"Nem igaz, hogy az Európai Unió aláássa a nemzeti határvédelmet, éppen ellenkezőleg. Nincsen terv az úgynevezett humanitárius vízumok bevezetésére, a tagországok maguk döntenek arról, milyen mértékben kívánják elfogadni a jogszerű migrációt" - Margarítisz Szkínász, az Európai Bizottság szóvivője ezekkel a szavakkal igyekezett cáfolni a magyar kormánynak a napokban indított tájékoztató kampányát. Az uniós vezető érvelése már rögtön az elején megbicsaklott, hiszen nem pusztán terv van a migránsvízumról, hanem konkrétan európai parlamenti szavazás volt a kérdésben. A bevándorlókat a kontinensre vonzó javaslat a brüsszeli politikai elit erőszakosságának szimbóluma lehetne, hiszen egy egyszer már megbukott projektet próbálnak meg valahogy áttuszkolni az uniós döntéshozatali mechanizmuson. Mielőtt ezt bővebben kifejtenénk, érdemes egy kis kitérőt tenni azzal kapcsolatban, mi a szellemi táptalaja, és mi a lényege Brüsszel legújabb őrületének.
"A határok a politikusok legrosszabb találmányai" - ezt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, az Európai Unió első számú politikusa mondta az Európai Alpach Fórumon alig több, mint egy évvel a kontinenst érintő migrációs válság kirobbanását követően (2016 nyarán). Hiába érkezett milliós nagyságrendű, más kultúrájú embertömeg Európa partjaihoz, hiába az unió vezérkarának látványos felkészületlensége, hiába nyilvánvaló a migráció és terrorizmus összefonódása, a luxemburgi politikus ennek ellenére kiadta az irányt, ami megmozdította a sokszor nehézkesen, körülményesen működő brüsszeli bürokrata állományt - nem úgy, ahogy az átlag európai polgár elvárta volna. Az Európai Parlament mozgásba lendült, "a migrációs válság és a Földközi-tengeren történő elfogadhatatlan halálesetek" hívószavával elindította a humanitárius célú vízumok (migránsvízum) ügyét. A katalizátor szerepét a Judith Sargentinit, a Soros-párti, Magyarországot elítéltető EP-képviselőt soraiban tudó Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (LIBE) vállalta magára. Hosszas huzavona kezdődött meg az Európai Parlament állandó bizottsága, az Európai Tanács és az Európai Bizottság hármasa között, hiszen utóbbi két uniós testület sokáig blokkolta a tárgyalások előrehaladását. Csakhogy Brüsszel jogalkotási szerve ezzel nagyjából egy időben ismételten nyomást gyakorolt: 2017 áprilisában elfogadták az Európai Parlament új menekült- és migránsáramlatok kezeléséről szóló jelentését, amelyben több hajmeresztő gondolat mellett leírták, hogy további erőfeszítéseket kell tenni "a legális útvonalak létrehozása és megerősítése érdekében, amely kiegészíti az áttelepítést." Árulkodó, hogy a hazai balliberális pártok képviselőinek mindegyike támogatta a bevándorlók kontinensre importálását. Innentől nem volt visszaút, Juncker a következő gondolatokkal sokkolta az európai közvéleményt a Deutsche Welle-nek adott interjújában 2017 novemberében:
Úgy gondolom, hogy ha nem ajánlunk bevándorlási útvonalakat Európába, illetve azon belül, akkor el fogunk veszni.
Érdekes módon az EB elnökének mondatai után egy hónapnak sem kellett eltelnie, és a LIBE - a korábbi nézeteltérések ellenére - felhatalmazást kapott arra, hogy elkészítse saját jelentését a témában - "árnyékelőadók, civil társadalom és a tudományos élet bevonásával". Hiába kaptak azonban Sargentiniék zöld utat, az akadályok nem hárultak el teljesen. Ellenben színtisztán kiderült, mi is mozgatja őket valójában a humanista máz mögött.
Ezt követően majdnem egy teljes év kellett ahhoz, hogy az EP szakbizottsága kezdeményezze a migránsvízum bevezetését.
A dokumentum széleskörű kompromisszum, amellyel üzenetet küldünk a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők számára
- ezzel a nyílt beismerésként is értelmezhető gondolattal vázolta Juan Fernando López Aguilar, a Soros György megbízható szövetségeseinek listáján szereplő, spanyol szocialista EP-képviselő, miről is szól a jelentése. Hiába volt a nagy magabiztosság, a terveket először nagy bukás követte: az EP tavaly novemberi plenáris ülésén nem volt meg a bevándorláspárti dokumentum elfogadásához szükséges abszolút többség, így elsőre sikertelen volt a művelet. "A küzdelem nem ért véget. Nem lenne szabad elszalasztani ezt a lehetőséget" - emelte a szavazást követően a tétet a migrációpárti politikus, aki már lehetőségnek nevezte a bevándorlók behívását.
