven embernél több nem akart átmenni, úgyhogy ennyire nyugodt hajókázásra álmomban nem gondoltam. A tízemeletes Megastar nevű óriás most is két óra alatt tette meg a távot. Éjjel fél egykor már nem volt kedvem szállodát keresni, kapóra jött egy taxi.

Amely egyetlen métert sem tett meg, de az órája máris 4 eurót mutatott.

A részeg finnek ezzel persze aligha foglalkoznak – nem úgy az észtek, akiknek a hócipőjük tele van a finn alkoholturistákkal. A hajóval érkezők egy része ugyanis egész éjszakára itt marad, csak reggel indul vissza, már ha megtalálja a kompot, amire a jegye szól.

Tallinn óvárosa ősszel Forrás: Lantos Gábor

A következő három napban rájöttem, hogy az elmúlt öt évben Tallinn két dologban egészen biztosan megváltozott. Az első, hogy az árak igazodni kezdtek a városba ömlő turistatömeghez, azaz minél többen érkeznek, annál drágább lesz minden. A másik, hogy az öt évvel ezelőtti, viszonylag normálisan elviselhető tömeg mára a kezelhetetlenség határára ért, azaz a tömegturizmus Európában és a világon egyre inkább ismert tarolása Tallinnban is érezteti hatását.

„Annyian jönnek, hogy már nem bírja ez a város” – ezt már másnap délben az óváros olasz bisztrójának tulajdonosa mondta, miközben remekbe szabott sajttálat rakott elém.

Most kezd majd elviselhetővé válni a helyzet, de a nyáron ne tudja meg, mi volt itt. Néhány éve még kitörő örömmel fogadta mindenki a turisták özönét, elvégre ez pénzhez juttatja a várost.

Sajttál olasz módra Tallinnban Forrás: Lantos Gábor

Most viszont a nemzetközi helyzet fokozódott. A kínai és japán csoportok egészen különlegesen utaznak. Buszról le, óvárosba be, ötven szelfi mindenhol, kis szuvenír, szerintem azt sem tudják, hol vannak.

Nagyon szeretjük a vendégeket, de nem óhajtunk Barcelona, Velence vagy Prága sorsára jutni.

Több emberrel beszélve azt mondhatom: egy lépés választja el ettől az észt főváros óvárosát. Merthogy Tallinn többi része mintha kevésbé lenne érdekes az idelátogatók számára.

Tallinn főtere az óvárosban Forrás: Lantos Gábor

Az egykori sörfőzőről, Albert Le Coq-ról elnevezett stadion már jóval kívül esik az óvároson – errefelé egyetlen turistabuszt sem láttam forgolódni. Villamost csattogni igen, amelyen ingyen utazhatnak – a helyiek.

2013. január elsején vezették be ugyanis azt, hogy aki itt lakik, annak nem kell fizetnie a városi tömegközlekedés használatáért.

Ez az elmúlt öt évben további ezreket csábított arra, hogy a vidéki Észtországból ide költözzenek, ugyanakkor az autóforgalom csaknem 20 százalékkal csökkent.

Ezek a tallinni tornyok épségben maradtak Forrás: Lantos Gábor

Hogy Tallinn óvárosa a Szovjetunió létezése és az egykori értékek esztelen rombolása közepette szinte teljes pompájában megmaradt, annak a fő oka az volt, hogy a szovjet filmipar itt, ebben a csodás környezetben tudta elkészíteni azokat a történelmi alkotásokat, amelyeknek kiváló hátteret nyújtottak a macskaköves utcák, az egykori Hanza-város történelmi házai. Mindent azonban nem sikerült megmenteni.

A városfalat övező tornyok száma egykoron 66 volt, mára ebből 19 maradt meg.

1941-ben, amikor a szovjet hadsereg belátta, hogy a németekkel szemben nem tudja megvédeni a várost, a Vörös Hadsereg teljesítette Sztálin parancsát, és nekiállt felgyújtani a várost. Csak azért, hogy a Szovjetunió legeurópaibb települése ne kerüljön német kézre.

Megkapó, szép, bájos, hangulatos Forrás: Lantos Gábor

„Huszonöt évvel ezelőtt egy nagy szürke masszából kellett kivakarni magunkat” – meséli az óvárosi Imperial Hotel recepciósa.

A város vezetése belátta, hogy az óváros felújítása, a történelmi házak újrafestése a legfontosabb feladat. Talán ön is egyetért velem abban, hogy ez nagyon jól sikerült. Tallinn különleges elhelyezkedése amúgy a legsötétebb időkben is egyfajta kiváltságot biztosított nekünk. Mert a Balti-tengeren nem lehetett felhúzni a Vasfüggönyt. Így nem véletlen nevezték Tallinnt a Szovjetunió legnyugatibb városának.

