Theresa May brit miniszterelnök ma Angela Merkel német kancellárral és Emmanuel Macron francia államfővel folytat négyszemközti tárgyalásokat, holnap pedig
a rendkívüli EU-csúcsértekezleten fogja kérni a brexit június 30-ig történő elhalasztását.
A kormányfő abban bízik, hogy addig vagy el tudja fogadtatni a brit parlamenttel az EU-val kötött kilépési megállapodását, vagy saját Konzervatív Pártjának euroszkeptikus táborát megkerülve az ellenzéki Munkáspárttal dolgoz ki egy alternatív alkut.
Mivel azonban
a háromszor elutasított megállapodást továbbra sem támogatja a westminsteri alsóház,
s a Munkáspárttal zajló tárgyalások sem hoztak eredményt, úgy tűnik, a június 30-i határidőt is meg kell hosszabbítani.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke egyéves halasztást javasolt.
Amennyiben a londoni kormány és az EU-tagállamok rábólintanak erre,
az Egyesült Királyságnak mint EU-országnak kötelessége lesz részt vennie az európai parlamenti választásokon.
Ha ezt nem fogadják el, a szigetország e hét pénteken megállapodás nélkül eshet ki az Európai Unióból.
Az EP-választásokon való részvétel tehát egyre valószínűbbnek tűnik, a brit közvélemény-kutató intézetek már felméréseket is végeznek.
Ezek szerint
a Munkáspárt a szavazatok 30 százalékát szerezné meg, míg a Konzervatív Párt 24 százalékot, a kilépést szorgalmazó UKIP 18-at, az EU-párti liberális demokraták 10-et.
Indulna a választásokon az euroszkeptikus Nigel Farage is, aki nemrég új tömörülést alapított Brexit Párt néven.
A britek indulásának nem örülne az Európai Néppárt (EPP),
amely a legtöbb mandátumra számít a választások után.
A Fidesz mint tagpárt esetleges távozása esetén ugyanis 13-14 képviselői helytől esne el az EPP, nem beszélve arról, hogy ez esetben a magyar kormánypárt szoros szövetségesének számító RMDSZ vagy a Szlovén Demokrata Párt is követhetné a Fideszt, amivel mintegy 160-ra csökkenne az EPP mandátumainak száma.
Növekedne viszont az európai szociáldemokraták pártcsaládjának ereje,
a brit Munkáspárt ugyanis akár harminc mandátumot hozhat magával, amivel a szociáldemokratáknak legalább 160 képviselőjük lenne az EP-ben.
Tovább erősödne az euroszkeptikus tábor is a konzervatívok, a UKIP, illetve Farage-ék jelenlétével – egyikük se tagja az EPP-nek –, de még Guy Verhofstadt szélsőségesen liberális pártcsaládja is hasznot húzna a brit liberális demokraták részvételével.
Ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása esetén a bajor Manfred Weber elbúcsúzhatna a lehetőségtől, hogy a legerősebb EP-frakció csúcsjelöltjeként az Európai Bizottság elnöki székébe üljön.
A szociáldemokraták győzelme esetén ez a lehetőség Frans Timmermanst, az Európai Bizottság erősen bevándorláspárti és magyarellenes holland alelnökét illethetné meg.
Részben talán emiatt is közeledhet Weber a szocialistákhoz, a liberálisokhoz, sőt a zöldekhez is, mert a matematika szabályai alapján akkor is szüksége lehet a voksaikra, ha a néppárt maradna a legnagyobb frakció. Amennyiben a britek részt vesznek az EP-választásokon, nagyszámú delegáltat küldenek a baloldali és euroszkeptikus frakciókba, miközben
a Néppártba senki sem érkezne a szigetországból.
A bajor jelölt, amennyiben a Fidesz és a többi bevándorlásellenes, konzervatív párt nélkül „vágna neki" a jelöltségnek, akkor eleve kudarcra lenne ítélve, hiszen
bármennyi gesztust is tehet a baloldalnak, azok végül nem Weberre, hanem Timmermansra adnák a szavazatukat.
Ez óriási német bukás lenne, főleg Manfred Webernek és Angela Merkel kancellárnak, de utódjának, Annegret Kramp-Karrenbauernak is.