Az ünnepségen részt vett Marek Jedraszewski krakkói érsek, valamint Pawel Cebula, Egerben szolgáló lengyel minorita szerzetes is, akit Jedraszewski tavaly decemberben a boldoggá avatás posztulátorának nevezett ki.
Soltész Miklós, aki szintén jelen volt az ünnepségen, felidézte:
a Vatikán 2018 novemberében engedélyezte Esterházy János boldoggá avatási eljárásának megindítását, amelyet a krakkói főegyházmegye kész lefolytatni.
A bizottság tagjai esküvel fogadták, hogy híven teljesítik a rájuk bízott feladatokat, és megőrzik a titkokat.
A krakkói érsek felkérésére létrejött bizottság feladata az 1957-ben egy morvaországi börtönben meghalt Esterházy János életének és munkásságának tanulmányozása és értékelése lesz.
Miután teológus szakértők is elvégezték a keresztény hit és erkölcs szerinti értékelést, az anyagot további eljárás végett a Vatikánhoz továbbítják
- mondta el Soltész Miklós.
A krakkói érsekség honlapján megjelent közlemény szerint
a történész bizottság elnöke Arkadiusz Adamczyk lengyel történészprofesszor,
aki egyben a lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködés Intézete tanácsának elnökhelyettese.
A bizottság munkájában részt vesz Molnár Imre, a pozsonyi Magyar Intézet igazgatója is, a magyar és lengyel nyelven is kiadott Esterházy-monográfia szerzője, valamint Soós Viktor Attila, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja.
Jedraszewski érsek az ünnepségen hangsúlyozta:
Esterházy fénylő jel volt Kelet-Közép-Európa számára nagyon sötét időkben, és valódi fényként jelenik meg a mai, a gyűlölet és gonoszság által gyötört világban is.
Soltész Miklós tudatta: Esterházy János elkötelezett keresztény ember volt, aki nehéz időkben védelmezte az üldözötteket.
A lengyel anya és magyar apa gyermekeként született felvidéki politikus nem csak a felvidéki magyarság jogaiért állt ki, a második világháború alatt egyaránt segített keresztényeket és nem hívőket, lengyeleket és szlovákokat, és
a szlovák parlamentben 1942-ben egyedüliként a zsidók deportálása ellen szavazott
- fűzte hozzá.
A boldoggá avatási eljárás, Esterházy életének jobb megismerése tovább erősítheti a négy visegrádi ország polgárainak lelki összetartozását - tette hozzá Soltész.
Esterházy János (1901-1957), aki apai ágon a galántai gróf Esterházy családból származott, anyja, Elzbieta Tarnowska grófnő révén kötődött Lengyelországhoz, ahol - Molnár Imre közlése szerint - ma is élnek utódai: húgának, Máriának a két lánya Varsóban, Mária unokája, Elzbieta pedig Krakkóban él.
A két világháború közötti időszakban Esterházy a nemzeti kisebbségek helyzetét nem kielégítően kezelő csehszlovakizmus ellenzőjeként lépett fel.
A második világháború idején segítette a lengyel és más menekülteket, az üldözött zsidókat, szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen.
A háború után a szlovák kommunisták átadták a szovjet Belügyi Népbiztosságnak (NKVD).
A hírhedt moszkvai Lubjankán tartották fogva, brutális kihallgatásnak vetették alá, majd
koholt vádak alapján tíz évre ítélték.
Egy szibériai lágerbe vitték, ahol súlyos tüdőbajt kapott.
Távollétében, 1947 szeptemberében
a csehszlovák népbíróság hamis vádak alapján halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
1949-ben a szovjet hatóságok az ítélet végrehajtására átadták a csehszlovák szerveknek, amelyek a halálos ítéletet életfogytiglanra, később
25 éves börtönbüntetésre módosították.
A morvaországi Mírov börtönében hunyt el.
Lengyelországban 2009-ben Lech Kaczynski államfő - post mortem - a Polonia Restituta kitüntetéssel ismerte el a lengyel menekültek érdekében a második világháború idején kifejtett tevékenységéért.
Pawel Cebula kiemelte: míg Oroszországban Esterházyt már rehabilitálták, Csehországban és Szlovákiában ez a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek tekintik.