A migráció súlyos következményei: katasztrofális állapotban a francia rendőrség

Az utcai rendőr fél attól, hogy egy bandatámadás elleni harcban megsebesít valakit, ezért a fellépése is ehhez idomul, különösen a súlyos gondokkal terhelt no-go zónákban, migránsnegyedekben – olvasható Frédéric Ploquin hatalmas visszhangot kiváltó: A „Félelem átállt a másik oldalra” című könyvében. A szerző tényszerűen, tanúvallomásokra alapozva mutatja be a francia rendőrök mindennapjait.

Mivel a francia kormányzati és baloldali liberális médiumok, fake news gyárak elhallgatják a rendőrségre vonatkozó hiteles információkat, a közösségi médiumok és az állampolgárok által készített videókra, fényképekre és adatokra hagyatkozhatunk. Egy biztos, az elmúlt években rohamosan megnőtt a rendőrök elleni erőszakos bűncselekmények száma. A francia utcákon zajló bandaháborúkról, kábítószer-kereskedelemről, migránsprostitúcióról folyamatosan beszámolunk.

Háború a közösségi oldalon

Fontos kiemelni, hogy a hivatalos szervek és baloldali-liberális fake news gyárak boszorkánykonyháiban nem készülnek hiteles, a valóságot bemutató anyagok, videók. A még „független” és nem cenzúrázott közösségi oldalakon jutnak el hivatalos információk az emberekhez arról, hogy mi történik körülöttük, közvetlen környezetükben. Arra lehet számítani, hogy ez a helyzet a jövőben tovább romlik, mivel az új francia belügyminiszter, Castaner, harcot hirdetett a közösségi hálókon terjedő, rendőrségi munkát is érintő anyagok ellen.

Az Onlinemagazin videója egy már általánosnak tekinthető migráns-rendőr összecsapást mutat be. A videó bárhol készülhetett volna ma Nyugat Európában: Svédországban, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban. Ez most valószínűleg éppen Angliában készült.

‼ The vision of the new Europe, according to the usual EU politicians, the globalization and immigration is an enrichment for all Europeans. pic.twitter.com/guXmzKdIgK

— Onlinemagazin (@OnlineMagazin) 2018. november 6.

Túlterheltség

Ténykérdés, hogy a francia rendőri állomány, mint ahogy minden érintett, migránsbefogadó országban ez a helyzet, túlterhelt, súlyos erőforráshiánnyal gazdálkodik. A rendőrök mind gyakrabban kerülnek életveszélyes helyzetekbe és a támadásokban, az erőszakos cselekmények során pedig többen meghaltak. Ez gyökeres fordulat még a 10 évvel ezelőtti állapotokhoz képest is. Franciaországban épp most jelent meg erről egy Frédéric Ploquin által jegyzett hatalmas visszhangot kiváltó könyv.

A „Félelem átállt a másik oldalra” című könyv tényszerűen, tanúvallomásokra alapozva mutatja be a francia rendőrök mindennapjait.

Az egyébként is főleg a rendőrséggel foglalkozó oknyomozó riportkönyveket író szerzővel a Valeuers Actuelle hetilap készített átfogó interjút.

A könyvben a szerző alaphelyzetnek tekinti a rendőrökkel szembeni erőszak folyamatos növekedését. De nemcsak ezt, hanem azt is, hogy a rendőrök úgy érzik, már nem veszik őket komolyan. Már nem hisznek bennük. És ez igaz is, már nem félnek tőlük. Az interneten is keringenek olyan videók, amelyeket migráns hátterű fiatalok készítettek a rendőrök háta mögött, nevetgélnek rajtuk intézkedés közben, egyáltalán nem veszik őket komolyan.

Már a rendőrök félnek

De van egy új tendencia is: a valótlan riasztás, azaz amikor csak a balhé kedvéért riasztják a rendőröket, és közben nem történt semmi. Ne felejtsük el, a rendőrség feladata a biztonság szavatolása és fenntartása. Pszichológiailag sem egyszerű a rendőröknek feldolgozni, ami velük történik. Egy keményen átdolgozott nap után hazaérnek a szolgálatból, képtelenek elmondani, hogy mi történt velük aznap. Ploquin könyvének címe önmagáért beszél:

a félelem átállt a másik oldalra, azaz most már a rendőrök félnek.

Maurice, egy rendőrszakasz vezetője meséli el, hogy volt időszak, amikor büszkén lehetett viselni az egyenruhát, mert volt tekintélye és elismerése a munkának.

Mostanában a rendőrök civil ruhában érkeznek a munkahelyükre, mintha szégyen övezné ezt a munkát, holott ki védi meg a polgárokat a bűnözőktől, ha nem a rendőr, és ki gondoskodik a biztonságukról, ha maguk a rendőrök kezdenek el félni? A könyvből az is kiderül, hogy a francia rendőrök a feletteseiket kevésbé tartják bátornak, mint inkább karrieristának, akiktől nem kapnak semmilyen támogatást.

