A baloldali-muszlim erőszak a társadalom zsidó-keresztény gyökereit támadja

French writer and philosopher Alain Finkielkraut poses on June 16, 2015 at his home in Paris. AFP PHOTO / JOEL SAGET / AFP PHOTO / JOEL SAGET

Robert Redeker Franciaország-szerte népszerű író, filozófiaprofesszor, egyike volt az első francia entellektüeleknek, aki az iszlámról a szólásszabadság, illetve a kereszténység kontextusában értekezett. 2006-ban jelent meg széles körben ismertté vált vitairata a világ egyik vezető konzervatív lapjában, a Le Figaróban arról, hogy mit tehet a szabad világ az iszlám egyre erőteljesebb térhódításával szemben. Írása után halálosan megfenyegették. Most arról beszélt a Le Figarónak, hogy a baloldali-muszlim erőszak a társadalom zsidó-keresztény gyökereit támadja. És a bevándorláspárti baloldal és az antiszemita muszlimok veszélyes szövetsége is szóba kerül.

XVI. Benedek pápa nyomán, aki híressé vált regensburgi beszédében II. Paleologosz Mánuel bizánci uralkodó egyik könyvéből idézve keményen bírálta Mohamedet és a Koránt, Redeker a Le Figaróban 2006-ban a radikális muszlimokat súlyosan elítélte, és állást foglalt a keresztényi szeretet mellett az iszlám által keltett gyűlölet ellenében.

Robert Redekert emiatt többször is halálosan megfenyegették.

Robert Redeker Forrás: AFP/Pascal Pavani

A Le Figaróban megjelent legújabb interjújában pedig nem állít kevesebbet, mint hogy

elérkezett a pillanat a múltbeli, alapvetően szélsőjobboldali antiszemitizmus és az új típusú, egyre erőteljesebbé váló baloldali-iszlám antiszemitizmus fúziójára.

Redeker utal a két héttel ezelőtti, szombati eseményekre, amikor is pontosan

a baloldal muszlim hívei támadtak rá korunk egyik legnagyobb szabadgondolkodójára, Alain Finkielkrautra.

De azt is helyesen látja, hogy a cionizmusellenesség mögött gyakran antiszemitizmus bújik meg, ezt mutatja Finkielkraut esete is, akit zsidó származása és Izraelhez fűződő viszonya miatt támadtak meg.

Egyértelmű, hogy ha a rendőrök és a jobb érzésű sárgamellényesek nem avatkoznak be, akkor meglincselték volna a zsidó származású filozófust, ott hagyták volna az út mellett, hogy meghaljon.

De szerencsére voltak tanúk és segítő kezek, akik a védelmére keltek.

Az antiszemitizmus maga a tiszta, metafizikai értelemben vett gyűlölet, a gyűlölet legradikálisabb válfaja, épp ezért nem fog soha eltűnni - mondja Redeker - csak átalakul.

Ezen a vonalon haladva tovább utal vissza azokra a durva reakciókra, amelyekkel baloldali politikusok reagáltak erre az antiszemita támadásra. (Ahogy Karácsony Gergely nem volt hajlandó nácinak nyilvánítani a Jobbik-frakcióvezető mondatait, amikor zsidó embereket akart listázni, éppúgy nem hajlandó a francia baloldal több képviselője elítélni a baloldali muszlimok Finkielkraut elleni támadását.)

Jean-Pierre Mignard-ot, Emmanuel Macron jelenlegi, és François Hollande bukott szocialista elnök támogatóját idézi, aki többek között azt mondja, hogy „ha megverték volna Finkielkrautot, az mindent megváltoztatott volna", de így,

a gyűlöletbeszéd elszenvedése „elfogadható", különben is Finkielkraut magának kereste a bajt.

Ez is egy klasszikus baloldali trükk - mondja Redeker, miszerint elítéljük, ami történt, de valójában az áldozatot vádoljuk.

Ez a különleges baloldali viktimológia: az áldozat hibáztatása, ezt már számtalan esetben láttuk.

Sőt, nem baloldali-liberális, vagy még fokozottabban, nem baloldali-iszlám közéleti személyiség nem is lehet áldozat.

Csak ők lehetnek áldozatok szerintük, legyen az illető baloldali újságíró vagy iszlám terroristákkal kokettáló francia humorista.

Redeker tovább megy, és az egész francia társadalmat eluraló erőszakot veszi szemügyre.

Ezzel az Origo már többször is foglalkozott, mert Franciaország második világháború utáni történelmének legsúlyosabb gyűlölethulláma alakult ki az eredetileg békésen indult sárgamellényes tüntetések nyomában.

Simone Veil (Franciaország legismertebb holokauszt-túlélője, Nicolas Sarkozy egykori köztársasági elnök családi barátja) képmására horogkereszteket rajzolni, vagy a mindenütt látható antiszemita graffitiket falakra fújni, vagy a tüntetők és a rendőrök kölcsönös megtámadása,

a tanárok fenyegetése, verése, a keresztény templomok, zsinagógák elleni folyamatos támadások mind egy olyan ország képét mutatják, amelyben az erőszak eluralkodott,

a hétköznapok része lett, ahol az emberek mindenben és mindenkiben hitüket vesztették.

Éppen Finkielkraut beszélt nemrégiben erről az erőszakról, amely szerinte

a francia állam »tetejéről«, magától Macrontól ered.

Alain Finkielkraut Forrás: AFP/saget 1/Joel Saget

Ahogy a híres antropológus, Hans Magnus Enzensberger mondta,

már nincs mit veszteni, hiszen minden elveszett, ezért aztán lehet erőszakkal élni.

Egy pillanatra megáll Redeker az interjúban a templomok elleni támadásoknál.

A belügyminisztérium adatai szerint ugyanis

2018-ban 878 (!) templom elleni rombolást rögzítettek a hatóságok, erre sem volt még példa soha.

Sokkoló adat.

És Redeker lát egyfajta összefüggést a növekvő antiszemitizmus és a keresztény templomok elleni támadások között, mint ahogy az sem új jelenség, hogy az antiszemitizmus és a katolikusok elleni támadások együtt járnak.

A támadások valójában zsidó-keresztény gyökereinket célozzák meg,

kezdve az Írással, a Bibliával, ami közös gyökerünk és sorsunk.

Ezután akár a francia népet is le lehet rombolni, miközben azt üvöltik, hogy „mi a vagyunk a franciák", ahogy azt Finkielkraut támadói is tették.

Paul Claudel nagy francia költőre utalva mondja ki Redeker azt az alaptételt, hogy

Franciaországban és Izraelben az (is) közös, hogy mindkettőnek egy természetfölötti, ha úgy tetszik, transzcendens felelőssége is van.

Ez a felelősség és ez a sors köti őket össze.