11 éve a francia állam hotelekben lakat, és eltart egy muszlim terroristát

Christophe Castaner belügyminiszter

Hihetetlen, de sajnos napjaink nyugati demokráciájára nagyon is jellemző történetet írt meg Ivan Rioufol, ismert francia újságíró, esszéista a Le Figaróban.

Rioufol most arra a hírre reagált, hogy egy francia állampolgárságától megfosztott muszlim terroristát, akit 11 éve állami költségen, tehát a francia adófizetők pénzéből szállásolnak el, most épp egy kisvárosi hotelbe költöztették át, anélkül azonban, hogy erről bárkinek szóltak volna. Különösen nem szóltak a polgármesternek, aki az egész közösség miatt aggódik, és most már az ott élő emberek is: mert Kamel Daoudi, egykori aktív terrorista még mindig veszélyt jelenthet az emberekre.

Kamel Daoudit 2002-ben ítélték el terrorizmus miatt, ekkor fosztották meg francia állampolgárságtól is. Az Al-Kaida terrorszervezethez tartozó csoport tagjaként, többek között a párizsi amerikai nagykövetség elleni terrormerénylet előkészítésében találták bűnösnek. Az ítélet 6 év letöltendő fegyházbüntetés volt, amelyből a terrorista 2008-ban szabadult. Közben azt is megtiltották neki, hogy Franciaország területén tartózkodjon. Ám a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság folyamatosan visszautasítja a francia állam kiutasítási kérelmét, arra való hivatkozással, hogy a terroristát Algériában kínozni fogják, ott nem lenne biztonságban.

Daoudit így 2008 óta állami költségen, általában hotelekben szállásolják el. Sokáig Saint-Jean-D'Angelyben lakott, most pedig átköltöztették Aurillacba, Közép-Franciaország egy kisvárosába, természetesen az állam költségén. És ami még megdöbbentőbb, hogy erről senkit sem értesítettek, a település polgármestere sem tudott róla. Vagyis, egyszerűen titokban odavitték a veszélyes terroristát. Mivel az ügyben Castaner belügyminiszter személyesen döntött, írt is nyomban Emmanuel Macron belügyminiszterének egy levelet, amelyben Pierre Mathonier polgármester kifejtette, hogy eléggé veszélyes vizekre evezett a kormány, mert értesíthették volna, vagy legalább részleteket elmondhattak volna neki arról, ami a kistelepülésre vár, ahol az emberek félni kezdtek a terrorista jelenléte miatt. De azt is számon kéri a belügyminisztertől, hogy azt persze „elvárja a polgármesterektől, hogy megszervezzék a lassan hónapok óta tartó nagy vitasorozatot", amelynek egyébként az lenne a célja, hogy „az elégedetlen polgármesterek kibeszélhessék a dühüket", közben pedig nem tartják fontosnak tájékoztatni arról, hogy egy állampolgárságától megfosztott, kitoloncolásra váró egykori Al-Kaida katonát helyeztek el a kisváros hoteljében? Ebből is látható, hogy mekkora képmutatás Macron hatalmas blöffturnéja, ahol kérdezni is alig lehet, viszont cserébe a nála 4 évvel fiatalabb nevelt lánya lehet a vita moderátora. Olyan kérdéseket pedig, mint a mindenkit érintő és érdeklő migráció tilos megemlíteni.

Christophe Castaner francia belügyminiszter Forrás: AFP/Hans Lucas/Christoph De Barry

Daoudi története egyébként a francia terroristaelhárítás negatív iskolapéldája is lehetne, ha ebben az összefüggésben lehet egyáltalán ilyet mondani. Daoudi, mielőtt az Al-Kaida sejtjénél elkezdte volna tevékenységét, egy afganisztáni táborban kapott kiképzést, tehát gond nélkül kiutazott Afganisztánba, majd visszatért. Az algériai terrorista 2001-ben lett francia állampolgár, valószínűleg a hatóságok itt sem vizsgáltak sem hátteret, sem esetleges összefüggéseket. Pedig lett volna mit. Kamel Daoudi, akkor 23 éves számítógép-specialista, már közeli barátságban volt egy a CIA listáján is szereplő, a 2001. szeptember 11-i USA elleni terrormerénylet miatt is figyelt radikális terroristával, Djamel Beghallal. Olyannyira, hogy Daoudi beköltözött Beghal Párizs melletti lakásába, amit akkor már a francia titkosszolgálat is figyelt. Kiváló számítógépes ismereteinek köszönhetően

