Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A lap azt írja, hogy napjainkban is általános jelenség több országban a keresztényüldözés.
Leginkább a Közel-Keleten és Afrikában van vallásüldözésnek kitéve a keresztény lakosság.
Az 1970-es években a térség számos országában elsődleges politikai erővé vált az iszlamizmus, s az utóbbi években terrorszervezetek véres merényletei és más szélsőséges csoportok támadásai mellett egyes országokban
a kormányzati politika részéről is üldöztetésnek vannak kitéve a keresztények
– derül ki egy átfogó elemzésből, amely a kormány megrendelésére készült.
A térségben a modern, szekuláris, világi államok bukásával az 1970-es években fordulópont következett be, mivel az iszlamizmus elsődleges politikai erővé vált. Ezzel párhuzamosan a keresztények üldöztetést, kitelepítéseket és a politikai hatalomból való kiszorításukat kényszerültek megélni. Irakban és Szíriában a kurdok, a szunniták és a síiták egyaránt keresztény területek után sóvárognak, Libanonon kívül pedig a térség összes országában elveszítették a stratégiai döntéshozatalban betöltött szerepüket – tájékoztat a Budapest Report on Christian Persecution 2017 című tanulmánygyűjtemény.
Mint írták, a szíriai keresztények az Aszad-rezsimhez kapcsolódnak, amely minden tekintetben elveszítette az irányítást az ország felett. A harcok és káosz folytán eltűnt az állam viszonylag szekuláris, kereszténybarát jellege. A jelentés szerint bár Egyiptomban asz-Szíszi katonai rezsimje megállította az állam iszlamizációját, a radikális iszlamizmus továbbra is célba veszi a keresztényeket, s a koptok politikai szerepe is gyengül.
Az International Religious Freedom Report, az Egyesült Államok külügyminisztériumának hivatalos dokumentuma megállapította: bár az arab rezsimek és Irán általánosságban tiszteletteljesen szólnak a keresztények vallási jogairól, a gyakorlati politika elmarad a szavak szintjén képviselt elvektől,
hiszen a templomok és vallási helyek felújításai is erős társadalmi ellenállással találkoznak.
A vallásszabadságot pedig sok esetben a felekezeti erőszak és az intolerancia lehetetleníti el: az Öböl-országokban és Irakban például törvény tiltja a kereszténységre való áttérést, az őshonos keresztényeknek – akiket etnikai kisebbségként regisztrálnak – legjobb esetben is titkos vallásgyakorlást tesznek lehetővé. Egy másik forrást idézve az elemzés hétszázezerre teszi a Szíriából elmenekült keresztények számát, ez fele a 2011-ben kitört háború előtti keresztény népességnek.
Bár Egyiptomban az iszlamizmussal kevésbé szimpatizáló Hoszni Mubarak 1981-től 2011-ig tartó elnöksége alatt is előfordultak koptok elleni erőszakos cselekedetek, az országban élő koptok ellen 2011 óta szaporodtak meg a terrortámadások. A közelmúltban Kairóban történt a kopt közösség elleni legnagyobb támadás, ezt az Iszlám Állam vállalta magára:
2016-ban egy templom felrobbantásakor 25-en haltak meg.
Az egyiptomi kopt közösség elleni másik súlyos támadás 2011-ben történt, amikor Imbabában szalafista csoportok megtámadtak egy templomot, 15 embert megölve és több százat megsebesítve. Keresztény volt a többsége annak a körülbelül harminc halottnak is, akiket Kairóban, az állami televízió székházánál folytatott tüntetésük közben lőttek le 2011-ben.
Nem csoda, hogy csak abban az évben mintegy 350 ezer kopt hagyta el Egyiptomot.
A líbiai Szirt városában is kopt keresztények estek áldozatul a dzsihadistáknak, amikor a szélsőséges iszlamisták 2015-ben 21 vendégmunkást fejeztek le. Abban az évben az Iszlám Állam egy olyan videót is közzétett, amelyen közel harminc etióp kereszténnyel végeztek a terroristák. Törökországban csak 2008-ban vontak vissza egy, a keresztény alapítványok tulajdonjogát bizonytalanságban tartó törvényt.
A 25 milliós Észak-Koreában – ahol a lakosság mindössze 5-8 százaléka keresztény – a koncentrációs táborokban fogvatartottak között ennek többszöröse az arányuk. A szubszaharai Afrikában – főleg Nigériában – a Boko Haram nevű iszlamista terrorszervezet jelenti az egyik legnagyobb veszélyt a keresztényekre, de más radikális muszlim felkelő- és terrorszervezetek is virágzanak, könnyen építve a társadalomban meglévő feszültségekre, érdekellentétekre.
A jellemzően nomád állattartó – és a lakosság felét kitevő – muszlimok Nigéria északi részén az elsivatagosodással egyre délebbre vonulnak, s ezzel kiszorítják a földművelő keresztényeket. Az egyik legvéresebb merényletet 2014-ben követték el a Madallában fekvő Szent Teréz-templomban, ahol a szentmisére betörő fegyveresek közel negyven fővel végeztek. Szomáliában a keresztény közösség szisztematikus, egyenesen a kormányzati politikából eredeztethető üldöztetés elszenvedője. A néhány ezer fős katolikus közösség rendkívüli nyomásnak van kitéve az országban.
A jelentésben azt is hangsúlyozták:
Európát az Iszlám Állam és korábban az al-Kaida ideológiája is háborús területként definiálta.
Mint írták, az iszlámban az erőszak vallásjogi, nem etikai kérdés, s újdonságot jelent a civil lakosság célpontként való meghatározása.
