Tudományos terror Franciaországban

Politikai alapon közösítenek ki tudósokat Franciaországban – erről írt a Le Figaro pénteken. A világ egyik legtekintélyesebb lapja szerint mindezt csak azért, mert olyan, a mainstreamtől eltérő kutatási témákat választottak, mint az iszlám vagy a migráció. Ellenfeleik a „szélsőjobboldali” bélyeget igyekeznek rájuk sütni, mindezt úgy, hogy állításaikat meg sem próbálják cáfolni, hanem egész egyszerűen partvonalon kívülre helyezik őket. Tombol a politikai korrektség terrorja a francia tudományos életben is.

A Le Figaro hívta fel a figyelmet a Le Point nevű francia hetilap egyik november végi írására. A cikk megjelenése egybeesett a sárgamellényesek tüntetésével, így nem keltett nagy figyelmet. Pedig kiemelten fontos ügyről és kérdésről, a kutatás és a véleménynyilvánítás szabadságáról volt szó. A világ egyik legtekintélyesebb napilapja beszámolt róla, hogy a Le Point-ban megjelent kiáltványt

80 francia értelmiségi, közöttük számos filozófus, szociológus, történész és egyetemi tanár írta alá.

A nevét adta többek között Marcel Gauchet, Marc Goldschmit filozófus, Sylvain Gouguenheim, Georges Bensoussan történész, Michèle Tribalat, Christiophe Guilluy demográfus, Barbara Levbvure, egyetemi tanár, esszéista. A francia tudományos élet szereplői az ellen emelték fel a hangjukat, hogy az elmúlt időszakban több kutatót is azzal vádoltak meg, hogy „faji alapon” vonnak le következtetéseket, és „érzékeny” témákat kutatnak (migráció, iszlám befolyás).

Az intellektuális terrorizmus ellen tiltakoztak

Az aláírókat nyugtalanítja az általuk „intellektuális terrorizmusnak” nevezett jelenség: kifogásolják, hogy kutatókat akarnak elhallgattatni csak azért, mert mást gondolnak, mást mondanak és mást kutatnak, mint a többség. A folyamatnak az egyik legkézzelfoghatóbb jele, hogy a „Lázadó Franciaország” (La France insoumise) nevű szélsőbaloldali szervezet pártkatonáját delegálták a párizsi társadalomtudományi egyetem (Sorbonne-Paris I) kutatásért felelős osztályának igazgatótanácsába. A kinevezett Danièle Obono barátja Jean–Luc Mélanchon szélsőséges anarchista pártelnöknek, aki azzal került reflektorfénybe a közelmúltban, hogy a francia hatóságok pénzügyi visszaélés és csalás gyanúja miatt házkutatást tartottak nála. A francia-gaboni Obono nyíltan szimpatizál a militáns, szélsőbaloldali „Köztársaság bennszülöttei” („Indigènes de la République”) nevű mozgalommal is. A szervezetet nem érdekli a Franciaországban növekvő antiszemitizmus, szélsőségesen feminista nézeteket vall, és legfőbb célja a köztársaság és annak értékei elleni harc.

A Le Figaro szerint az „intellektuális terrorizmus” folyamata nem most kezdődött, de egyre jobban érezteti hatását a francia tudományos életben.

Ennek egyik leglátványosabb jele, hogy az egyetemek kiközösítik azokat, akik olyan „érzékeny”, tabu témákkal foglalkoznak, mint az iszlám vagy a migráció.

Az egyik legismertebb francia tudóst is megtámadta a PC-kommandó

„Már viták sincsenek, egyszerűen halálos ítéletet hajtanak végre” – így jellemezte a francia tudományos élet állapotát Michèle Tribalat demográfus egyik blogbejegyzésében. A neves tudós arra reagált, hogy a politikailag korrekt tudományos elit megpróbálta partvonalon kívülre szorítani Christophe Guiluy földrajztudóst a „Francia periféria” és Stephen Smith, amerikai tudóst a „Menekülés Európába” című könyve miatt. Egyébként Tribalat-nak is volt hasonló élménye, ezért szólalt fel sorstársai mellett. A Nemzeti Demográfiai Tanulmányok Intézetének migrációkutatója „A történelem meglepő újraírása” című 1997-es tanulmányában szakmai alapokon bírálta egyik demográfus társát, Hervé Le Bras-t, mert nem értett egyet számítási módszereivel a bevándorlóhátterű franciák létszámával kapcsolatban. Tribalat szerint Le Bras rossz, hiányos adatokkal dolgozott. Válaszul a kritizált bevándorláspárti tudós

lefasisztázta Tribalat-t, arra való hivatkozással, hogy etnikai alapon akarja megszámolni a franciákat.

A konfliktus vége az lett, hogy Tribalat-t kirúgták állásából.

„A szociológia ma a divat szolgálatában áll” nyugtázta keserűen a demográfus, arra utalva, hogy a migrációt a politikai antirasszista ideológia kisajátította. A mainstreamből eltávolított francia tudós szerint a a politikusok úgy játszanak a migrációról szóló adatokkal, hogy bagatellizálni tudják a jelenséget a közvélemény számára. Ennél is súlyosabbnak tartja azt, hogy

a jelenlegi politikai elit az ország szuverenitását átjátssza olyan nemzetek fölötti szervezeteknek, mint amilyen az Európai Unió.

Ez az ideológia a bevándorláspárti elnök, Emmanuel Macron egyik vezérelve is. Tribalat szerint ez oda vezet, hogy az államnak többé nem lesz befolyása a migrációra, és képtelen lesz megállítani. Ezt Tribalat nagy sikerű esszékötetében fogalmazta meg (Stanley Kubrick híres filmje alapján a „Tágra zárt szemekkel” címet adta tanulmányának), ahol a migrációt alapos gazdasági, szociológiai, demográfiai, kulturális elemzésnek vetette alá.