Daoudi kulcsszerepet játszott Beghal Al-Kaida sejtjében, bombákat, robbanószereket készített különböző terrorista csoportoknak.

Ilyen előzmények után fogták el Daoudit Londonban 2001-ben a brit hatóságok. Az eljárás során az is kiderült, hogy nemcsak a párizsi amerikai nagykövetség ellen terveztek merényletet (amelyhez helikoptert is használtak volna), hanem listájukon szerepelt még a marseille-i- amerikai konzulátus is.

Rioufol kifogásolja a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság makacsságát, amit persze más emberi jogi szervezetek, mint pl. a Soros-féle kifizető szervezet, az Amnesty International is támogat. Érvelésük középpontjában egyetlen egy elem áll: Daoudi nem lenne biztonságban Algériában, ahova a francia állam hasztalan akarja kitoloncolni. A francia emberek biztonsága ugyanakkor nem számít semmit, mondja Rioufol.

Abszurd a helyzet, hogy az emberi jogi bíróság előbbre sorolja azt a jogot, hogy egy veszélyes terroristának joga van biztonságban élni, azzal szemben, hogy egy ország polgárainak joguk van a biztonságos élethez. Elég csak arra gondolni, ahogy a radikális iszlamisták megtanultak élni a nyugati világ demokratikus jogrendszerével, vagy látni, hogy hogyan használják ki ezeket a szabályokat saját hódító eszméik terjesztésére. Pontosan ezzel élnek vissza annak érdekében, hogy az európai népek és nemzetek ellen harcoljanak, miközben a nyugati hatalmak jámbor, naiv hozzáállással még segítik is őket. Be kellene fejezni, mondja Ivan Riouful, a francia filozófus, kezdve a francia állami vezetőkkel, az önimádatot és az önzést. Amit a szép lelkek erkölcsi fölénynek tartanak, amikor az emberi jogokat védik,

az valójában egy végzetes naivitás, mintha már öngyűlölet lenne, de mindenképpen népsorsrontó.

Miközben Franciaország soha nem látott iszlám antiszemitizmussal áll szemben, a kormány több száz rendkívül veszélyes, Szíriából visszatérő dzsihadista (gyerekekkel, nőkkel, családokkal) fogadására készül, és Algériában fiatalok millió készülnek arra, hogy elmeneküljenek Abdelaziz Bouteflika elnyomó rendszeréből, akkor mit csinál a francia kormány? Semmit. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletére hivatkozik, csak hogy megfeleljen annak a klubnak és új vallásnak, amelynek tagja és hirdetője. Franciaországnak nemet kellene mondania az emberi jogi bíróság döntésére, és vissza kellene toloncolnia Algériába a veszélyes terroristát, zárja Rioufol elmélkedését. Ezt mondja egyébként Laurent Wauqiuez, a Republikánusok elnöke is Twitter-oldalán.

Atterrant... La place de ce terroriste étranger n'est pas dans un hôtel à Aurillac mais hors de France !https://t.co/385Bux4wDX

— Laurent Wauquiez (@laurentwauquiez) 2019. február 24.

Azon pedig, hogy Castaner belügyminiszter még csak nem is válaszolt a polgármester levelére, nincs mit csodálkozni. Ha valamire emlékezni fognak Franciaországban Macron időszakáról, az (a Benalla-ügy vagy a félmeztelen karibi fiúkkal való eksztatikus fényképezés mellett) az a mérhetetlen gőg, arrogancia lesz, amellyel Macron és emberei kezelték a francia népet és az európai embereket.