Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Angela Merkel migránspolitikáját bírálja Sarkozy az interjúban, és arról beszél: Orbán Viktort sokan bírálták, amikor nem engedte be az országába a migránsokat, amikor kerítést emelt, viszont egy év múlva már tíz másik ország követte a példáját. Miközben azt mondták, ne legyen határkerítés, Brüsszel Erdogannak pénzt ad azért, hogy legyen kerítés, ne engedje ki a migránsokat. A Jobbikra utalva Sarkozy azt mondja, hogy Orbán Viktor fő ellenfele Magyarországon a szélsőjobb.
Európa válsága kapcsán a volt köztársasági elnök megjegyezte, hogy "még csak az elején vagyunk, és abból, ami ránk vár, abból még semmit sem láttunk". Leginkább a brexitet emeli ki, azt, hogy miközben Európa második legnagyobb gazdaságát veszítjük el, "bennünket csak egy dolog érdekel: a válás feltételei", és fel se tesszük azt a kérdést, hogy elkerülhető a válás. "Meggyőződésem, hogy igen" - összegzi álláspontját Nicolas Sarkozy. Azt is hozzáteszi, hogy a britek elégedetlenek azzal, ahogy Európát ma irányítják. Az európai uniós választásokról kifejti, hogy az igazi cél egy új európai uniós szerződés lenne, amely a jövő szempontjából gyökeresen megváltoztatná a játékszabályokat. Így aztán a briteknek is el lehetne mondani, hogy " visszautasítottátok, hogy a régi, öreg EU-val együttműködjetek, most építsük fel együtt a jövőt". Kevesebb, de jobban látható európai uniós hatáskörökkel.
A demokrácia válságával kapcsolatban úgy látja, hogy hibás az "egyenlőség" szó értelmezése, mert az "egyenlősdiséghez", az "egalitárizmushoz" és a "kiegyenlítéshez" vezet, ennélfogva a vezető szerep is kifogásolandó, sőt, illegitimmé válik. Ehhez képest egy ország irányításához kell egy vízió, egy vezető, aki ezt megtestesíti, és időre is szükség van. A mai demokratikus berendezkedés nem ad megfelelő időt, nem tolerálja a vezető szerepet, amely a rosszul értelmezett egyenlőség (egyenlősdi) miatt nem minősül legálisnak. Ez hiba... Sarkozy álláspontja lényegében üzenet a teljes bukott szocialista-liberális politikai elitnek, hiszen azon az oldalon már régóta nincs sem vízió, sem karizmatikus, hiteles vezető, sem Franciaországban, sem - mondjuk - Nagy-Britanniában, de persze Magyarországon sem.
A migránsválságról elmondta, hogy még semmit sem láttunk abból, ami ránk vár. A migránskérdés nem rendezhető egy ismeretlen (európai uniós) politikussal, akinek nincs legitimitása. Sarkozy itt arra gondolhat, hogy az európai bizottság soha meg nem választott politikusainak, biztosainak, vezetőinek nincs a néptől kapott felhatalmazásuk arra, nincs legitimitásuk ahhoz, hogy ebben a kérdésben döntsenek. Egy, az európai belügyminiszterekből álló európai kormánynak kellene ebben dönteni, akik választanának maguk közül egy elnököt demokratikus módon, és ezt be kellene kapcsolni a Frontex munkájához.
A radikális iszlamizációval kapcsolatban kifejtette, hogy "a szélsőséges iszlámmal nem folytatunk párbeszédet, hanem harcolunk ellene". Nem fogadható el a nők másodrangú állampolgárrá történő minősítése, az integráció megtagadása és annak elutasítása, ami nekünk a legfontosabb. Ebben a kérdésben "még mindig túlságosan naivak és gyengék vagyunk".
Emmanuel Macronról rendkívül diplomatikusan annyit mond, hogy tisztában van azzal, mennyire nehéz a választások utáni várakozásoknak megfelelni és igényeket kielégíteni. Épp ezért nem szeretné kritizálni, azt viszont nagyon elegánsan és sejtelmesen hozzáteszi, hogy a "kritikai megjegyzésekből kap eleget", mármint Macron. És nagyon könnyű egy felépített arculatot lerombolni. Az Origo rendszeresen megosztja azokat a macroni "ügyeket", amelyek az egész francia társadalomban jogos kritikát fejtenek ki (szelfi karib-tengeri félmeztelen, trágár bűnözőkkel, arrogáns megalázása a munkát kereső kertésznek, a nyugdíjasok rendszeres kioktatása, felesége esztétikusának fizetése, transzvesztiták az elnöki palotában, a szadista testőrparancsnok botránya, stb., stb.).
Az olasz miniszterelnök-helyettessel, Salvinivel kapcsolatban arra hívja fel a figyelmet a volt köztársasági elnök, hogy be kellene fejezni a populizmus emlegetését, és meg kellene érteni az olasz nép dühét és frusztrációit, és azokat pozitív energiává átalakítani. Egy esetleges olasz pénzügyi válság egész Európára rossz hatással lenne.