Már jósolni sem lehet Európa sorsát illetően

A Le Figaro cikke szerint a kiközösítési folyamatban kulcsszerepet játszik François Héran, a Nemzeti Demográfiai Tanulmányok kutatóintézetének igazgatója. Kevéssel Michèle Tribalat eltávolítása után, 2018 szeptemberében Stephen Smith, az Afrika-tudományok professzora ellen indított támadást a nagyhatalmú igazgató. Smith megírta a „Menekülés Európa felé” című könyvét, ami nagy siker lett. A tanulmány óriási visszhangot váltott ki, ugyanis francia viszonylatban egyedülálló módon számokkal próbálta megjósolni, hogy az Afrikából érkező migránshullám mekkora gondot okoz Európának. Többek között ezekre a következtetésekre jutott:

• Európának jelenleg 510 millió lakosa van, Afrikának 1,3 milliárd.
• Ugyanez a szám 35 év múlva, a születések számának folyamatos csökkenése miatt Európában 450 millió lesz, miközben Afrika lakossága megduplázódik, 2,5 milliárd lesz.
• 30 év múlva Európa lakosságának 20-25 százaléka lehet afrikai származású, és Európa teljesen afrikanizálódni fog.
• Az a migránshullám, ami most érte el Európát, csak a kezdet.

Smith tanulmányát a baloldali sajtó természetesen, gyakorlatilag érvek nélkül, azonnal tudománytalannak és szélsőjobboldalinak minősítette, mondván, hogy a szerző az emberek félelmeire akar játszani.

A Le Figaro felidézi a Christophe Guilluy földrajztudós elleni támadásokat is. Guilluy-t korábban nagy becsben tartották, azonban miután megjelent „A Francia periféria” című műve, azonnal kiközösítették a tudományos életből. A tekintélyes francia lap kiemelte, hogy a francia tudós megállapításaira Nicolas Sarkozy és a Nemzeti Front is hivatkozott. Ennek következtében többé nem volt kívánatos a baloldalon: azonnal mocskolni kezdték, azzal, hogy növeli a franciák szorongását, és olyan témákról beszél, amelyekről „nem kellene”.

Korábban is szelektáltak politikai alapon a tudósok között

A Le Figaro felidézi az úgynevezett Gouguenheim-ügyet. 2008-ban Sylvain Gougenheim, középkor-történész könyvet írt a görög világ európai hagyatékáról (Arisztotelész Mont Saint-Michelben: a keresztény Európa görög gyökerei címmel). Ebben kimutatta, hogy az ókori görög szövegeket a közhiedelemmel ellentétben nem arab muszlimok mentették meg az utókor számára, hanem keresztény fordító műhelyek. Azonnal össztűz zúdult rá: iszlamofóbiával és rasszizmussal vádolták, csak azért, mert elmondta, milyen következtetésekre jutott.

Konkrét menetrend van a lejáratásra

„Vajon mi lehet a közös Tribalat-ban, Gouguenheimben, Smithben, Guilluy-ben?” – tette fel a kérdést a Le Figaro. A lap szerint nagyon egyszerű a válasz:

mindannyian a nemzeti identitás kérdéseit feszegették, de nem a multikulturalizmus szellemében és értelmezési kereteiben, hanem a bevándorlást és az iszlamizációt is kritikus szemmel nézték.

A szerzők elleni lejárató hadjáratok és támadások mindegyik esetben ugyanazt a forgatókönyvet mutatják. A támadássorozat jellemzően

• azzal indult, hogy a szerzőnek nincs meg a kellő „tudományos ismerete”,
• ezután következett az, hogy nem vette figyelembe a „téma komplexitását”,
• végső csapásként azzal érveltek, hogy az illető a tűzzel játszik, a szélsőjobb malmára hajtja a vizet,
• nemegyszer azt is előhúzták, hogy már nemcsak a malmukra hajtja a vizet, hanem az érintett szélsőjobboldali, fasiszta.
• Gyakran mindehhez hozzátették, hogy a szerző „vitaképtelen”.

A komplett forgatókönyvnek köszönhetően „szélsőjobboldalivá” minősítették a nemkívánatos tudósokat, akiket így szélesebb körben bojkottálni kezdtek, mondván, hogy velük még vitázni is tilos.

Ehhez hozzájárult a féltékenység is: a bojkottált írások ugyanis többnyire nagy példányszámban fogytak el, nagy sikert arattak.

Ha a könyved jól eladható, akkor eladtak téged is

– foglalta össze Stephen Smith, aki a francia akadémiai világot agresszívnak, támadónak és személyeskedőnek írja le.

Laurent Bouvet, az egykor a szocialista párthoz közel álló esszéíró, politikus – aki baloldali létére azért távolodott el a szocialistáktól, mert a pártban inkvizíciós jeleket fedezett fel – egyik művében azt írja, hogy a francia baloldal elvesztette kapcsolatát a néppel, és szinte kizárólag a vagyonos rétegnek és a kisebbségeknek tud programot nyújtani, a lakosság nagy részét kitevő középosztálynak, vagy akár a szegényeknek semmilyen ajánlata nincs. Michèle Tribalat ehhez azt teszi hozzá, hogy miközben a médiában és a könyvesboltokban teret nyer a pluralizmus, az egyetemi világ egyre inkább bezárkózik és beszűkül.

Ez ellen emelte fel most a szavát a 80 tudós.