A Nagy-Románia megalakulása centenáriumi rendezvényei közé sorolt, katonai díszszemlével egybekötött szoboravatást a Bihar megyei prefektus hivatala és a nagyváradi helyőrség-parancsnokság szervezte.
Ioan Mihaiu prefektus a rendezvényen elmondta: a szobor nem a földrajztudósnak, hanem a geopolitikusnak állít emléket, aki döntő módon befolyásolta Nagy-Románia nyugati határainak a kijelölését.
Neki köszönhetjük, hogy Temesvár, Arad, Nagyvárad és Szatmárnémeti >>visszatértek<< Romániához
- közölte Ioan Mihaiu.
A „visszatérés" kifejezés egyébként a román történelemnek a realitásokkal hadban álló szemléletmódját tükrözi, mivel
a trianoni békediktátum előtti időszakban (1920) az említett városok – Kelet-Magyarország és Erdély más részeihez hasonlóan – soha nem tartoztak Romániához.
A prefektus továbbá kijelentette: Emmanuel de Martonne érdemét növeli, hogy olyan körülmények között sikerült „elismertetnie" Románia mai határait, amikor egy adott pillanatban még az is kérdésessé vált, hogy a nagyhatalmak elismerik-e az ország háborús győztes szerepét.
Ugyanis Románia megszegte az Antanttal kötött titkos szerződést,
és különbékét írt alá a Központi hatalmakkal, majd pedig azelőtt egy nappal üzent ismét hadat Németországnak, hogy az ellenjegyezte volna a fegyverszüneti egyezményt Franciaországgal – de a politikus ezeket az apró részletet „elfelejtette" hozzátenni.
A ceremónián elmondott beszédében Ioan Nicu Sava, a bukaresti tudományegyetem földrajz szakának docense azt tartotta Emmanuel de Martonne érdemének, hogy
elkészítette a közép-európai térség etnikai térképét,
mely kirajzolta a román etnikai teret.
A térképet - mely szerinte jól jelezte, hogy hol kell meghúzni a sokat vitatott határvonalat - a francia hadsereg térképészeti szolgálata adta ki.
A határvonalat végül a Temesvár-Szatmárnémeti vasútvonal nyugati oldalán húzták meg, Románia javára.
Bukarest tulajdonképpen a térség stratégiai jelentősége, főleg a vasútvonal miatt kapta meg az elenyésző román lakossággal rendelkező területet.
A magyar közút, illetve a vasúthálózatnak azóta is problémát okoz ez a mesterséges határvonal.
Arról nem is beszélve, hogy
hazánk elvesztette ezeket a rendkívül fontos gazdasági központokat, amelyek évszázadokon át modernizációs centrumokként funkcionáltak.
A mai értelemben vett Kelet-Magyarország gazdasági problémái is jelentős részben a rosszul meghúzott határvonalhoz vezethetőek vissza.
Az 1910-es népszámláláson egyébként Temesvár lakosságának 39,3 százaléka vallotta magát magyarnak, 10,4 százaléka románnak, Aradon a magyar és a román lakosság részaránya 73 és 16,2 százalék, Nagyváradon 91,3 és 5,5 százalék, Szatmárnémetiben pedig 94,8 és 2,8 százalék volt.