A Sztálin-barokk és a Brezsnyev-szocreál ma már szerencsére a múlté. Hogy Tallinn drága lett? Igen, a tömegturizmus alaposan felverte az árakat. Öt éve egy óvárosi étteremben 15 euróért adtak egy steaket. Aztán hamar rájöttek arra, hogy 25 euróért is elmegy a hús, hát megnyomták a ceruzát.”

Tallinn látképe az óváros tetejéről Forrás: Lantos Gábor

Tanúsíthatom, ez így van. Egy pizza és három üveg kóla 30 euró – maradjunk annyiban, ez már az erős nyugati színvonal.

Az ősz múlását jelzi, hogy vasárnap este szinte az összes étterem bezár, csak a főtéren maradt pár nyitva, az meg annyit kér, amennyit akar.

Ha már az ételeknél tartunk, szólnunk kell a lassan Európa-hírűvé váló palacsintázóról, a Kompresszorról, ahová napközben csak hosszas várakozás után lehet bejutni. A hely teljesen kommersz, egy szürke ház aljában van a pár asztallal rendelkező hely, amelyet tényleg nem érdemes kihagyni.

A Kompresszor Európa-hírű óriáspalacsintája Forrás: Lantos Gábor

A legjobb, ha éppen nyitásra, vagyis 11 órára megy oda az ember és akkor jut neki asztal, meg palacsinta. A kedvetlen kiszolgálás se vegye el senkinek a kedvét – kedvességet itt ne keress, csak óriás palacsintákat, amelyek tényleg jól néznek ki, finomak, aki pedig egyet megeszik, az aznap már nem kell, hogy ételre gondoljon.

A palacsinta után szólnom kell

Európa legrégebben, 1422 óta működő gyógyszertáráról,

amelyet 1580 és 1911 között a magyar Bélaváry család üzemeltetett tizenegy generáción keresztül.

Az 1422 óta működő Raeapteek patika, amelyet évszázadokon keresztül egy magyar család irányított Forrás: hemis.fr/TONDINI Domenico / hemis.fr/Tondini Domenico / Hemis.Fr

A Raeapteek gyógyszertárban annak idején kígyóolajat, varázskenőcsöket árultak, ma már ugyanolyan patika ez is, mint megannyi társa a kontinensen.

Tallinnban sétálva az embernek tényleg az az érzése, hogy szinte tökéletes helyen jár.

Miközben még ennek a városrésznek sincs egyetlen olyan kiemelendő épülete, tornya, hídja, amely körül forogna a világ. Prágának ott az Orloj vagy a Károly-híd, Barcelonának a La Sagrada Famila templom. Tallinn-nak nincs ilyen épülete – itt minden szép és egységes egész. A legnépszerűbb hely az a két rövid terasz, amely az óváros tetején enged lepillantást Tallinn egészére.

Az óváros terasza a turisták legnépszerűbb célpontja Forrás: hemis.fr/GARDEL Bertrand / hemis.fr/Gardel Bertrand / Hemis.Fr

Mondanom sem kell, hogy itt tobzódik mindenki, itt készül az összes szelfi, mert ez olyan trendi; vigyorogni, mosolyogni és elmondani: alattam Európa egyik legszebb óvárosa.

Aztán amikor a megsárgult falevelek lehullanak, amikor az első hó beteríti a várost, akkor kissé elcsendesedik minden. A november errefelé az a hónap, amikor a helyiek is fújnak egyet, hogy aztán december elején az advent időszakában minden ünneplőbe öltözzön.

Tallinn óvárosa az adventi időszak alatt Forrás: robertharding/Stuart Black/Stuart Black

Az UNESCO világörökségi listájára felkerült tallinni óváros azonban az év minden szakában maradandó élményt nyújt.

Mondhatnám, az észt-magyar (3-3) Nemzetek Ligája labdarúgó-mérkőzés hasonló kategória volt (ezért jöttem ide), maradjunk abban, hogy ez nem teljesen így történt. A Helsinkibe tartó hajóút még megajándékozott egy csodás napfelkeltével a Balti-tengeren.

Méltó búcsú Tallinntól – napfelkelte a Balti-tengeren Forrás: Origo

Méltó búcsú volt ez az észt fővárostól, amelyet mindenkinek ajánlok a felkeresésre. Menjenek addig, amíg a mindent felzabáló tömegturizmus el nem veszi ennek a gyönyörű városnak az összes báját.