A napokban írta meg az Origo, hogy két évvel ezelőtt, a globális migrációs válság kellős közepén a bevándorláspárti Justin Trudeau vezette liberális ottawai kormány megállapodást kötött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (UNHCR) és Soros György Nyílt Társadalom Alapítványával (Open Society Foundation-OSF) annak érdekében, hogy együttesen elősegítsék a „társadalmi mobilitást”, a migránsok magánszponzorált utaztatását és integrációját. Mindezek fényében különösen érdekes, hogy milyen szellemiségű jelentés került az észak-amerikai ország törvényhozásának asztalára a napokban.
Ahmed Hussen, az ország bevándorlásügyi minisztere ugyanis megküldte a parlementnek a 2018-as, bevándorlással foglalkozó jelentését, amelynek már az előszava is erős üzenetértékkel bírt. „Köszönjük az újonnan jövőknek, hogy országunk erős és vibráló országgá fejlődött, amelyet mi mindannyian élvezünk” – írta a Kanadába szomáliai migránsként érkező politikus, aki hozzátette, hogy a bevándorlók és leszármazottaik komoly hozzájárulásokat tettek Kanadának, éppen ezért az ország közös jövőjének
sikere attól függ, hogy továbbra is befogadják-e, és jól be tudják-e integrálni az „újonnan jövőket” az észak-amerikai ország társadalmába. A kanadai kormány honlapján közzétett dokumentumban később ismertetésre került a kabinet legfontosabb terve:
2019 és 2021 között Kanada kormánya több mint egymillió migránst tervez befogadni.
A jelentés éves szintre bontja le, mennyi migránst szándékoznak Trudeau-ék befogadni a hároméves periódusban. A számok évről évre nőnek, 2021-ben 370 ezer újonnan érkező „elszállásolása” a felső cél. Ez utóbbi adat azt jelenti, hogy ha a kabinet tervei valóra válnak, akkor 84 ezerrel több migráns érkezhetne két év múlva, mint amennyi 2017-ben. A 370 ezres számmal más szempontból is érdemes eljátszadozni: két évvel ezelőtti adat szerint Kanada lakossága 37 millió főre rúgott, amiből nem nehéz kiszámolni, hogyha a 2021-es tervek megvalósulnának, akkor egyetlen év alatt egyszázaléknyi „újonnan érkező” engednének be az országba.
Hussen jelentése kitér arra is, hogy
minden ötödik Kanadában élő ember az országon kívül született, és 1990 óta több mint 6 millió bevándorló érkezett.
A dokumentum szerint a bevándorlás kulcsfontosságú szerepet játszik a kanadai gazdaság teljesítőképességében, hiszen a főleg fiatalokból álló bevándorlók jótékony hatással vannak az elöregedő társadalom által okozott kihívásokra. „A növekvő bevándorlás, különösen a gazdaságban, segít megtartani a munkaerőt, támogatja a gazdasági növekedést és ösztönzi az innovációt” – hangzik a bevándorláspárti kormány érvrendszere a jelentésben, amelyben az is olvasható, hogy az öregedő népesség és az alacsony termékenységi ráta miatt a bevándorlás fontos szerepet játszik abban, hogy Kanada népessége növekedjen.
Kanada kormánya úgy tartja magáról, hogy a bevándorlási politikája tekintetében világvezető. Korábban Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa dicsérte meg az országot a „rendkívüli nagylelkűségért, nyitottságért”, hogy segítette a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteket. Talán nem véletlen, hogy Grandi az ENSZ migrációs paktumának lelkes támogatója volt, és korábban azt nyilatkozta, hogy Európában nincs semmiféle migrációs válság, az európai politikusoknak pedig „nem kéne civakodniuk néhány hajó miatt”, utalva itt a migránsokat taxizó hajókra.
Egy tavaly augusztusban elkészített felmérésből az rajzolódik ki, hogy a kanadaiak a legkevésbé sem gondolkodnak úgy, ahogy a kormányuk:
80 százalékuk szerint nem érdemes beleavatkozni a bevándorlás helyzetébe,
miközben mindössze 6 százalékuk gondolja azt, hogy a migráció mértékét aktívan támogatni kell.