Gyakorlatilag 2010 óta a hazai balliberális média visszatérő témája, hogy a Fideszt ki akarják zárni az Európai Néppártból. Időnként elkezdtek erről beszélni, majd pedig kiderült, hogy az egészből semmi sem igaz. A 2015-ös migrációs válságot követően az EPP-n belül felerősödtek az ellentétek a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes erők között. Az elmúlt hetekben offenzív támadásba lendültek a bevándorláspártiak, és március 20-án a Fidesz esetleges kizárásáról akarnak tárgyalni. (Ne felejtsük el: a DC Leaks-ből kiderült, az EPP-ben ráadásul 36 hűséges embere van Soros Györgynek.)
Ha az utóbbi politikai cselekedetet sikerül végrehajtaniuk, vagy a Fidesz elégeli meg a provokációt, akkor azzal több fronton is nagyon nehéz helyzetbe hoznák saját magukat.
Egyrészt csökkennének Manfred Weber megválasztási esélyei az Európai Bizottság élére, másrészt még az EPP várható első helye is veszélybe kerülne az európai parlamenti választáson.
Az utóbbi fejlemény roppant kellemetlen lenne, mivel 1999 óta mindig az EPP nyerte meg az uniós választásokat. Hogy miért is alakulnának így a dolgok, ahhoz mutatjuk a számokat.
A március 15-i legfrissebb kutatás szerint az EPP 183, a szocdemek 134, a liberálisok 73, míg a Nemzetek Európája 60 helyet szerezne, a többiek értelemszerűen ennél kevesebbet. Ha tagállami bontást nézünk, akkor a Fidesz-KDNP 14 képviselői helyet szerezne.
Ha a magyar kormánypártokat kizárnák - vagy a Fidesz hagyná ott az EPP-t -, akkor rögtön már csak 169 helyre számíthatna az EPP.
Ebben az esetben nem vettük számításba, hogy kik követhetnék a magyar kormánypártokat az EPP-n kívülre, de érdemes azt is jobban szemügyre venni.
Amit biztosra lehet venni, hogy az RMDSZ és a felvidéki Magyar Közösség Pártjának várható egy-egy képviselője követné a Fideszt. Szintén egyértelműen kiállt a Fidesz mellett a Szlovén Demokrata Párt. Ők három mandátumra számíthatnak. Így a környező országokból legalább újabb öt képviselő távozna az EPP színeiből. Ha ez így alakulna, akkor az EPP-nek már csak 164 mandátuma lenne.
Olaszországból szintén egyértelműen kiállt Orbán Viktor mellett Berlusconi pártja, a Forza Italia. Ők a mostani előrejelzések szerint 9-10 mandátumot szerezhetnének.
A magyar kormánypártok bevándorlásellenes politikájával értenek egyet a francia konzervatív ellenzékiek, a Republikánusok is. Ők most 12-14 mandátumra számíthatnak, ráadásul az elmúlt hónapokban sokat erősödtek, miután éppen a meghunyászkodó, a baloldalnak hízelgő politikusok (Alain Juppé hívei) a pártban visszaszorultak. A lista első tizennégy helyén tizenketten egyértelműen a nemzetek Európájáért küzdő, bevándorlásellenes politikusok szerepelnek. Decemberben a Republikánusok (LR) csak 9%-on álltak, a bátran konzervatív döntések és Laurent Wauquiez elnök határozottsága miatt már 14%-on. Ha tehát az előbb említett két párt 22-23 képviselője is kilépne a nyíltan bevándorláspártivá váló EPP-ből, akkor már csak 141-142 mandátuma maradna Weberéknek.
Ez a 141-142 mandátum már meglehetősen közel van a szocdemek 134 mandátumához.
És akkor még nem is tettünk említést például a horvát HZDS-ről. Ráadásul azzal a hatással is érdemes számolnia az EPP-nek, hogy ha a belső vitákat tovább élezik, annak mindenképpen az egységes kampány fogja látni a kárát. A sikertelen kampánynak és az erős belső vitáknak pedig minden bizonnyal a baloldal lenne a nyertese, így pedig „könnyen" elérhetné az EPP, hogy május 27-én, a választás másnapján arra ébrednek, hogy már csak a második legerősebb frakcióval bírnak az Európai Parlamentben. Az utóbbira, mint már korábban említettük 1999 óta nem volt példa.
Ha ilyen rosszul szerepelne a Néppárt, akkor Manfred Webernek minden esélye elszállna, hogy az Európai Bizottság vezetője legyen.
A balliberális erők egy esetleges EPP-második hely esetén vérszemet kapnának, és nemcsak maguknak követelnék - joggal - a bizottság elnöki posztját, de mindent elkövetnének, hogy a jobbközép pártszövetséget partvonalon kívülre szorítsák.
Az általunk felvázolt forgatókönyv alapján világosan látszik, hogy a Fidesz kizáratásának a forszírozása egyedül a balliberális oldal érdeke. És természetesen az EPP bevándorláspárti politikusaié. Ha az EPP egységesen lépne fel, akkor szinte biztosra lehetne venni, hogy továbbra is az EP legerősebb frakciója marad, így pedig a politikai döntésekben is jóval nagyobb szerepet tud játszani, mintha csak a második legerősebb frakció lenne.
Ha viszont szakad, akkor a történelemkönyvekbe úgy kerül be, mint a történelem - durva kifejezéssel élve - balekpártja. Hiszen elszalasztott egy óriási történelmi lehetőséget. Manfred Weber pedig a Néppárt történetéről szóló könyvben nem a címlapon fog mosolyogni, hanem egy eldugott oldal lábjegyzetében fog szerepelni.
Az Európai Néppárt taktikázásából is egyértelműen kiderül: messze nem értékek mentén politizálnak. A legnagyobb kérdés egyértelmű: lehet-e még normális irányba fordítani a Néppártot? Meg lehet-e akadályozni, hogy ne a bevándorláspárti Néppárt-politikusok határozhassák meg a Néppárt irányát?