Csak emlékeztetőül: Gérard Collomb bukott szocialista belügyminiszter többek között azért mondott le, mert nem kapott semmilyen támogatást se a francia kormánytól, sem az internacionalista, nihilista-ateista Macrontól.

Forrás: Origo

Már 2005-ben óriási problémák voltak

Hihetetlen paradoxon, de a rendőri vezetők többsége inkább szeret egy sebesültet, akár halottat látni az állományból, semmint a másik oldalról, azaz a bűnelkövetők közül. Ez a helyzet pedig súlyos traumatizmushoz vezetett. Mert innentől kezdve

az utcai rendőr fél attól, hogy egy bandatámadásban, utcai harcban megsebesít valakit, ezért a fellépése is ehhez idomul, különösen a súlyos gondokkal terhelt no-go zónákban, migráns hátterű negyedekben.

A bűnözői körök megértették ezt a szituációt, és kihasználják, hogy elmarad a számonkérés. Az erőszak gyökerei erősödnek, az erőkar átfordult, és most már ők mutatnak fel erőt a rendőrökkel szemben.

Írtunk arról, hogy Franciaország ma a hipererőszak korszakát éli, és hogy ebben az iszlámizációnak mekkora szerepe van. Az úgynevezett külvárosi probléma nem új keletű Franciaországban, már 2005-ben is súlyos gondok voltak a migráns hátterű párizsi külvárosokban és nagyobb városokban, mint Marseille, Lyon, Grenoble vagy Lille. Ploquin szerint még nagyobb baj az, hogy az akkor 7 év körüli gyerekek azóta 20 éves „felnőttek” lettek, akik kizárólag saját közegükben és negyedükben szocializálódtak, együtt nőttek fel a kábítószer-kereskedelemmel és az iszlamizációval.

Valódi hatalomátvétel

Ezeket a negyedeket, amelyek jó része mára valódi no-go zóna lett, már akkor is ez a két csoport ellenőrizte és tartotta felügyelet alatt: a kábítószer-maffia és az iszlamisták (a bukott szocialista belügyminiszter Collomb erről is beszélt). A két világ szorosan összekapcsolódott akkor is és most is, ugyanis valamiből fizetni kell az imámokat, legalábbis adományokat kell adni nekik. Meg élni is kell, ugyanis ezek a negyedek súlyos munkanélküliséggel küzdenek.

A szerző felidézi a 2000-es évek elejét, amikor mindkét politikai oldalon,

bal- és jobboldalon is azt hitték, hogy az imámok jelenléte meghozza ezekbe a negyedekbe a békét. Ez a politikai elit ugyanakkor hatalmasat tévedett: béke és integráció helyett valójában hatalomátvétel történt meg,

ahol a bűnözők és az iszlamisták összefogtak, és gyakorlatilag átvették a negyed ellenőrzését, felügyeletét a rendőrségtől. Mostanra ez a folyamat odáig fajult, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül megtámadják a rendőröket, „mocskos disznózzák”, „mocskos franciázzák” őket, és ha a rendőrök között észak-afrikaiak, migráns hátterűek vannak, azokat azonnal leárulózzák és kivetik magukból.

Nem tudják, mi zajlik a hétköznapokban

E kerületek lakói gyakorlatilag elszakadtak a francia értékektől,

nem a köztársaságban élnek, holott ott nőttek fel, sőt, sokan ott is születtek.

Ploquin arra is felhívja a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatás és a rendőrség között is van egy törésvonal, különösen amióta az internacionalista macroni rezsim 2017-ben átvette a hatalmat. Franciaországban csődöt mondott az a liberális elképzelés is, hogy az igazságszolgáltatást közelebb kell vinni az emberekhez, mert ez nem történt meg.

Sőt, az igazságszolgáltatás nem vesz tudomást arról, mi zajlik a hétköznapokban, ahogy Ploquin elemzése mutatja, nem osztják meg megfelelően a rendelkezésükre álló információkat a rendőrséggel. Amikor pl. a bíróság elenged egy rendőrség által letartóztatott bűnözőt, ezt nem jelzik a rendőröknek. A rendőrök újra és újra találkoznak az elkövetővel az utcákon (ez nem egyedi francia jelenség, gondoljunk csak a svéd rendőrség által folyamatosan bekísért, majd elengedett sírgyalázó migránsra, akit a szabályok és döntések ellenére sem utasítanak ki Svédországból).

Mivel nincs összhang a rendőrség és a bíróság között, nem lehet hatékonyan felvenni a harcot sem a radikális iszlám terrorizmus, sem a jól szervezett bűnözői körökkel szemben.

Tanulságul érdemes kiemelni, hogy a migránsok integrációja totális csődöt mondott, a párhuzamos valóságban és világban élő iszlám befolyás alatt levő bűnözői körök már átvették az irányítást Franciaország számos városrészében, vidéki városokban is.

A rendőrség pedig tehetetlen, a központi hatalom nem áll mellettük, nem segíti őket. Nyilván az útjában állnak a Soros-Macron-Verhofstadt-féle betelepítési terv végrehajtásának és az iszlám szavazatokért kuncsorgó balliberális politikai elitnek.