Soros politikusa ezután kivillantotta foga fehérjét, hiszen egy pillanatig sem fogadta el a döntést, hanem inkább technikai hibára hivatkozva új voksolást kezdeményezett.
Buzgalma sikerrel járt, hiszen miután a LIBE ismét napirendre vette a témát, tavaly decemberben változatlan formában (!) újra a parlament elé került az ügy. Ekkor már a bevándorláspárti erők nem hibáztak, és keresztülnyomták a migránsvízum bevezetéséről szóló javaslatot.
De miről is szól az a dokumentum, amelyet még a brüsszeli bürokraták is ilyen gátlástalan erőszakossággal szavaztak meg?
Erre a kérdésre már a jelentés elején, az "állásfoglalásra irányuló indítvány" részében erős ízelítőt kaphatnak az érdeklődők. "A humanitárius védelemhez kapcsolódó nemzeti eljárások alapján, vagy áttelepítés útján befogadott személyek száma továbbra is alacsony a globális igényekhez képest" - hangzik az egyik érv a sok közül, amelyek túlnyomótöbbségben manipulatívan az érzelmekre hatnak (halálesetek, az egyedül, vagy gyermekekkel érkező nők helyzete, szabálytalan bejövetel). Magyarán
a Sargentini-féle szakbizottság szerint többek között azért van szükség a migránsvízumra, mert a kontinensre érkezők száma továbbra is alacsony "a globális igényekhez képest".
Az ember alig ocsúdott fel, pár sorral később érkezik a következő sokk: "sürgősen szükség van biztonságos, és legális beutazási lehetőségekre az Unióba, köztük az európai humanitárius vízumokra" - olvasható az újabb, egészen meredek indok. Miért pörgeti ilyen őrült erővel Brüsszel a legújabb szüleményét? Erre is van kézzelfogható válasz az iratban: mivel az Európai Bíróság egy tavalyelőtti márciusi ítéletében kimondta, hogy a tagállamok az uniós jog értelmében nem kötelesek migránsvízumot adni, ezért meglátásuk szerint minél előbb változtatni kell az európai szabályozáson. Sargentiniék annyira fontosnak tartják a projektjüket, hogy leszögezték, ha rajtuk múlna, az Unió általános költségvetésének egy része a bevándorlók meghívására menne el - "a szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos elosztási elvének" megfelelően. A dokumentum az eljárás menetrendjét is vázolja, amelynek során egy interjúra is sor kerülne, a vízum megadásáról pedig egy "illetékes, független, pártatlan hatóság" döntene. A jelentésnek egyértelműen az érdekesebb részei közé tartozik az a "Záró rendelkezésnél" található, a tagállamokat motiváló gondolat, miszerint aki kiad migránsvízumot, az ugyanúgy részesül a Menekültügyi, Migrációs, és Integrációs Alapból, mintha áttelepítéssel fogadott volna be bevándorlót. A dokumentum végére (az Indoklás részben) maradt az egyik legerősebb mozzanat: az áttelepítés nagyon jó, de nem elég, egyéb utak is kellenek a migránsoknak.
Az áttelepítést nagymértékben támogatja az előadó, azonban az nem lehet az egyetlen jogi és biztonságos út, mivel csak a már elismert menekültek korlátozott csoportját érinti
- tette világossá Juan Fernando López Aguilar az álláspontját a kérdésben.
Minden bizonnyal a brüsszeli mainstream bukásával végződő, májusi EP-választás közelsége miatt kapcsolt turbósebességre a LIBE, hogy átverje kreálmányát. Ugyanis, ha a politikai erőviszonyok radikálisan megváltoznak a következő ciklusra, akkor könnyen a kukában landolhat a bevándorláspárti lobbi terve. Éppen ezért jelentésükben arra kérik az Európai Bizottságot, hogy március 31-ig nyújtsanak be egy rendeletre irányuló javaslatot az "európai humanitárius célú vízum létrehozására". Indoklás: bár "az időszak rövidnek tűnhet", az ügy annyira sürgős, hogy gyorsítani kell a folyamatot. Ez utóbbi félmondatban lapul Brüsszel létező legnagyobb ellentmondása, és egyben legordítóbb hazugsága:
miközben a migrációt álproblémának tartják, és minden erejükkel bagatellizálni próbálják, a színfalak mögött saját maguk ismerik el a folyamat létét. És őrült módon siettetnek minden, a bevándorlást könnyítő döntést.
Brüsszel bevándorláspárti vezetői miatt Európa - túlzás nélkül - az átverés és az árulás kapujában áll.